„Deák Tamás (író)” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2012. december 18., 23:20-kori változata

Ez a szócikk a költőről, műfordítóról szól. Hasonló címmel lásd még: Deák Tamás (egyértelműsítő lap).

Deák Tamás (Arad, 1928. március 23. – Budapest, 1986. január 24.) magyar költő, író, drámaíró, műfordító.

Életpályája

Gyermekkorát Temesvárt töltötte, a piarista gimnáziumban érettségizett. 1946-ban került egyetemi hallgatóként Kolozsvárra. 1948 és 1950 között a Romániai Magyar Szó kolozsvári tudósítója, 1950-től 1955-ig az Állami Magyar Opera művészeti titkára, 1955-56-ban az Igaz Szó, 1958-tól 1975-ig a Művészet, ill. Új Élet kolozsvári szerkesztője, 1978-tól a Téka-sorozat társszerkesztője.

Gaál Gábor felfedezettjeként irodalmi pályáját versekkel és verses műfordításokkal kezdte, 1948 és 1954 között azonban csak mint opera-szövegkönyvek fordítója szerepelt a nyilvánosság előtt. Érdeklődése fokozatosan a kritika és esszé felé fordult; esszén nem a kísérletezés, hanem a mérlegelés műfaját értette, erről tanúskodtak mindenekelőtt világirodalmi tárgyú írásai (Odysseus üzenete, 1966; Boldog verseny, 1973). Michelangelóról, Flaubert-ről, Csehovról, Proustról, Musilról, Thomas Mannról, Montherlant-ról, O’Neillről, Lampedusáról szóló esszéit tájékozódottság és színvonalas gondolatmegformálás jellemezte, jótékony befolyást gyakorolt a romániai magyar irodalom igényszintjére. Olvasmányai, úti élményei kapcsán polemikusan nézett szembe a modern kor egyes erkölcsi kérdéseivel.

Az 1960-as évektől egy ideig elsősorban a drámaírás foglalkoztatta, nemcsak mint irodalomtörténeti és elméleti probléma: drámaírói gyakorlatában gazdag világirodalmi ismereteit is hasznosította. Testvérek c. drámakötetének (1967) öt darabja közül elsőként a Fictus és Laodiké került bemutatásra a budapesti Egyetemi Színpadon (1963), ezt követte a Demetrius (1965) és az Ádám elkárhozása (1966) immár a kolozsvári Állami Magyar Színházban. Korai drámai művei közül azonban a Fictus és Laodiké mellett mindenekelőtt a Két halál (1960) és a Testvérek (1964) konfliktusmagva és drámai szerkezete meggyőző.

Legnagyobb szakmai és közönségsikerét A hadgyakorlat c. groteszkjével aratta, amely az 1968-as országos drámapályázaton díjat nyert, s még a nagyváradi magyar nyelvű ősbemutatója előtt (1970) Szatmáron, Bukarestben és Botosán-ban román színházak játszották. Ebben a darabban a hatalom természetéről mondta el véleményét jól megépített drámai szituációkban, meggyőzően jellemzett figurák által. Hasonló gondolatok és helyzetek éltetik A forró szigetet (1968) is. E darabjának címét viselő, második drámakötetének (1972) egyik legsikerültebb alkotása, Az érsek imája ugyancsak a hatalom és emberség viszonyát elemzi a IV. századi Poitiers-beli Hilarius hittérítő buzgalmának véres történetében (a drámából Petre Bokor készített Hilarius címmel tévéjátékot 1974-ben).

Írói munkásságában az 1970-es években a próza került előtérbe. Nagy sikerű regénye, az Egy agglegény emlékezései (1971), a főhős ironikusan bemutatott szerelmi kalandjaiban a közéletből kiszorult ember életének ürességét érzékelteti. Ezt követte az Antal a nagyvilágban (1975) s a Don Juan (1978). Közben Hallatlan történetek címmel már 1974-ben novelláskötete is megjelent. Új esszégyűjteménye Káprázat és figyelem (1980).

Verses műfordításainak gyűjteménye, az Átváltozások (1968) latin, francia, német, angol és román költők verseit tartalmazza. Magyarra fordította többek közt Grigore Alexandrescu meséit, Vasile Voiculescu és Nina Cassian verseit, valamint Henry de Montherlant két színművét. Fordításában adták ki George Călinescu verseinek gyűjteményét A dolgok dicsérete címmel (1974). Újabb fordításai: Ion Luca Caragiale Az elveszett levél c. vígjátékának korszerű tolmácsolása, valamint a Shakespeare utolsó, kitalált szonettjei Vasile Voiculescu képzelt tolmácsolásában c. kötet (1976). A Horizont-sorozat tanácsadója; Goethe, Goncsarov, Broch, Mansfield, Gogol, Poe, Thomas Mann, Dosztojevszkij, Borges, Ibsen e sorozatban megjelent műveihez kísérő tanulmányokat írt.

Drámái közül az Ádám elkárhozása román nyelven könyv formában is megjelent; lefordították románra Egy agglegény emlékezései c. regényét is. A bukaresti rádióban előadott Testvérek fordítója Nina Cassian.

Művei

Odysseus üzenete (1966, Irodalmi Kiadó)
Testvérek (színművek, 1967, Irodalmi Kiadó)
Egy agglegény emlékezései (regény, 1971, Kriterion)
A forró sziget (színművek, 1972, Eminescu)
Boldog verseny (1974, Kriterion)
Hallatlan történetek (1974, Albatrosz)
Antal a nagyvilágban (regény, 1976, Kriterion)
Don Juan (regény, 1979, Kriterion)
Káprázat és figyelem (esszék, 1980, Kriterion)
Újabb hallatlan történetek (1980, Albatrosz)
Alagutak a halálig (válogatott elbeszélések, 1984, Szépirodalmi Könyvkiadó) ISBN 963-15-2590-2
A történet értelme (esszék, 1986, Magvető)
Az érsek imája (színművek, 1988, Magvető)
Történet, kutyával (elbeszélések, 1993, Magyar Hírlap Kiadó)

Források

Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981.
Új magyar irodalmi lexikon I–III. Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6804-7

További információk

Földes László: Az elvont eszme bűne. Utunk 1965/15;
Földes László: Egy nyitány és a vezérmotívumok. Utunk 1966/34; újraközlések A lehetetlen ostroma c. kötetben, 1968. 238-48. és 249-59.
K. Jakab Antal: Az elvontság ragályos. Utunk 1965/20.
Csehi Gyula: A klasszikusok meghitt társaságában. Korunk 1967/1.
Sőni Pál: Szerep és valóság. Utunk 1967/38.
Szőcs István: Mű, műveltség, hivatkozás. Igaz Szó 1967/11.
Endre Károly: Deák Tamás "átváltozásai". Utunk 1969/22.
Lőrinczi László: Gyakorlatok a Hadgyakorlat körül. Utunk 1970/18;
Lőrinczi László: Deák Tamás: Hilarius. A Hét 1974/13.
Nagy Pál: Az elveszett méltóság nyomában. A Hét 1972/20.
Robotos Imre: Dráma és illusztráció. Igaz Szó 1973/8.
Tamás Gáspár Miklós: Egy indulat esélyei. Utunk 1973/15.
Szász János: Egy nagy művész ráadása. A Hét 1974/25.
Kovács János: Érzékelhető elvontság. Utunk 1974/38.
Szemlér Ferenc: A dolgok dicsérete. Utunk 1974/43.
Székely János: A méltóságát veszített szerelem. Igaz Szó 1971/11; Tisztelgés. Deák Tamás műhelyében. Igaz Szó 1976/7; újraközölve Egy rögeszme genezise, 1967. 223-34.
Marosi Péter: Boleráz begubóz. Korunk 1976/7; újraközölve Világ végén virradat, 1980. 61-70.
Marosi Ildikó: Beszélgetés Deák Tamással; Huszár Sándor: Levél a kortárshoz, türelem ügyben. A Hét 1978/37.
Gáll Ernő: Bűn és bűnhődés. Korunk 1979/7-8.
Láng Gusztáv: Don Juan mennybemenetele. Utunk 1979/38.

Kapcsolódó szócikkek

Román Költők

Irodalomportál
Erdély-portál

@@ 6. sor: / 6. sor: @@
 Gyermekkorát [[Temesvár]]t töltötte, a [[piarista]] gimnáziumban érettségizett. 1946-ban került egyetemi hallgatóként [[Kolozsvár]]ra. 1948 és 1950 között a [[Romániai Magyar Szó]] kolozsvári tudósítója, 1950-től 1955-ig az [[Állami Magyar Opera]] művészeti titkára, 1955-56-ban az [[Igaz Szó]], 1958-tól 1975-ig a [[Művészet]], ill. [[Új Élet]] kolozsvári szerkesztője, 1978-tól a ''Téka-sorozat'' társszerkesztője.
 [[Gaál Gábor (író)|Gaál Gábor]] felfedezettjeként irodalmi pályáját [[vers]]ekkel és verses műfordításokkal kezdte, 1948 és 1954 között azonban csak mint opera-szövegkönyvek fordítója szerepelt a nyilvánosság előtt. Érdeklődése fokozatosan a kritika és esszé felé fordult; esszén nem a kísérletezés, hanem a mérlegelés műfaját értette, erről tanúskodtak mindenekelőtt világirodalmi tárgyú írásai (''Odysseus üzenete'', 1966; ''Boldog verseny'', 1973). [[Michelangelo|Michelangelóról]], [[Flaubert]]-ről, [[Anton Pavlovics Csehov|Csehov]]ról, [[Proust]]ról, [[Robert Musil|Musil]]ról, [[Thomas Mann]]ról, [[Henry de Montherlant|Montherlant]]-ról, [[Eugene O’Neill|O’Neill]]ről, [[Lampedusa|Lampedusáról]] szóló esszéit tájékozódottság és színvonalas gondolatmegformálás jellemezte, jótékony befolyást gyakorolt a romániai magyar irodalom igényszintjére. Olvasmányai, úti élményei kapcsán polemikusan nézett szembe a modern kor egyes erkölcsi kérdéseivel.
 Az [[1960-as évek]]től egy ideig elsősorban a [[dráma]]írás foglalkoztatta, nemcsak mint irodalomtörténeti és elméleti probléma: drámaírói gyakorlatában gazdag világirodalmi ismereteit is hasznosította. ''Testvérek'' c. drámakötetének (1967) öt darabja közül elsőként a ''Fictus és Laodiké'' került bemutatásra a [[budapest]]i Egyetemi Színpadon (1963), ezt követte a ''Demetrius'' (1965) és az ''Ádám elkárhozása'' (1966) immár a kolozsvári Állami Magyar Színházban. Korai drámai művei közül azonban a Fictus és Laodiké mellett mindenekelőtt a ''Két halál'' (1960) és a ''Testvérek'' (1964) konfliktusmagva és drámai szerkezete meggyőző.
-Legnagyobb szakmai és közönségsikerét ''A hadgyakorlat'' c. [[groteszk]]jével aratta, amely az 1968-as országos drámapályázaton díjat nyert, s még a [[nagyvárad]]i [[magyar nyelv]]ű ősbemutatója előtt (1970) [[Szatmárnémeti|Szatmáron]], [[Bukarest]]ben és [[Botoșani]]-ban román színházak játszották. Ebben a darabban a hatalom természetéről mondta el véleményét jól megépített drámai szituációkban, meggyőzően jellemzett figurák által. Hasonló gondolatok és helyzetek éltetik ''A forró sziget''et (1968) is. E darabjának címét viselő, második drámakötetének (1972) egyik legsikerültebb alkotása, ''Az érsek imája'' ugyancsak a hatalom és emberség viszonyát elemzi a [[IV. század]]i Poitiers-beli Hilarius hittérítő buzgalmának véres történetében (a drámából Petre Bokor készített Hilarius címmel [[tévé]]játékot 1974-ben).
+Legnagyobb szakmai és közönségsikerét ''A hadgyakorlat'' c. [[groteszk]]jével aratta, amely az 1968-as országos drámapályázaton díjat nyert, s még a [[nagyvárad]]i [[magyar nyelv]]ű ősbemutatója előtt (1970) [[Szatmárnémeti|Szatmáron]], [[Bukarest]]ben és [[]]-ban román színházak játszották. Ebben a darabban a hatalom természetéről mondta el véleményét jól megépített drámai szituációkban, meggyőzően jellemzett figurák által. Hasonló gondolatok és helyzetek éltetik ''A forró sziget''et (1968) is. E darabjának címét viselő, második drámakötetének (1972) egyik legsikerültebb alkotása, ''Az érsek imája'' ugyancsak a hatalom és emberség viszonyát elemzi a [[IV. század]]i Poitiers-beli Hilarius hittérítő buzgalmának véres történetében (a drámából Petre Bokor készített Hilarius címmel [[tévé]]játékot 1974-ben).
 Írói munkásságában az [[1970-es évek]]ben a próza került előtérbe. Nagy sikerű regénye, az ''Egy agglegény emlékezései'' (1971), a főhős ironikusan bemutatott szerelmi kalandjaiban a közéletből kiszorult ember életének ürességét érzékelteti. Ezt követte az ''Antal a nagyvilágban'' (1975) s a ''Don Juan'' (1978). Közben ''Hallatlan történetek'' címmel már 1974-ben novelláskötete is megjelent. Új esszégyűjteménye Káprázat és figyelem (1980).
 Verses műfordításainak gyűjteménye, az ''Átváltozások'' (1968) latin, francia, német, angol és román költők verseit tartalmazza. Magyarra fordította többek közt Grigore Alexandrescu meséit, Vasile Voiculescu és Nina Cassian verseit, valamint Henry de Montherlant két színművét. Fordításában adták ki George Călinescu verseinek gyűjteményét ''A dolgok dicsérete'' címmel (1974). Újabb fordításai: Ion Luca Caragiale ''Az elveszett levél'' c. vígjátékának korszerű tolmácsolása, valamint a [[William Shakespeare|Shakespeare]] utolsó, kitalált szonettjei Vasile Voiculescu képzelt tolmácsolásában c. kötet (1976). A ''Horizont-sorozat'' tanácsadója; [[Johann Wolfgang von Goethe|Goethe]], [[Ivan Alekszandrovics Goncsarov|Goncsarov]], [[Hermann Broch|Broch]], [[Mansfield]], [[Nyikolaj Vasziljevics Gogol|Gogol]], [[Edgar Allan Poe|Poe]], Thomas Mann, [[Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij|Dosztojevszkij]], [[Jorge Luis Borges|Borges]], [[Ibsen]] e sorozatban megjelent műveihez kísérő tanulmányokat írt.
 Drámái közül az ''Ádám elkárhozása'' [[román nyelv]]en könyv formában is megjelent; lefordították románra ''Egy agglegény emlékezései'' c. regényét is. A bukaresti [[rádió]]ban előadott ''Testvérek'' fordítója Nina Cassian.<!--(K. L.)-->