„10. zongoraverseny (Mozart)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bot: következő eltávolítása: it:Concerto per due pianoforti e orchestra (Mozart) (strong connection between (2) hu:Mozart: Esz-dúr versenymű két zongorára and it:Concerto per due pianoforti e orchestra n. 10 (Mozart)) |
a r2.7.3) (Bot: következő hozzáadása: it:Concerto per due pianoforti e orchestra n. 10 (Mozart) |
||
27. sor: | 27. sor: | ||
[[es:Concierto para piano n.º 10 (Mozart)]] |
[[es:Concierto para piano n.º 10 (Mozart)]] |
||
[[fr:Concerto pour piano nº 10 de Mozart]] |
[[fr:Concerto pour piano nº 10 de Mozart]] |
||
[[it:Concerto per due pianoforti e orchestra n. 10 (Mozart)]] |
|||
[[ja:2台のピアノのための協奏曲 (モーツァルト)]] |
[[ja:2台のピアノのための協奏曲 (モーツァルト)]] |
||
[[nl:Pianoconcert nr. 10 (Mozart)]] |
[[nl:Pianoconcert nr. 10 (Mozart)]] |
A lap 2013. január 17., 20:21-kori változata
Wolfgang Amadeus Mozart Esz-dúr versenymű két zongorára (No. 10. zongoraverseny ) műve a Köchel-jegyzékben a 365-ös számot viseli. (KE 316a)
Keletkezése-története
Mozart az 1779-es esztendő elején tért haza nagyszabású európai művészkörútjáról, melynek utolsó állomása München , utolsó élménye az Aloysia Weber okozta szerelmi csalódás volt. Salzburgban sem sok jó várt rá, apjától a Weber családdal való kapcsolata miatt elhidegült, s Coloredo salzburgi érsek szolgálatába is csak azért tér vissza, mert jobb állás nem akad számára. Ez a depressziós időszak sem a művek számát, sem értékét tekintve nem hagyott nyomot Mozart muzsikáján. Ebben az időszakban született a két zongorás koncert Esz-dúrban.
Szerkezete, jellemzői
A koncert a partitúra szerint két zongorára, két oboára, két basszuskürtre, két kürtre, üstdobra és vonósokra íródott.
Tételei:
A kétzongorás versenymű jóval igényesebb, mint a korábbi három zongorás koncert, ezt ugyanis Mozart nem többé kevésbé ügyes dilettánsok, hanem maga és nővére számára komponálta. Az első tétel formai megoldásában szellemesen megváltoztatott visszatérés tér el a megszokott sémától. A záró rondó szertelenül vidám dallamát egyik 1776-ban komponált divertimentójában (K. 252) már felhasználta Mozart: ezt az egyik augsburgi gyűjteményből ismert régi német népdalt, rajta kívül Haydn és Beethoven (C-dúr zongoraverseny III. tétel) is felelevenítette.
Ismertség-előadási gyakoriság
Hangversenyen, hanglemezen, vagy elektronikus médiákban viszonylag ritkán hallgatható darab. 2006-ban a Mozart-év kapcsán a Magyar Rádió MR3-Bartók Rádiójának Mozart összes művét bemutató sorozatában volt hallható.
Források
- Pándi Marianne: Hangverseny-kalauz II. Versenyművek (Zeneműkiadó, 1973)
- Hutchings, A. 1997. A Companion to Mozart's Piano Concertos, Oxford University Press. ISBN 0-198-16708-3