„Repülőgép-hordozó” változatai közötti eltérés

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

A repülőgép-hordozó felszálló fedélzettel ellátott, repülőgépeket hordozó hajótípus^[1]. Különböző időkben különböző osztályokat alkottak pl. Yorktown-osztály. A második világháború végéig nehéz, könnyű és kísérő repülőgéphordozók épültek. A második világháború után csapásmérő, kísérő, tengeralattjáró-vadász és támogató osztályokat alkottak.

Az első világháborút követő években a repülőgép-anyahajóból továbbfejlesztett olyan hadihajó, melynek megfelelő hosszúságú (80–100 m) sima fedélzetéről – mintegy repülőtérről – a kerekes futóművű repülőgépek fel és le tudnak szállni.

A második világháború folyamán a repülőgép-hordozók a csatahajók helyére léptek, mint főhadihajó, ugyanis a repülőgépei több száz kilométeres körzetében bármilyen ellenséges hadihajót, még a csatahajót is el tudják süllyeszteni. A háború folyamán kialakult tengeri csaták, többnyire légi-tengeri csatává alakultak át, és a hordozókról felszálló bombázó-, zuhanóbombázó és torpedóvető repülőgépek döntötték el. Az 1950-es években megjelentek a szuper repülőgép-hordozók, amelyek folyamatosan növekedő méreteikkel (333 m-es hossz 93 000 tonnás legnagyobb vízkiszorítás), a 20. századra nagyobb pusztító erőt képviselnek, mint egy kisebb állam teljes légiereje. Az 1980-as években meghajtásukban a nukleáris reaktorokat kezdték el alkalmazni, ezzel gyakorlatilag korlátlanná vált a hatótávolságuk. Több változata alakult ki.

A hordozók egy része eleinte átalakított csatahajó, vagy csatacirkáló volt, a második világháborúban már kifejezetten erre a célra tervezett hajók jelentek meg. A háború után a britek kitalálták a szögben elfordított fedélzetet, így egyszerre lehetett fel- és leszállást végezni a fedélzeten. Szintén brit találmány volt a gőzkatapult, amivel a nagyobb tömegű sugárhajtóműves repülőgépeket is biztonságosan lehetett indítani. Amerikai találmány a fékező kötélzet a repülőgépek megállítására. Újabb brit találmány a leszállófény, amikkel a visszatérő repülőgépek pilótáinak könnyítik meg a leszállást. Az 1980-as években a britek alkalmazták a könnyű repülőgép-hordozóikon a sísáncot, így katapult nélkül is felszállhattak a repülőgépek, az oroszok is ezt a megoldást választották a saját hordozójukon, igaz a katapultot is megtartották.

A világ több haditengerészete is alkalmaz repülőgép-hordozókat: az USA (Forrestal- és Nimitz-osztály), Egyesült Királyság (Invicible-osztály), Oroszország (Kijev-osztály és az Admiral Kuznyecov), Franciaország (Clemenceau-osztály), Olaszország (Giuseppe Garibaldi), Spanyolország (Principe de Asturias). A világ legnagyobb repülőgép-hordozói az USA haditengerészetének Nimitz osztályú repülőgép-hordozói.

A repülőgép-hordozót gyakran helytelenül repülőgép-anyahajónak nevezik.

Eredetileg azért jöttek létre, hogy a polgári hajóépítési szabványokhoz szokott brit hajógyárak is bekapcsolódhassanak a hordozóépítésbe, illetve amerikában mivel inkább hordozókra mint (a már megkezdett) cirkálókra volt szükség. A nagyobb méretű (flotta-)repülőgép-hordozóknál valamivel kisebb méretű, páncélozatlan és kevesebb repülőgépet szállító hordozónak tervezték. A második világháborúban jelent meg, egyrészt a korai építésű hordozók utólagos megjelölésére, tekintve az egyre növekvő méreteket, hisz a kezdetekben átalakított hajók épültek hordozóknak. Az amerikaiak a háború alatt egy cirkáló osztály testének felhasználásával tervezték meg a jóval kisebb Independence-osztályt. A háború után épült könnyű hordozók, már a hatalmas költségek miatt lettek kisebbek. Általában helyből felszálló repülőgépeket és helikoptereket vegyesen alkalmaznak. A katapultok helyett elterjedt a sísánc alkalmazása. Az amerikai hajók méretük miatt csak kísérő feladatot kaptak, míg a britek teljes értékű támadó egységekként kezelték sajátjaikat.

A második világháború alatt jelent meg ez a kategória. Az első Nagy-Britanniában készült egy a németektől zsákmányolt hűtőhajó átalakításával, de a legtöbbet amerikában építették. Dzsip-hordozóknak, Baba lapostetejűeknek és Woolworth-hordozóknak (ez utóbbi mai közérthető megfelelője kb. a Teszkós hordozó lenne, mindkettő a maga korában ismert brit olcsócikk-áruházlánc után) becézték őket. Fontos feladatuk a konvojok kísérése és védelme volt tengeralattjárók és nagy hatótávolságú hajó-elleni repülőgépek ellen. Kereskedelmi tartály- vagy szállítóhajók átépítésével jöttek létre. A gyorsan és nagy mennyiségben gyártható kereskedelmi hajók modulos felépítése lehetővé tette, hogy gyorsan kielégítsék a flotta igényét nagy mennyiségű hajó megépítésére (Casablanca-osztáy 34 db egység, Commencement Bay-osztály 19 egység). A sebesség, tekintve a kísért konvoj sebességére, csak másodlagos volt, így ezek a hajók a többi hordozótól jelentősen lassúbbak voltak.

Az amerikaiak a második világháború után nagy mennyiségű repülőgép-hordozót voltak kénytelenek alkalmazni tovább. Egy részüket különböző formában korszerűsítették, és tovább szolgálatban tartották, a többit fokozatosan leszerelték.

CVHE: kísérő helikopter-hordozó: a kísérő repülőgép-hordozók háború utáni alkalmazása, tekintve, hogy a nagy sebességű sugárhajtású repülőgépeket csak nagy nehézségekkel tudták volna kiszolgálni, a helikoptereknek viszont elegendő volt a hely. Általában a partraszállási feladatoknál segédkeztek szállító és támadó helikoptereikkel

CVU: többcélú repülőgép-hordozó: szintén a kísérő hordozók háború utáni felhasználásának egyik módja. Fedélzetén többnyire helikoptereket üzemeltettek, de a még üzemben tartott légcsavaros gépeket is, néha vegyesen, illetve, csak szállítási feladatokat is elláttak.

AKV: repülőgép-szállító (komphajó): a kísérő hordozók újabb felhasználása, bár erre a célra bármilyen leselejtezés előtt álló hajót alkalmasnak találtak. A hajók feladata a repülőgépek szállítása volt a fedélzetükön és a hangáraikban, a bázisukra ill. szolgálati helyükre.

CVS: segéd repülőgép-hordozó: háború folyamán épített nagyobb hordozók modernizálása, különleges feladatra. A második világháborúban kulcsfontosságú szerepet betöltő amerikai Essex-osztály több egysége került átalakításra, tengeralattjáró vadászatra. Repülőgépeinek és helikoptereinek fő feladata a szovjet tengeralattjárók felkutatása és megsemmisítése, mielőtt elérnék az amerikai flottaköteléket. Ahogy a hajók kiöregedtek ill. a szuperhordozók megjelentek, ez a kategória megszűnt.

CVA: támadó repülőgép-hordozó: a háború végén épített Midway-osztály, ill. az új építésű szuperhordozók megjelölése volt, amíg a CVS kategória létezett. Fő feladatuk az előzőtől eltérően a csapásmérés, bombázóival és vadászbombázóival. A későbbiekben ez a kategória megszűnt, helyette az egyszerű repülőgép-hordozó megjelölést használják. A hajók méretéből adódóan lehetséges lett mindkét feladat egy hajón belüli végrehajtása.

A második világháború után kifejlesztett hadihajó típus. Több helikopter kiszolgálására alkalmas fedélzettel és hangárral épített hajó. Alkalmaztak II. világháborús hajókat is erre a célra, de mára már kifejezetten e célra tervezet hajók épültek, lényegében a könnyű repülőgép-hordozók továbbélésének egyik változata. Helikopterei deszant feladatok végrehajtására ill. egyéb más feladatokra is alkalmasak. LPH, helikopteres partraszállító.

• CV: repülőgép-hordozó
• CVS: segéd repülőgép-hordozó
• CVA: támadó (flotta) repülőgép-hordozó
• CVN: nukleáris meghajtású repülőgép-hordozó
• CVAN: nukleáris meghajtású támadó repülőgép-hordozó

• Midway-i csata
• Chester Nimitz
• Sigint
• Repülőgép-anyahajó
• Admiral Gorskov

A Wikimédia Commons tartalmaz Repülőgép-hordozó témájú médiaállományokat.

Sablon:XIX-XX századi hadihajók

Ez a hadtudományi vagy haditechnikai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!

A Wikimédia Commons tartalmaz Repülőgép-hordozó témájú médiaállományokat.

hu:Repülőgép-hordozó