Ronnie Peterson

svéd autóversenyző
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. február 14.

Bengt Ronnie Peterson (Örebro, 1944. február 14.Milánó, Olaszország, 1978. szeptember 11.) svéd autóversenyző. A Formula–1-ben haláláig a March, a Tyrrell és a Lotus csapatoknál versenyzett.

Ronnie Peterson
Peterson 1978-ban a holland nagydíjon
Peterson 1978-ban a holland nagydíjon
Életrajzi adatai
Született1944. február 14.
Örebro
Elhunyt1978. szeptember 11. (34 évesen)[1][2][3]
Milánó
Nemzetiségesvéd svéd
Pályafutása
KategóriaFormula–1-es világbajnokság
Aktív évei19701978
CsapataMarch, Tyrrell, Lotus
Nagydíjak száma123
Világbajnoki címek0
Győzelmek10
Dobogós helyezések26
Első rajtkockák14
Leggyorsabb körök9
Első nagydíjmonaco 1970-es monacói nagydíj
Első győzelemfrancia 1973-as francia nagydíj
Legutolsó győzelemausztria 1978-as osztrák nagydíj
Legutolsó nagydíjolasz 1978-as olasz nagydíj
A Wikimédia Commons tartalmaz Ronnie Peterson témájú médiaállományokat.

A Formula–1 előtt

szerkesztés

Sok Formula–1-es autóversenyzőhöz hasonlóan ő is gokart-versenyeken tűnt fel először. 1963-as és 1964-es svéd győzelmei után 1966-ban áttért a Formula–3-ra az édesapja, Bengt Peterson által tervezett járművel, amelyet egy Brabham mintájára készített. Ebben az évben Dalslandban harmadik helyezést ért el a Formula–3-ban. 1967-ben néhány alkalommal visszatért a gokart-versenyzéshez. 1968-ban lecserélte a Brabhamet a Tecno Racing Car egyik autójára, és 26 Formula–3-as versenyéből 12-t meg is nyert. 1969-ben szintén a Formula–3-ban Monacóban győzelmet aratott, majd ugyanebben az évben az európai nagydíjat is megnyerte. Ez az év sikeres volt Peterson számára: 16 futamgyőzelme volt, kétszer volt második helyezett, három alkalommal pedig harmadik helyen ért célba.[4]

A Formula–1-ben

szerkesztés
 
Ronnie Peterson 1976-ban

Az 1970-es monacói nagydíjon mutatkozott be a Colin Crabbe Racing csapat színeiben. A rendelkezésre álló szűk pénzügyi keret nem tette lehetővé, hogy annyit teszteljenek, mint a nagyobb csapatok, Peterson mégis 12. helyen végzett az időmérő edzésen a 16 versenyzőből. Csapatából ő ért célba egyedül, hetedikként. 1971-re a March szerződtette a pilótát, aki nagyon jó időket futott a March 711-es versenyautóval. Monacóban szerezte meg pályafutása első pontjait, rögtön egy második pozícióval. A dobogó középső fokára állt Nagy-Britanniában is, az év versenyén, Monzában pedig úgy tűnt, összejöhet első győzelme. Regazzoni emlékezetes rajtjával az első helyre jött fel a negyedik sorból. Regazzoni után Peterson vezetett, majd Stewart után Regazzoni visszavette az első helyet. A futam végére többen is esélyesek voltak a győzelemre, végül azonban mindössze 0,01 másodperccel ismét második lett Peter Gethin mögött. A szezont összesen négy második és egy harmadik hellyel zárta, ezzel pedig a csaknem kétszer annyi pontot szerző, domináns Jackie Stewart mögött második lett a bajnokságban. Érdemeit nagyobbítja, ha hozzátesszük, hogy egyetlen másik March-pilóta sem tudott pontot szerezni. 1972-ben Peterson és a March menetelése megszakadt, a brit csapat három verziót épített autójából, mire végre sikerült viszonylag versenyképes modellel előállnia. Peterson egyetlen dobogós eredményt szerzett a Nordschleifén, a bajnokságot pedig 9. helyen zárta. Valós teljesítményét mutatja, hogy csapattársa ezúttal is nulla ponttal zárt, márpedig ebben az évben a svéd az újonc Niki Laudát kapta maga mellé.

Az 1972-es szezon végén Peterson elhagyta a Marchot, és a címvédő csapathoz, a Lotushoz igazolt, ahol Emerson Fittipaldi csapattársa lett. 1973-ban, a francia nagydíjon szerezte pályafutása első győzelmét a Formula–1-ben. 1973-ban négy futamot nyert (a francia, az osztrák, az olasz és az amerikai nagydíjat), ez a világbajnokság harmadik helyéhez volt elég. 1974-ben a Lotus 76-os autóval – amelyet sem ő, sem csapattársa, Jacky Ickx nem szívlelt – háromszor lett első, egyszer harmadik, és hat futamon nem ért célba. Így a világbajnoki ranglistán ötödik helyen végzett. Az 1975-ös év sikertelen volt a Lotus csapat számára, Ickx és Peterson is egy régebbi Lotus modellel versenyeztek. A csapatfőnök, Colin Chapman próbálta visszatartani a svéd pilótát, 1976-ban egy Lotus 77-tel indult a brazil nagydíjon, ám az olasz nagydíjat már a March csapat visszatérőjeként nyerte meg. A következő évben a Tyrrellhez igazolt és a hatkerekű P34-essel versenyzett. Egyszer állhatott a szezon során a dobogóra, amikor harmadikként végzett a belga nagydíjon. 1978-ban ismét a Lotus csapat színeiben versenyzett, Mario Andretti csapattársaként. A két pilóta magasan kiemelkedett az akkori mezőnyből. Abban a szezonban két futamot nyert, mert szerződése megakadályozta abban, hogy megelőzze csapattársát. Első lett a dél-afrikai nagydíjon, amelyen az utolsó körben vette át a vezetést Patrick Depailler-től, valamint az osztrák nagydíjon is elsőként állhatott a dobogóra. Utolsó versenyéig, az olasz nagydíjig Andrettivel osztoztak az 1-2. helyeken. 1979-re biztos helye lett volna a McLarennél.

A Formula–2-ben

szerkesztés

1970-ben a Formula–1 mellett az akkori szokásnak megfelelően a Formula–2-ben is szerepelt. Itt a gyári March csapat pilótája volt. Az összetett bajnokság negyedik pozíciója elegendő volt ahhoz, hogy a következő évben már a gyári csapat tagja legyen. A következő szezonban Nagy-Britanniában, Franciaországban, Svédországban, Ausztriában és az utolsó előtti versenyen Peterson győzni tudott. Carlos Reutemannt 14 ponttal előzte meg a végelszámolásban, ezzel a Formula–2-es bajnoki címet is megnyerve. 1976-ig még részt vett néhány versenyen a sorozatban, és győzelmeket is szerzett.

1978. szeptember 10-én az olasz nagydíjon Peterson harmadikként rajtolt, a verseny első körében ütközött Hunttal, majd a védőkorlátnak csapódott. A baleset látszólag nem volt különösebben súlyos, a sérült pilótát társai hamar kiszabadították az időközben lángra kapott versenyautóból. Ezt követően a milánói kórházba szállították törött lábával, másnap reggel azonban zsírembólia miatt meghalt.

2008-ban szülővárosában, Örebróban múzeumot nyitottak a tiszteletére.[5]

Teljes Formula–1-es eredménysorozata

szerkesztés

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 Helyezés Pont
1970 Antique Automobiles
Racing Team
RSA ESP MON
7
BEL
Hn
HN 0
Colin Crabbe Racing NED
9
FRA
Ki
GBR
9
GER
Ki
AUT ITA
Ki
CAN
Hn
USA
11
MEX
1971 March RSA
10
ESP
Ki
MON
2
NED
4
FRA
Ki
GBR
2
GER
5
AUT
8
ITA
2
CAN
2
USA
3
2. 33
1972 March ARG
6
RSA
5
ESP
Ki
MON
11
BEL
9
FRA
5
GBR
7
GER
3
AUT
12
ITA
9
CAN
Kiz
USA
4
9. 12
1973 Lotus ARG
Ki
BRA
Ki
RSA
11
ESP
Ki
BEL
Ki
MON
3
SWE
2
FRA
1
GBR
2
NED
11
GER
Ki
AUT
1
ITA
1
CAN
Ki
USA
1
3. 52
1974 Lotus ARG
13
BRA
6
RSA
Ki
ESP
Ki
BEL
Ki
MON
1
SWE
Ki
NED
8
FRA
1
GBR
10
GER
4
AUT
Ki
ITA
1
CAN
3
USA
Ki
5. 35
1975 Lotus ARG
Ki
BRA
15
RSA
10
ESP
Ki
MON
4
BEL
Ki
SWE
9
NED
15
FRA
10
GBR
Ki
GER
Ki
AUT
5
ITA
Ki
USA
5
13. 6
1976 Lotus BRA
Ki
11. 10
March RSA
Ki
ESP
Ki
BEL
Ki
MON
Ki
SWE
7
FRA
19
GBR
Ki
GER
Ki
AUT
6
NED
Ki
ITA
1
CAN
9
USA
Ki
JPN
Ki
Theodore USW
10
1977 Tyrrell ARG
Ki
BRA
Ki
RSA
Ki
USW
Ki
ESP
8
MON
Ki
BEL
3
SWE
Ki
FRA
12
GBR
Ki
GER
9
AUT
5
NED
Ki
ITA
6
USA
16
CAN
Ki
JPN
Ki
14. 7
1978 Lotus ARG
5
BRA
Ki
RSA
1
USW
4
MON
Ki
BEL
2
ESP
2
SWE
3
FRA
2
GBR
Ki
GER
Ki
AUT
1
NED
2
ITA
Ki
USA
CAN
2. 51

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Ronnie Peterson című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  1. Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. GeneaStar
  4. Hivatalos weboldal, 2006. február 27. [2008. június 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 12.)
  5. Megnyílt a Ronnie Peterson múzeum”, Autosport.com, 2008. június 3. (Hozzáférés: 2014. március 12.) 

További információk

szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz Ronnie Peterson témájú médiaállományokat.