„Algyógy” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
52. sor: | 52. sor: | ||
Helyén a [[dákok]] idején már létezett település Gemisara néven, ami hévizet jelent. A rómaiak ''Thermae Dodonae''-nak nevezték.<ref>{{Opcit|n=Kiss|o=207}}</ref> |
Helyén a [[dákok]] idején már létezett település Gemisara néven, ami hévizet jelent. A rómaiak ''Thermae Dodonae''-nak nevezték.<ref>{{Opcit|n=Kiss|o=207}}</ref> |
||
Oklevélbeli említése először Mihály vajda 1271-ben kelt birtokadományozó levelében fordul elő, amely András gyógyi ispánt is említi. Zsigmond király 1397-ben az ottani ''possessis regalis Dyog''-ot Máramarosi Gurzónak, Iván fiának adományozta, de 1404-ben visszavette, és felét a Töreki családnak, felét pedig Illyei Dénes fiának, Jánosnak adta.<ref>{{Opcit|n=Kiss|o=207}}</ref> |
Oklevélbeli említése először Mihály vajda 1271-ben kelt birtokadományozó levelében fordul elő, amely András gyógyi ispánt is említi. Zsigmond király 1397-ben az ottani ''possessis regalis Dyog''-ot Máramarosi Gurzónak, Iván fiának adományozta, de 1404-ben visszavette, és felét a Töreki családnak, felét pedig Illyei Dénes fiának, Jánosnak adta.<ref>{{Opcit|n=Kiss|o=207}}</ref> |
||
a Pongrácz család építtette. [[1505]]-től [[mezőváros|oppidum]]ként említették. Az uradalom birtokosa [[1504]]-ig [[Corvin János]], [[1507]]-től [[IV. Nagy Radu|Nagy Radu]], [[1517]]-től [[Neagoe Basarab]] havasalföldi fejedelem volt, akinek örököse [[1528]]-ban Algyógyfelfaluban [[Ortodox kereszténység|ortodox]] templomot is alapított. [[Szapolyai János]] [[1531]]-ben hadvezérének, [[ozsdola]]i [[Kún Kocsárd (hadvezér)|Kún Kocsárdnak]] adományozta. [[1559]]-ben [[Izabella magyar királyné|Izabella királyné]] a várba menekült a török elől. Ugyanő [[Román Ortodox Egyház|ortodox]] püspökséget alapított a helységben.<ref>Juhász István: ''A reformáció az erdélyi románok között.'' Kolozsvár, 1940, 30. o.</ref> [[1562]]-ben [[II. János magyar király|János Zsigmond]] ostrommal vette vissza a töröktől és leromboltatta. |
|||
A [[17. század]]tól [[1918]]-ig két külön politikai községből, Algyógyfelfaluból és Algyógyalfaluból állt. A [[17. század]]ban a Kun család várkastéllyá alakítva újra felépítette várát. [[Kálvinizmus|Református]] egyháza [[1766]]-ban [[leányegyház]]aival, [[Bokajalfalu|Bokajjal]], [[Gyalmár]]ral és [[Máda|Mádával]] 79 férfiből és 82 nőből állt. Nemesek alkották, az 1696-os [[Egyházi vizitáció|vizitáció]] bejegyzése szerint „Az urak bejárnak a templomba, parasztság aki bejárjon nincs.”<ref>Buzogány Dezső – Ősz Sándor Előd: ''A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere.'' 1. Kolozsvár, 2003, 25. o.</ref> [[1784]]-ben a parasztok feldúlták nemesi udvarházait. [[1786]]-ban 1559-en lakták, jogállásuk szerint 49% [[jobbágy]], 38% [[zsellér]], 3% nemes és 5 pap. |
A [[17. század]]tól [[1918]]-ig két külön politikai községből, Algyógyfelfaluból és Algyógyalfaluból állt. A [[17. század]]ban a Kun család várkastéllyá alakítva újra felépítette várát. [[Kálvinizmus|Református]] egyháza [[1766]]-ban [[leányegyház]]aival, [[Bokajalfalu|Bokajjal]], [[Gyalmár]]ral és [[Máda|Mádával]] 79 férfiből és 82 nőből állt. Nemesek alkották, az 1696-os [[Egyházi vizitáció|vizitáció]] bejegyzése szerint „Az urak bejárnak a templomba, parasztság aki bejárjon nincs.”<ref>Buzogány Dezső – Ősz Sándor Előd: ''A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere.'' 1. Kolozsvár, 2003, 25. o.</ref> [[1784]]-ben a parasztok feldúlták nemesi udvarházait. [[1786]]-ban 1559-en lakták, jogállásuk szerint 49% [[jobbágy]], 38% [[zsellér]], 3% nemes és 5 pap. |
||
[[1848]]. [[november 21]]–[[november 22|22]]-én a Gheorghe Demian vezette román felkelők kúriáit kirabolták, református egyházának lelkészét, tanítóját és presbitereit, összesen 17 főt legyilkoltak. Amikor a helyszínre érkezett császári katonaság vezetője, [[Johann Nahlik]] százados leállította a pusztítást, a jelen lévő [[Petre Dobra]] ezt "reakciós tettnek" nevezte. |
[[1848]]. [[november 21]]–[[november 22|22]]-én a Gheorghe Demian vezette román felkelők kúriáit kirabolták, református egyházának lelkészét, tanítóját és presbitereit, összesen 17 főt legyilkoltak. Amikor a helyszínre érkezett császári katonaság vezetője, [[Johann Nahlik]] százados leállította a pusztítást, a jelen lévő [[Petre Dobra]] ezt "reakciós tettnek" nevezte. |
A lap 2011. szeptember 23., 16:10-kori változata
Algyógy (Geoagiu, Gergesdorf) | |||
![]() | |||
Algyógy látképe északnyugatról | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | ![]() | ||
Történelmi régió | Erdély | ||
Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió | ||
Megye | Hunyad | ||
Rang | város | ||
Községközpont | Geoagiu | ||
Beosztott falvak | |||
Polgármester | Simion Mariş (PSD) | ||
Irányítószám | 335400 | ||
Körzethívószám | 0x54[1] | ||
SIRUTA-kód | 89561 | ||
Népesség | |||
Népesség | 2809 fő (2021. dec. 1.)[3] +/- | ||
Magyar lakosság | 16 (0%, 2021)[4] | ||
Község népessége | 5087 fő (2021. dec. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 32,67 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 217 m | ||
Terület | 155,69 km² | ||
Időzóna | EET, UTC+2 | ||
Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
![]() | |||
![]() | |||
Algyógy weboldala | |||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Algyógy témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
![](http://178.128.105.246/cars-http-upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/a/ae/Reformed_chapel_geoagiu.jpg/180px-Reformed_chapel_geoagiu.jpg)
![](http://178.128.105.246/cars-http-upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/7/7a/Reformed_church_geoagiu.jpg/130px-Reformed_church_geoagiu.jpg)
![](http://178.128.105.246/cars-http-upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/9/98/Liceu_agricol_geoagiu.jpg/180px-Liceu_agricol_geoagiu.jpg)
Algyógy (románul Geoagiu ['dʒo̯adʒju], németül Gergesdorf) város Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.
Fekvése
A Maros jobb oldali mellékvize, a Gyógy-patak mentén terül el, az Erdélyi Érchegység lábánál. Dévától 27 km-re északkeletre fekszik.
Nevének eredete
Nevét a Gyógy-patakról kapta, a patak neve pedig a magyar dió főnévből való, -d képzővel. Előtagja nem a mai Felgyógytól különböztette meg, annak neve Diódéval párhuzamos. Történeti névalakjai: Gyog (1271), Dyod és Dyog (1397), Aldyogh (1407), Algyogh (1412), Aldyod (1439), Alsodyod alio nomine Alsoffalwa (1444 körül), Zsoázs (1850), Unter-Gyógy és Geoagiul de Jos (1854).
Története
Helyén a dákok idején már létezett település Gemisara néven, ami hévizet jelent. A rómaiak Thermae Dodonae-nak nevezték.[5]
Oklevélbeli említése először Mihály vajda 1271-ben kelt birtokadományozó levelében fordul elő, amely András gyógyi ispánt is említi. Zsigmond király 1397-ben az ottani possessis regalis Dyog-ot Máramarosi Gurzónak, Iván fiának adományozta, de 1404-ben visszavette, és felét a Töreki családnak, felét pedig Illyei Dénes fiának, Jánosnak adta. Mátyás király 1467-ben hűtlenség miatt elkobozta a birtokot Illyei Jánostól és azt dengelegi Pongrácz János erdélyi vajdának adományozta.[6]
Várát először 1467-ben említik, azt feltehetően a Pongrácz család építtette. 1505-től oppidumként említették. Az uradalom birtokosa 1504-ig Corvin János, 1507-től Nagy Radu, 1517-től Neagoe Basarab havasalföldi fejedelem volt, akinek örököse 1528-ban Algyógyfelfaluban ortodox templomot is alapított. Szapolyai János 1531-ben hadvezérének, ozsdolai Kún Kocsárdnak adományozta. 1559-ben Izabella királyné a várba menekült a török elől. Ugyanő ortodox püspökséget alapított a helységben.[7] 1562-ben János Zsigmond ostrommal vette vissza a töröktől és leromboltatta.
A 17. századtól 1918-ig két külön politikai községből, Algyógyfelfaluból és Algyógyalfaluból állt. A 17. században a Kun család várkastéllyá alakítva újra felépítette várát. At 1684-ben készült leltár abban ebédlő éa lakószobák mellett „feredőt” is említ.[8] Református egyháza 1766-ban leányegyházaival, Bokajjal, Gyalmárral és Mádával 79 férfiből és 82 nőből állt. Nemesek alkották, az 1696-os vizitáció bejegyzése szerint „Az urak bejárnak a templomba, parasztság aki bejárjon nincs.”[9] 1784-ben a parasztok feldúlták nemesi udvarházait. 1786-ban 1559-en lakták, jogállásuk szerint 49% jobbágy, 38% zsellér, 3% nemes és 5 pap.
1848. november 21–22-én a Gheorghe Demian vezette román felkelők kúriáit kirabolták, református egyházának lelkészét, tanítóját és presbitereit, összesen 17 főt legyilkoltak. Amikor a helyszínre érkezett császári katonaság vezetője, Johann Nahlik százados leállította a pusztítást, a jelen lévő Petre Dobra ezt "reakciós tettnek" nevezte.
1892-ben Kuun Kocsárd helyi földbirtokos alapítványt tett, amelyen a Földművelési Minisztérium és az EMKE földműves iskolát hozott létre székely diákok számára szarvasmarha-tenyészettel, fa- és gyümölcsfaiskolával. 1900-ban a korábban 40-es diáklétszámot 60-ra emelték föl. 1910-ben a község legnagyobb földbirtokosa is az EMKE volt. 1921-ben az iskolát a földreform részeként megszüntették, de a román állam később újraindította, és jelenleg Alexandru Borza Mezőgazdasági Kollégium néven működik. 1908-ban a magyar állam a településtől nyugatra, Csigmótól északra megnyitotta vasmunkás tüdőbeteg-szanatóriumát, amely ma is működik.
Algyógyalfalu Hunyad vármegye egyik járásának székhelye és a 19. század végén ortodox esperesség központja is volt.[10] 1906-ban, Kuun Kocsárd közbenjárására ide helyezték az egyik újonnan fölállított adóhivatalt. 2001-ben várossá nyilvánították.
A Gyógy-patak völgye román népviseletének jellegzetes darabja volt a hófehér, gyolcsvászon kendő, amelyet a nők a fejükön körbecsavarva viseltek. Gazdaságában a szarvasmarha-tenyésztésen kívül évszázadokon keresztül meghatározó volt és máig fontos szerepet játszik a gyümölcstermesztés. A névadó dión kívül Algyógyon és a környező falvakban nagy területen termesztik a kis szemű szilvát és az almát, amely a modern, nemesített almafajták elterjedéséig az Alföldön is igen keresett volt. Kőbányájában travertin mészkövet termelnek ki.
Népessége
- Algyógyalfalunak és Algyógyfelfalunak 1900-ban közösen 2406 lakosa volt, közülük 2028 román, 323 magyar és 55 német anyanyelvű; 1776 ortodox, 262 görög katolikus, 147 református, 121 zsidó és 78 római katolikus vallású.
- 2002-ben 3014 lakosából 2611 volt román, 368 cigány és 27 magyar nemzetiségű; 2435 ortodox, 396 görög katolikus, 39 pünkösdista, 22 református és 17 római katolikus vallású.
Látnivalók
- A falu közepén láthatók várkastélyának jelentős maradványai.
- A főutcától beljebb fekvő telken található a két református templom. A közelmúltban elvégzett régészeti feltárás tisztázta, hogy a kicsiny kerektemplom (kápolna) a 11. vagy a 12. században épült, a legkorábbi kerektemplom Erdélyben. A református templom egy korábbi helyén a 16. században épült, feltehetően a környéken talált római sírkő, dombormű és szobor felhasználásával. 1867-ben Kuun Kocsárd renováltatta, majd az 1930-as években Debreczeni László irányításával átépítették. A volt református parókia és iskola épülete az 1990-es években végrehajtott felújítás óta keresztyén ifjúsági központként működik, ifjúsági táboroknak ad otthont.
- Az algyógyfelfalusi ortodox templom a 18. században épült.
- A főutca mellett, nagyjából a község közepén található a mezőgazdasági líceum, az egykori székely földműves iskola parkja, benne a Brâncoveanu-stílusú iskolaépülettel. Ennek háta mögött a bentlakás épületét az akkor már romos várkastély felhasználásával az 1890-es években alakították ki.
- Református és zsidó temető.
- A település fölött északnyugatra magasodó sziklafalban egy üreg nyílik, Kuun Kocsárd egykori temetkezési helye. A gróf még 1876-ban alakította a sziklafülkét kriptává.[11]
Híres emberek
- Itt született 1803. június 25-én Kuun Kocsárd földbirtokos, az EMKE egyik alapítója.
- Itt született 1858. június 29-én Mailand Oszkár néprajzkutató.
- Itt született 1877. október 1-jén Erdélyi Mór szociáldemokrata politikus.
- 1816-ban Kis József birtokos vendége volt Kazinczy Ferenc.
Források
- Beszámoló a szanatórium megnyitásáról a Jó szerencsét 1909/7. számában
- Sándor József: Az EMKE megalapítása és negyedszázados működése 1885–1910. Kolozsvárt, 1910
- Imre István Zoltán: Algyógy. (Első lelkészképesítő szakvizsgadolgozat.) Kolozsvár, 1997
- Kiss Gábor. Erdélyi várak, várkastélyok, 2. változatlan kiadás, Panoráma. ISBN 9632433882 (1990)
- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Romtelecom, 3–RDS
- ↑ 2021-es romániai népszámlálás. Nemzeti Statisztikai Intézet
- ↑ 2021-es romániai népszámlálás. Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. május 31. (Hozzáférés: 2023. július 9.)
- ↑ 2021-es romániai népszámlálás (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. (Hozzáférés: 2024. január 21.)
- ↑ Kiss, i. m. 207. o.
- ↑ Kiss, i. m. 207. o.
- ↑ Juhász István: A reformáció az erdélyi románok között. Kolozsvár, 1940, 30. o.
- ↑ Kiss, i. m. 208. o.
- ↑ Buzogány Dezső – Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere. 1. Kolozsvár, 2003, 25. o.
- ↑ Remus Roșca: Lexiconul comunelor bisericesci din archidiecesa gr.-or. rom. a Transilvaniei. Sibiiu, 1894
- ↑ Téglás Gábor: A Maros jobb parti barlangok rövid ismertetése. A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat évkönyve 1888, 95. o.
Külső hivatkozások
- Algyógy város honlapja (angolul) (franciául)
- Algyógyi Keresztyén Ifjúsági Központ (magyarul)
- A település talajtani, vízrajzi és mezőgazdasági viszonyai (románul)
- A császárok históriája (1767-ben Algyógyon készült román nyelvű, cirill betűs kéziratos könyv) PDF
- Szász András: Algyógy
Képek
-
A református templom, almafával
-
A református templom bejárata, kétoldalt római kori kőoroszlánokkal
-
A Gyógy-patak Algyógynál
-
Az algyógyfelfalusi ortodox templom
-
A kőbánya
-
A szanatórium