Ugrás a tartalomhoz

„Algyógy” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
→‎Története: possessio, nem possessis, kiaza Mihály vajda?
50. sor: 50. sor:


== Története ==
== Története ==
Oklevélbeli említése először Mihály vajda [[1271]]-ben kelt birtokadományozó levelében fordul elő, amely András gyógyi ispánt említi. Uradalmát [[Zsigmond magyar király|Zsigmond király]] [[1397]]-ben Máramarosi Gurzónak, Iván fiának adományozta, de [[1404]]-ben visszavette, és felét a Töreki családnak, felét pedig Illyei Dénes fiának, Jánosnak adta. [[I. Mátyás magyar király|Mátyás király]] [[1467]]-ben hűtlenség miatt elkobozta a birtokot Illyei Jánostól és dengelegi Pongrácz János erdélyi vajdának adományozta.<ref name="Opcit|n=Kiss|o=207"/>
Oklevélbeli említése először Mihály vajda [[1271]]-ben kelt birtokadományozó levelében fordul elő, amely András gyógyi ispánt említi. Uradalmát [[Zsigmond magyar király|Zsigmond király]] [[1397]]-ben Máramarosi Gurzónak, Iván fiának adományozta, de [[1404]]-ben visszavette, és felét a Töreki családnak, felét pedig Illyei Dénes fiának, Jánosnak adta. [[I. Mátyás magyar király|Mátyás király]] [[1467]]-ben hűtlenség miatt elkobozta a birtokot Illyei Jánostól és dengelegi Pongrácz János erdélyi vajdának adományozta.
Várát először [[1467]]-ben említik, azt feltehetően a Pongrácz család építtette. [[1505]]-től [[mezőváros|oppidum]]ként említették. Az uradalom birtokosa [[1504]]-ig [[Corvin János]], [[1507]]-től [[IV. Nagy Radu|Nagy Radu]], [[1517]]-től [[Neagoe Basarab]] havasalföldi fejedelem volt, akinek örököse [[1528]]-ban Algyógyfelfaluban [[Ortodox kereszténység|ortodox]] templomot is alapított. [[Szapolyai János]] [[1531]]-ben hadvezérének, [[ozsdola]]i [[Kún Kocsárd (hadvezér)|Kún Kocsárdnak]] adományozta. [[1559]]-ben [[Izabella magyar királyné|Izabella királyné]] a várba menekült a török elől. Ugyanő [[román ortodox egyház|ortodox]] püspökséget alapított a helységben.<ref>Juhász István: ''A reformáció az erdélyi románok között.'' Kolozsvár, 1940, 30. o.</ref> [[1562]]-ben [[II. János magyar király|János Zsigmond]] ostrommal vette vissza a töröktől és leromboltatta.
Várát először [[1467]]-ben említik, azt feltehetően a Pongrácz család építtette. [[1505]]-től [[mezőváros|oppidum]]ként említették. Az uradalom birtokosa [[1504]]-ig [[Corvin János]], [[1507]]-től [[IV. Nagy Radu|Nagy Radu]], [[1517]]-től [[Neagoe Basarab]] havasalföldi fejedelem volt, akinek örököse [[1528]]-ban Algyógyfelfaluban [[Ortodox kereszténység|ortodox]] templomot is alapított. [[Szapolyai János]] [[1531]]-ben hadvezérének, [[ozsdola]]i [[Kún Kocsárd (hadvezér)|Kún Kocsárdnak]] adományozta. [[1559]]-ben [[Izabella magyar királyné|Izabella királyné]] a várba menekült a török elől. Ugyanő [[román ortodox egyház|ortodox]] püspökséget alapított a helységben.<ref>Juhász István: ''A reformáció az erdélyi románok között.'' Kolozsvár, 1940, 30. o.</ref> [[1562]]-ben [[II. János magyar király|János Zsigmond]] ostrommal vette vissza a töröktől és leromboltatta.

A lap 2012. január 16., 00:33-kori változata

Algyógy (Geoagiu, Gergesdorf)
Algyógy látképe északnyugatról
Algyógy látképe északnyugatról
Algyógy címere
Algyógy címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeHunyad
Rangváros
KözségközpontGeoagiu
Beosztott falvak
Lista
PolgármesterSimion Mariș (PSD)
Irányítószám335400
Körzethívószám0x54[1]
SIRUTA-kód89561
Népesség
Népesség2809 fő (2021. dec. 1.)[3] +/-
Magyar lakosság16 (0%, 2021)[4]
Község népessége5087 fő (2021. dec. 1.)[2]
Népsűrűség32,67 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság217 m
Terület155,69 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 55′ 12″, k. h. 23° 12′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 55′ 12″, k. h. 23° 12′ 00″
Algyógy weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Algyógy témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
A kerektemplom
A református templom
A mezőgazdasági középiskola

Algyógy (románul Geoagiu ['dʒo̯adʒju], németül Gergesdorf) város Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.

Fekvése

A Maros jobb oldali mellékvize, a Gyógy-patak mentén terül el, az Erdélyi Érchegység lábánál. Dévától 27 km-re északkeletre fekszik.

Nevének eredete

Nevét a Gyógy-patakról kapta, a patak neve pedig a magyar dió főnévből való, -d képzővel. Előtagja nem a mai Felgyógytól különböztette meg, annak neve Diódéval párhuzamos. Történeti névalakjai: Gyog (1271), Dyod és Dyog (1397), Aldyogh (1407), Algyogh (1412), Aldyod (1439), Alsodyod alio nomine Alsoffalwa (1444 körül), Zsoázs (1850), Unter-Gyógy és Geoagiul de Jos (1854).

Története

Oklevélbeli említése először Mihály vajda 1271-ben kelt birtokadományozó levelében fordul elő, amely András gyógyi ispánt említi. Uradalmát Zsigmond király 1397-ben Máramarosi Gurzónak, Iván fiának adományozta, de 1404-ben visszavette, és felét a Töreki családnak, felét pedig Illyei Dénes fiának, Jánosnak adta. Mátyás király 1467-ben hűtlenség miatt elkobozta a birtokot Illyei Jánostól és dengelegi Pongrácz János erdélyi vajdának adományozta.

Várát először 1467-ben említik, azt feltehetően a Pongrácz család építtette. 1505-től oppidumként említették. Az uradalom birtokosa 1504-ig Corvin János, 1507-től Nagy Radu, 1517-től Neagoe Basarab havasalföldi fejedelem volt, akinek örököse 1528-ban Algyógyfelfaluban ortodox templomot is alapított. Szapolyai János 1531-ben hadvezérének, ozsdolai Kún Kocsárdnak adományozta. 1559-ben Izabella királyné a várba menekült a török elől. Ugyanő ortodox püspökséget alapított a helységben.[5] 1562-ben János Zsigmond ostrommal vette vissza a töröktől és leromboltatta.

A 17. századtól 1918-ig két külön politikai községből, Algyógyfelfaluból és Algyógyalfaluból állt. A 17. században a Kun család várkastéllyá alakítva újra felépítette várát. Az 1684-ben készült leltár ebédlő és lakószobák mellett „feredőt” is említ benne.[6] 1731 körül évi három országos vásárt tartott, Gergely, Gotthárd és Egyed napján.[7] Református egyháza 1766-ban leányegyházaival, Bokajjal, Gyalmárral és Mádával 79 férfiből és 82 nőből állt. Nemesek alkották, az 1696-os vizitáció bejegyzése szerint „Az urak bejárnak a templomba, parasztság aki bejárjon nincs.”[8] 1784-ben a parasztok feldúlták nemesi udvarházait. 1786-ban 1559-en lakták, jogállásuk szerint 49% jobbágy, 38% zsellér, 3% nemes és 5 pap.

1848. november 21–22-én a Gheorghe Demian vezette román felkelők kúriáit kirabolták, református egyházának lelkészét, tanítóját és presbitereit, összesen 17 főt legyilkoltak. Amikor a helyszínre érkezett császári katonaság vezetője, Johann Nahlik százados leállította a pusztítást, a jelen lévő Petre Dobra ezt "reakciós tettnek" nevezte.

1892-ben Kuun Kocsárd helyi földbirtokos alapítványt tett, amelyen a Földművelési Minisztérium és az EMKE földműves iskolát hozott létre székely diákok számára szarvasmarha-tenyészettel, fa- és gyümölcsfaiskolával. 1900-ban a korábban 40-es diáklétszámot 60-ra emelték föl. 1910-ben a község legnagyobb földbirtokosa az EMKE volt. 1921-ben az iskolát a földreform részeként megszüntették, de a román állam később újraindította, és jelenleg Alexandru Borza Mezőgazdasági Kollégium néven működik. 1908-ban a magyar állam a településtől nyugatra, Csigmótól északra megnyitotta vasmunkás tüdőbeteg-szanatóriumát, amely ma is működik.

Algyógyalfalu Hunyad vármegye egyik járásának székhelye és a 19. század végén ortodox esperesség központja is volt.[9] 1880-tól működött benne gyógyszertár.[10] 1906-ban, Kuun Kocsárd közbenjárására ide helyezték az egyik újonnan fölállított adóhivatalt. 2001-ben várossá nyilvánították.

A Gyógy-patak völgye román népviseletének jellegzetes darabja volt a hófehér, gyolcsvászon kendő, amelyet a nők a fejükön körbecsavarva viseltek. Gazdaságában a szarvasmarha-tenyésztésen kívül évszázadokon keresztül meghatározó volt és máig fontos szerepet játszik a gyümölcstermesztés. A névadó dión kívül Algyógyon és a környező falvakban nagy területen termesztik a kis szemű szilvát és az almát, amely a modern, nemesített almafajták elterjedéséig az Alföldön is igen keresett volt. Kőbányájában travertin mészkövet termelnek ki.

Népessége

  • Algyógyalfalunak és Algyógyfelfalunak 1900-ban közösen 2406 lakosa volt, közülük 2028 román, 323 magyar és 55 német anyanyelvű; 1776 ortodox, 262 görög katolikus, 147 református, 121 zsidó és 78 római katolikus vallású.
  • 2002-ben 3014 lakosából 2611 volt román, 368 cigány és 27 magyar nemzetiségű; 2435 ortodox, 396 görög katolikus, 39 pünkösdista, 22 református és 17 római katolikus vallású.

Látnivalók

  • A falu közepén láthatók várkastélyának jelentős maradványai.
  • A főutcától beljebb fekvő telken található a két református templom. A közelmúltban elvégzett régészeti feltárás tisztázta, hogy a kicsiny kerektemplom (kápolna) a 11. vagy a 12. században épült, a legkorábbi kerektemplom Erdélyben. A református templom egy korábbi helyén a 16. században épült, feltehetően a környéken talált római sírkő, dombormű és szobor felhasználásával. 1867-ben Kuun Kocsárd renováltatta, majd az 1930-as években Debreczeni László irányításával átépítették. A volt református parókia és iskola épülete az 1990-es években végrehajtott felújítás óta keresztyén ifjúsági központként működik, ifjúsági táboroknak ad otthont.
  • Az algyógyfelfalusi ortodox templom a 18. században épült.
  • A főutca mellett, nagyjából a község közepén található a mezőgazdasági líceum, az egykori székely földműves iskola parkja, benne a Brâncoveanu-stílusú iskolaépülettel. Ennek háta mögött a bentlakás épületét az akkor már romos várkastély felhasználásával az 1890-es években alakították ki.
  • Református és zsidó temető.
  • A település fölött északnyugatra magasodó sziklafalban egy üreg nyílik, Kuun Kocsárd egykori temetkezési helye. A gróf még 1876-ban alakította a sziklafülkét kriptává.[11]

Híres emberek

Jegyzetek

  1. ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Romtelecom, 3–RDS
  2. ↑ 2021-es romániai népszámlálás. Nemzeti Statisztikai Intézet
  3. ↑ 2021-es romániai népszámlálás. Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. május 31. (Hozzáférés: 2023. július 9.)
  4. ↑ 2021-es romániai népszámlálás (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. (Hozzáférés: 2024. január 21.)
  5. ↑ Juhász István: A reformáció az erdélyi románok között. Kolozsvár, 1940, 30. o.
  6. ↑ Kiss, i. m. 208. o.
  7. ↑ Binder Pál: Régi kalendáriumok az erdélyi és partiumi vásárokról és sokadalmakról (1572–1676). Néprajzi Látóhatár 1993/1–2. sz. [1] PDF
  8. ↑ Buzogány Dezső – Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere. 1. Kolozsvár, 2003, 25. o.
  9. ↑ Remus Roșca: Lexiconul comunelor bisericesci din archidiecesa gr.-or. rom. a Transilvaniei. Sibiiu, 1894
  10. ↑ Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 45. o.
  11. ↑ Téglás Gábor: A Maros jobb parti barlangok rövid ismertetése. A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat évkönyve 1888, 95. o.

Források

Külső hivatkozások

Képek

  • A református templom, almafával
    A református templom, almafával
  • A református templom bejárata, kétoldalt római kori kőoroszlánokkal
    A református templom bejárata, kétoldalt római kori kőoroszlánokkal
  • A Gyógy-patak Algyógynál
    A Gyógy-patak Algyógynál
  • Az algyógyfelfalusi ortodox templom
    Az algyógyfelfalusi ortodox templom
  • A kőbánya
    A kőbánya
  • A szanatórium
    A szanatórium
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Algyógy&oldid=11060552”