Ugrás a tartalomhoz

„Matija Slavič” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
8. sor: 8. sor:


===Politikai tevékenység===
===Politikai tevékenység===
Az [[I. világháború]]t követő [[párizs]]i béketárgyalásokon tagja volt a [[Szerb–Horvát–Szlovén Királyság]] küldöttség szlovén csoportjának, azon belül is a [[Vendvidék]]ért felelős szakértő volt. Kezdetben a [[jugoszlávok]] nem tartottak igényt a területre, egyfelől mert kevés, hiányos és [[magyarok|magyar]] részről némileg torzított adatok álltak a rendelkezésére. Slavič kapcsolatban állt a Vendvidék jugoszláv-párti katolikus értelmiségével, akik szerettek volna Magyarországtól elszakadni. Slavič azonkívül maga is igyekezett pontosítani a szándékosan torzított magyar adatokon, de ő maga is tett elferdített megállapításokat, elsősorban az [[Lendva|Alsólendva]] vidéki falvakkal kapcsolatban, melyeket etnikailag vegyes községeknek nevezett, noha ott voltak színmagyar települések is. A területen [[1919]]-ben létrejött a [[Vendvidéki Köztársaság]], amit sem a lakosság, sem az új délszláv állam nem támogatott. Slavičnak is az volt a véleménye, hogy különösebb érdemeket az új köztársaság nem szerzett a szlovén autonómia és [[leninizmus|bolsevizmus]] elleni harc terén. Következésképp sem a köztársaságot, sem vezetőjének [[Tkálecz Vilmos]]nak a tetteit nem tartotta komoly dolognak.
Az [[ világháború]]t követő [[párizs]]i béketárgyalásokon tagja volt a [[Szerb–Horvát–Szlovén Királyság]] küldöttség szlovén csoportjának, azon belül is a [[Vendvidék]]ért felelős szakértő volt. Kezdetben a [[jugoszlávok]] nem tartottak igényt a területre, egyfelől mert kevés, hiányos és [[magyarok|magyar]] részről némileg torzított adatok álltak a rendelkezésére. Slavič kapcsolatban állt a Vendvidék jugoszláv-párti katolikus értelmiségével, akik szerettek volna Magyarországtól elszakadni. Slavič azonkívül maga is igyekezett pontosítani a szándékosan torzított magyar adatokon, de ő maga is tett elferdített megállapításokat, elsősorban az [[Lendva|Alsólendva]] vidéki falvakkal kapcsolatban, melyeket etnikailag vegyes községeknek nevezett, noha ott voltak színmagyar települések is. A területen [[1919]]-ben létrejött a [[Vendvidéki Köztársaság]], amit sem a lakosság, sem az új délszláv állam nem támogatott. Slavičnak is az volt a véleménye, hogy különösebb érdemeket az új köztársaság nem szerzett a szlovén autonómia és [[leninizmus|bolsevizmus]] elleni harc terén. Következésképp sem a köztársaságot, sem vezetőjének [[Tkálecz Vilmos]]nak a tetteit nem tartotta komoly dolognak.


A konferencián jelen volt [[Apponyi Albert]] mellett [[Mikola Sándor]] Vendvidékről származó tanár, aki az ún. [[vendkérdés|vend-kelta elmélettel]] próbálta megakadályozni a Vendvidék elcsatolását. Mikola állításainak jó része igencsak gyenge lábakon állt, több egymásnak is egészen ellentmondott, erre Slavič világított rá a legjobban.
A konferencián jelen volt [[Apponyi Albert]] mellett [[Mikola Sándor]] Vendvidékről származó tanár, aki az ún. [[vendkérdés|vend-kelta elmélettel]] próbálta megakadályozni a Vendvidék elcsatolását. Mikola állításainak jó része igencsak gyenge lábakon állt, több egymásnak is egészen ellentmondott, erre Slavič világított rá a legjobban.

A lap 2012. szeptember 10., 18:55-kori változata

Matija Slavič a párizsi békekonferencián.

Matija Slavič (Bučečovci, 1877. január 27.Ljubljana, 1958. október 25.) szlovén teológus, fordító, tanár. 1932-től 1933-ig, majd 1939-től 1941-ig a ljubljanai egyetem rektora volt. Közreműködött a Vendvidék nagyobb részének Magyarországtól való elcsatolásában.

Élete és munkássága

Ljutomer mellett született, Stájerországban, a ma Szlovéniához tartozó országrészben. Teológiát Mariborban.

Legfontosabb műve a Szentírás közvetlenül zsidó nyelvből való lefordítása. Ljubljanában a teológia kar dékánja is volt.

Politikai tevékenység

Az első világháborút követő párizsi béketárgyalásokon tagja volt a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság küldöttség szlovén csoportjának, azon belül is a Vendvidékért felelős szakértő volt. Kezdetben a jugoszlávok nem tartottak igényt a területre, egyfelől mert kevés, hiányos és magyar részről némileg torzított adatok álltak a rendelkezésére. Slavič kapcsolatban állt a Vendvidék jugoszláv-párti katolikus értelmiségével, akik szerettek volna Magyarországtól elszakadni. Slavič azonkívül maga is igyekezett pontosítani a szándékosan torzított magyar adatokon, de ő maga is tett elferdített megállapításokat, elsősorban az Alsólendva vidéki falvakkal kapcsolatban, melyeket etnikailag vegyes községeknek nevezett, noha ott voltak színmagyar települések is. A területen 1919-ben létrejött a Vendvidéki Köztársaság, amit sem a lakosság, sem az új délszláv állam nem támogatott. Slavičnak is az volt a véleménye, hogy különösebb érdemeket az új köztársaság nem szerzett a szlovén autonómia és bolsevizmus elleni harc terén. Következésképp sem a köztársaságot, sem vezetőjének Tkálecz Vilmosnak a tetteit nem tartotta komoly dolognak.

A konferencián jelen volt Apponyi Albert mellett Mikola Sándor Vendvidékről származó tanár, aki az ún. vend-kelta elmélettel próbálta megakadályozni a Vendvidék elcsatolását. Mikola állításainak jó része igencsak gyenge lábakon állt, több egymásnak is egészen ellentmondott, erre Slavič világított rá a legjobban.

Részben Slavičnak is köszönhető, hogy végül a Vendvidék Jugoszláviához került.

Külső hivatkozás