(2 közbenső módosítás, amit egy másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
(Nincs különbség)
A lap 2018. szeptember 1., 21:20-kori változata
Ez a lap vagy szakasz tartalmában elavult, korszerűtlen, frissítésre szorul. Frissítsd időszerű tartalommal, munkád végeztével pedig távolítsd el ezt a sablont! | Legutóbbi frissítés: pályafutása rész kb. 10 év hiányzik.
17 évesen a Bologna felnőtt együttesében kezdett játszani. 1982 és 1997 között a Sampdoria híres "aranycsapatának" a játékosa volt. Itt Viallival ők ketten voltak a híres "gól ikrek". 1997-ben került a római sasokhoz. Mikor itt 2000-ben ismét bajnok lett, 36 évesen ő viselte a 10-es mezt. Az olasz U21 csapatban 82 és 86 között 26 meccsen 9 gólt lőtt, majd 1994-ig 36 mérkőzésen 4 gólt a squadra azzurában. A csúcson vonult vissza, és 2000-ben Eriksson mester segédedzője lett a Lazio-nál. Igaz 2001-ben egy rövidke időszakra még magára húzta a Leicester City mezét. 2001 február végén menesztették a Fiorentina csapatától Fatih Terim-et és Mancini elvállalta az új feladatot, immáron vezetőedzőként dolgozott tovább. Aztán 2002. január 11-én menesztették őt is, a Fiorentina pénzügyi problémái miatt, melyek később a csapat visszasorolását eredményezték; a lilák edzője Ottavio Bianchi lett. Miután Zaccheroni is "megbukott" visszatért edzőnek a Laziohoz. Érdekes, hogy az Internél is őt váltotta. A Fiorentinában Adani, Toldo, Adriano és Morfeo is játszottak a "kezei alatt", míg a Lazioban Stankovic, Verón és Favalli mondhatja ugyanezt el. Az Internazionale tulajdonosa, Massimo Moratti már 2003-ban kacérkodott a leszerződtetésével, ám ehhez meg kellett várnia a szezon végét. 2004 nyarán érkezett Milánóba, magával hozva Stankovicot és Favallit és egy döntetlenekkel teli ősz után a legjobb tavaszt produkálta a Serie-A csapatok közül. Ezen kívül edzőként a harmadik Olasz Kupáját is begyűjtötte az AS Roma elleni kettős győzelemmel és Adriano fantasztikus duplájával - ha engedékenyek vagyunk mondhatjuk, hogy hármat a háromból. Moratti és az azóta elhunyt Giacinto Fachetti (az Internazionale elnöke 2004–2006) bizalma töretlen volt iránta, főleg miután 2005 augusztusában a Juventust legyőzve az olasz szuperkupát is elhódította a csapattal; ugyanakkor a Bajnokok Ligájában nem tudott eddig maradandó eredményt felmutatni (kivéve talán az emlékezetes 5-1-et a Valencia ellen a Mestalla stadionban), először a városi rivális ellen kettős vereséggel (0-2, 0-3 - félbemaradt mérkőzés), majd a Villarreal ellen idegenbeli góllal (2-1, 0-1), végül a Valencia ellen szintén idegenbeli gólokkal, már a 16 között (2-2, 0-0) búcsúzott. 2006-ban immáron "kötelező" Olasz Kupa mellé a bajnoki címet is megszerezte, igaz ehhez az is kellett, hogy többek közt a két fő rivális, a Juventus és a AC Milan lebukjon a "bunda" ügyben (calciopoli) és elvegyék a pontjaikat. Az új szezonban (2006/2007) a scudettót sikerült másodszor is begyűjtenie, rengeteg rekordot megdöntve (többek közt egy 17 meccsen át tartó győzelmi sorozattal).[4][5][6][7][7][8][9][10][11]
Németország
Málta
Észtország
