Ugrás a tartalomhoz

„Algyógy” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
DeniBot (vitalap | szerkesztései)
131 512 szerkesztés
a kisebb formai javítások
39. sor: 39. sor:
'''Algyógy''' ([[román nyelv|románul]] ''Geoagiu'' [{{IPA|'dʒo̯adʒju}}], [[német nyelv|németül]] ''Gergesdorf'') város [[Románia|Romániában]], [[Erdély]]ben, [[Hunyad megye|Hunyad megyében]].
'''Algyógy''' ([[román nyelv|románul]] ''Geoagiu'' [{{IPA|'dʒo̯adʒju}}], [[német nyelv|németül]] ''Gergesdorf'') város [[Románia|Romániában]], [[Erdély]]ben, [[Hunyad megye|Hunyad megyében]].


==Fekvése==
==Fekvése==
A [[Maros]] jobb oldali mellékvize, a ''Gyógy-patak'' mentén terül el, az [[Erdélyi Érchegység]] lábánál. [[Déva|Dévától]] 27 km-re északkeletre fekszik.
A [[Maros]] jobb oldali mellékvize, a ''Gyógy-patak'' mentén terül el, az [[Erdélyi Érchegység]] lábánál. [[Déva|Dévától]] 27 km-re északkeletre fekszik.


==Nevének eredete==
==Nevének eredete==
Nevét a ''Gyógy-patak''ról kapta, a patak neve pedig a magyar ''dió'' főnévből való, ''-d'' képzővel. Előtagja nem a mai [[Felgyógy]]tól különböztette meg, annak neve [[Diód]]éval párhuzamos. Történeti névalakjai: ''Gyog'' ([[1271]]), ''Dyod'' és ''Dyog'' ([[1397]]), ''Aldyogh'' ([[1407]]), ''Algyogh'' ([[1412]]), ''Aldyod'' ([[1439]]), ''Alsodyod alio nomine Alsoffalwa'' ([[1444]] körül), ''Zsoázs'' ([[1850]]), ''Unter-Gyógy'' és ''Geoagiul de Jos'' ([[1854]]).
Nevét a ''Gyógy-patak''ról kapta, a patak neve pedig a magyar ''dió'' főnévből való, ''-d'' képzővel. Előtagja nem a mai [[Felgyógy]]tól különböztette meg, annak neve [[Diód]]éval párhuzamos. Történeti névalakjai: ''Gyog'' ([[1271]]), ''Dyod'' és ''Dyog'' ([[1397]]), ''Aldyogh'' ([[1407]]), ''Algyogh'' ([[1412]]), ''Aldyod'' ([[1439]]), ''Alsodyod alio nomine Alsoffalwa'' ([[1444]] körül), ''Zsoázs'' ([[1850]]), ''Unter-Gyógy'' és ''Geoagiul de Jos'' ([[1854]]).
⚫
==Története==
⚫
[[1397]]-től uradalmi központ. Várát a [[15. század]]ban a Pongrácz család építtette. [[1505]]-től [[mezőváros|oppidum]]ként említették. Az uradalom birtokosa [[1504]]-ig [[Corvin János]], [[1507]]-től [[IV. Nagy Radu|Nagy Radu]], [[1517]]-től [[Neagoe Basarab]] havasalföldi fejedelem volt, akinek örököse [[1528]]-ban Algyógyfelfaluban [[Ortodox kereszténység|ortodox]] templomot is alapított. [[Szapolyai János]] [[1531]]-ben hadvezérének, [[ozsdola]]i [[Kún Kocsárd (hadvezér)|Kún Kocsárdnak]] adományozta. [[1559]]-ben [[Izabella magyar királyné|Izabella királyné]] a várba menekült a török elől. Ugyanő [[Román Ortodox Egyház|ortodox]] püspökséget alapított a helységben.<ref>Juhász István: ''A reformáció az erdélyi románok között.'' Kolozsvár, 1940, 30. o.</ref> [[1562]]-ben [[János Zsigmond]] ostrommal vette vissza a töröktől és leromboltatta.


⚫
==Története==
⚫
A [[17. század]]tól [[1918]]-ig két külön politikai községből, Algyógyfelfaluból és Algyógyalfaluból állt. A [[17. század]]ban a Kun család várkastéllyá alakítva újra felépítette várát. [[Kálvinizmus|Református]] egyháza [[1766]]-ban [[leányegyház]]aival, [[Bokajalfalu|Bokajjal]], [[Gyalmár]]ral és [[Máda|Mádával]] 79 férfiből és 82 nőből állt. Nemesek alkották, az 1696-os [[Egyházi vizitáció|vizitáció]] bejegyzése szerint „Az urak bejárnak a templomba, parasztság aki bejárjon nincs.”<ref>Buzogány Dezső – Ősz Sándor Előd: ''A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere.'' 1. Kolozsvár, 2003, 25. o.</ref> [[1784]]-ben a parasztok feldúlták nemesi udvarházait. [[1786]]-ban 1559-en lakták, jogállásuk szerint 49% [[jobbágy]], 38% [[zsellér]], 3% nemes és 5 pap.
⚫
[[1397]]-től uradalmi központ. Várát a [[15. század]]ban a Pongrácz család építtette. [[1505]]-től [[mezőváros|oppidum]]ként említették. Az uradalom birtokosa [[1504]]-ig [[Corvin János]], [[1507]]-től [[IV. Nagy Radu|Nagy Radu]], [[1517]]-től [[Neagoe Basarab]] havasalföldi fejedelem volt, akinek örököse [[1528]]-ban Algyógyfelfaluban [[Ortodox kereszténység|ortodox]] templomot is alapított. [[Szapolyai János]] [[1531]]-ben hadvezérének, [[ozsdola]]i [[Kún Kocsárd (hadvezér)|Kún Kocsárdnak]] adományozta. [[1559]]-ben [[Izabella magyar királyné|Izabella királyné]] a várba menekült a török elől. Ugyanő [[Román Ortodox Egyház|ortodox]] püspökséget alapított a helységben.<ref>Juhász István: ''A reformáció az erdélyi románok között.'' Kolozsvár, 1940, 30. o.</ref> [[1562]]-ben [[János Zsigmond]] ostrommal vette vissza a töröktől és leromboltatta.


⚫
A [[17. század]]tól [[1918]]-ig két külön politikai községből, Algyógyfelfaluból és Algyógyalfaluból állt. A [[17. század]]ban a Kun család várkastéllyá alakítva újra felépítette várát. [[Kálvinizmus|Református]] egyháza [[1766]]-ban [[leányegyház]]aival, [[Bokajalfalu|Bokajjal]], [[Gyalmár]]ral és [[Máda|Mádával]] 79 férfiből és 82 nőből állt. Nemesek alkották, az 1696-os [[Egyházi vizitáció|vizitáció]] bejegyzése szerint „Az urak bejárnak a templomba, parasztság aki bejárjon nincs.”<ref>Buzogány Dezső – Ősz Sándor Előd: ''A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere.'' 1. Kolozsvár, 2003, 25. o.</ref> [[1784]]-ben a parasztok feldúlták nemesi udvarházait. [[1786]]-ban 1559-en lakták, jogállásuk szerint 49% [[jobbágy]], 38% [[zsellér]], 3% nemes és 5 pap.
⚫
[[1848]] [[november 21]]–[[november 22|22]]-én a Gheorghe Demian vezette román felkelők kúriáit kirabolták, református egyházának lelkészét, tanítóját és presbitereit, összesen 17 főt legyilkoltak. Amikor a helyszínre érkezett császári katonaság vezetője, [[Johann Nahlik]] százados leállította a pusztítást, a jelen lévő [[Petre Dobra]] ezt "reakciós tettnek" nevezte.

⚫
[[1848]] [[november 21]]–[[november 22|22]]-én a Gheorghe Demian vezette román felkelők kúriáit kirabolták, református egyházának lelkészét, tanítóját és presbitereit, összesen 17 főt legyilkoltak. Amikor a helyszínre érkezett császári katonaság vezetője, [[Johann Nahlik]] százados leállította a pusztítást, a jelen lévő [[Petre Dobra]] ezt "reakciós tettnek" nevezte.


[[1892]]-ben [[Kuun Kocsárd]] helyi földbirtokos alapítványt tett, amelyen a Földművelési Minisztérium és az [[EMKE]] földműves iskolát hozott létre [[Székelyek|székely]] diákok számára szarvasmarha-tenyészettel, fa- és gyümölcsfaiskolával. [[1900]]-ban a korábban 40-es diáklétszámot 60-ra emelték föl. [[1910]]-ben a község legnagyobb földbirtokosa is az EMKE volt. [[1921]]-ben az iskolát a földreform részeként megszüntették, de a román állam később újraindította, és jelenleg Alexandru Borza Mezőgazdasági Kollégium néven működik. [[1908]]-ban a magyar állam a településtől nyugatra, [[Csigmó]]tól északra megnyitotta vasmunkás tüdőbeteg-szanatóriumát, amely ma is működik.
[[1892]]-ben [[Kuun Kocsárd]] helyi földbirtokos alapítványt tett, amelyen a Földművelési Minisztérium és az [[EMKE]] földműves iskolát hozott létre [[Székelyek|székely]] diákok számára szarvasmarha-tenyészettel, fa- és gyümölcsfaiskolával. [[1900]]-ban a korábban 40-es diáklétszámot 60-ra emelték föl. [[1910]]-ben a község legnagyobb földbirtokosa is az EMKE volt. [[1921]]-ben az iskolát a földreform részeként megszüntették, de a román állam később újraindította, és jelenleg Alexandru Borza Mezőgazdasági Kollégium néven működik. [[1908]]-ban a magyar állam a településtől nyugatra, [[Csigmó]]tól északra megnyitotta vasmunkás tüdőbeteg-szanatóriumát, amely ma is működik.
58. sor: 58. sor:
A Gyógy-patak völgye román népviseletének jellegzetes darabja volt a hófehér, gyolcsvászon kendő, amelyet a nők a fejükön körbecsavarva viseltek. Gazdaságában a szarvasmarha-tenyésztésen kívül évszázadokon keresztül meghatározó volt és máig fontos szerepet játszik a gyümölcstermesztés. A névadó dión kívül Algyógyon és a környező falvakban nagy területen termesztik a kis szemű szilvát és az almát, amely a modern, nemesített almafajták elterjedéséig az [[Alföld]]ön is igen keresett volt. Kőbányájában travertin [[Mészkő|mészkövet]] termelnek ki.
A Gyógy-patak völgye román népviseletének jellegzetes darabja volt a hófehér, gyolcsvászon kendő, amelyet a nők a fejükön körbecsavarva viseltek. Gazdaságában a szarvasmarha-tenyésztésen kívül évszázadokon keresztül meghatározó volt és máig fontos szerepet játszik a gyümölcstermesztés. A névadó dión kívül Algyógyon és a környező falvakban nagy területen termesztik a kis szemű szilvát és az almát, amely a modern, nemesített almafajták elterjedéséig az [[Alföld]]ön is igen keresett volt. Kőbányájában travertin [[Mészkő|mészkövet]] termelnek ki.


==Népessége==
==Népessége==
* Algyógyalfalunak és Algyógyfelfalunak [[1900]]-ban közösen 2406 lakosa volt, közülük 2028 román, 323 magyar és 55 német anyanyelvű; 1776 ortodox, 262 görög katolikus, 147 református, 121 zsidó és 78 római katolikus vallású.
* Algyógyalfalunak és Algyógyfelfalunak [[1900]]-ban közösen 2406 lakosa volt, közülük 2028 román, 323 magyar és 55 német anyanyelvű; 1776 ortodox, 262 görög katolikus, 147 református, 121 zsidó és 78 római katolikus vallású.
* [[2002]]-ben 3014 lakosából 2611 volt román, 368 cigány és 27 magyar nemzetiségű; 2435 ortodox, 396 görög katolikus, 39 pünkösdista, 22 református és 17 római katolikus vallású.
* [[2002]]-ben 3014 lakosából 2611 volt román, 368 cigány és 27 magyar nemzetiségű; 2435 ortodox, 396 görög katolikus, 39 pünkösdista, 22 református és 17 római katolikus vallású.


==Látnivalók==
==Látnivalók==
* A falu közepén láthatók várkastélyának jelentős maradványai.
* A falu közepén láthatók várkastélyának jelentős maradványai.
* A főutcától beljebb fekvő telken található a két református templom. A közelmúltban elvégzett régészeti feltárás tisztázta, hogy a kicsiny kerektemplom (kápolna) a [[11. század|11]]. vagy a [[12. század]]ban épült, a legkorábbi kerektemplom [[Erdély]]ben. A református templom egy korábbi helyén a [[16. század]]ban épült, feltehetően a környéken talált [[Római Birodalom|római]] sírkő, dombormű és szobor felhasználásával. [[1867]]-ben Kuun Kocsárd renováltatta, majd az [[1930-as évek]]ben [[Debreczeni László (művészettörténész)|Debreczeni László]] irányításával átépítették. A volt református parókia és iskola épülete az [[1990-es évek]]ben végrehajtott felújítás óta keresztyén ifjúsági központként működik, ifjúsági táboroknak ad otthont.
* A főutcától beljebb fekvő telken található a két református templom. A közelmúltban elvégzett régészeti feltárás tisztázta, hogy a kicsiny kerektemplom (kápolna) a [[11. század|11]]. vagy a [[12. század]]ban épült, a legkorábbi kerektemplom [[Erdély]]ben. A református templom egy korábbi helyén a [[16. század]]ban épült, feltehetően a környéken talált [[Római Birodalom|római]] sírkő, dombormű és szobor felhasználásával. [[1867]]-ben Kuun Kocsárd renováltatta, majd az [[1930-as évek]]ben [[Debreczeni László (művészettörténész)|Debreczeni László]] irányításával átépítették. A volt református parókia és iskola épülete az [[1990-es évek]]ben végrehajtott felújítás óta keresztyén ifjúsági központként működik, ifjúsági táboroknak ad otthont.
* Az algyógyfelfalusi ortodox templom a [[18. század]]ban épült.
* Az algyógyfelfalusi ortodox templom a [[18. század]]ban épült.
70. sor: 70. sor:
* A település fölött északnyugatra magasodó sziklafalban egy üreg nyílik, Kuun Kocsárd egykori temetkezési helye. A gróf még 1876-ban alakította a sziklafülkét kriptává.<ref>Téglás Gábor: A Maros jobb parti barlangok rövid ismertetése. ''A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat évkönyve 1888,'' 95. o.</ref>
* A település fölött északnyugatra magasodó sziklafalban egy üreg nyílik, Kuun Kocsárd egykori temetkezési helye. A gróf még 1876-ban alakította a sziklafülkét kriptává.<ref>Téglás Gábor: A Maros jobb parti barlangok rövid ismertetése. ''A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat évkönyve 1888,'' 95. o.</ref>


==Híres emberek==
==Híres emberek==
* Itt született [[1803]]. [[június 25.|június 25-én]] [[Kuun Kocsárd]] földbirtokos, az [[EMKE]] egyik alapítója.
* Itt született [[1803]]. [[június 25.|június 25-én]] [[Kuun Kocsárd]] földbirtokos, az [[EMKE]] egyik alapítója.
* Itt született [[1858]]. [[június 29.|június 29-én]] [[Mailand Oszkár]] néprajzkutató.
* Itt született [[1858]]. [[június 29.|június 29-én]] [[Mailand Oszkár]] néprajzkutató.
76. sor: 76. sor:
* [[1816]]-ban Kis József birtokos vendége volt [[Kazinczy Ferenc]].
* [[1816]]-ban Kis József birtokos vendége volt [[Kazinczy Ferenc]].


==Források==
==Források==
{{források|oszlopok=1}}
{{források|oszlopok=1}}
* [http://epa.oszk.hu/01500/01514/00009/pdf/00009.pdf Beszámoló a szanatórium megnyitásáról a ''Jó szerencsét'' 1909/7. számában]
* [http://epa.oszk.hu/01500/01514/00009/pdf/00009.pdf Beszámoló a szanatórium megnyitásáról a ''Jó szerencsét'' 1909/7. számában]
82. sor: 82. sor:
* Imre István Zoltán: ''Algyógy.'' (Első lelkészképesítő szakvizsgadolgozat.) Kolozsvár, 1997
* Imre István Zoltán: ''Algyógy.'' (Első lelkészképesítő szakvizsgadolgozat.) Kolozsvár, 1997


==Külső hivatkozások==
==Külső hivatkozások==
* [http://www.geoagiu.ro/ Algyógy város honlapja] {{en}} {{fr}}
* [http://www.geoagiu.ro/ Algyógy város honlapja] {{en}} {{fr}}
* [http://www.algyogy.ro Algyógyi Keresztyén Ifjúsági Központ] {{hu}}
* [http://www.algyogy.ro Algyógyi Keresztyén Ifjúsági Központ] {{hu}}
88. sor: 88. sor:
* [http://szaszandras.info/ajanlo/muemlekek/algyogy.html Szász András: Algyógy]
* [http://szaszandras.info/ajanlo/muemlekek/algyogy.html Szász András: Algyógy]


==Képek==
==Képek==
<gallery>
<gallery>
Fájl:Reformed chapel geoagiu.jpg|A kerektemplom
Fájl:Reformed chapel geoagiu.jpg|A kerektemplom

A lap 2010. október 9., 03:12-kori változata

Algyógy (Geoagiu, Gergesdorf)
Algyógy látképe északnyugatról
Algyógy látképe északnyugatról
Algyógy címere
Algyógy címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeHunyad
Rangváros
KözségközpontGeoagiu
Beosztott falvak
Lista
PolgármesterSimion Mariş (PSD)
Irányítószám335400
Körzethívószám0x54[1]
SIRUTA-kód89561
Népesség
Népesség2809 fő (2021. dec. 1.)[3] +/-
Magyar lakosság16 (0%, 2021)[4]
Község népessége5087 fő (2021. dec. 1.)[2]
Népsűrűség32,67 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság217 m
Terület155,69 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 55′ 12″, k. h. 23° 12′ 00″45.920000°N 23.200000°EKoordináták: é. sz. 45° 55′ 12″, k. h. 23° 12′ 00″45.920000°N 23.200000°E
Algyógy weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Algyógy témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Algyógy (románul Geoagiu ['dʒo̯adʒju], németül Gergesdorf) város Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.

Fekvése

A Maros jobb oldali mellékvize, a Gyógy-patak mentén terül el, az Erdélyi Érchegység lábánál. Dévától 27 km-re északkeletre fekszik.

Nevének eredete

Nevét a Gyógy-patakról kapta, a patak neve pedig a magyar dió főnévből való, -d képzővel. Előtagja nem a mai Felgyógytól különböztette meg, annak neve Diódéval párhuzamos. Történeti névalakjai: Gyog (1271), Dyod és Dyog (1397), Aldyogh (1407), Algyogh (1412), Aldyod (1439), Alsodyod alio nomine Alsoffalwa (1444 körül), Zsoázs (1850), Unter-Gyógy és Geoagiul de Jos (1854).

Története

1397-től uradalmi központ. Várát a 15. században a Pongrácz család építtette. 1505-től oppidumként említették. Az uradalom birtokosa 1504-ig Corvin János, 1507-től Nagy Radu, 1517-től Neagoe Basarab havasalföldi fejedelem volt, akinek örököse 1528-ban Algyógyfelfaluban ortodox templomot is alapított. Szapolyai János 1531-ben hadvezérének, ozsdolai Kún Kocsárdnak adományozta. 1559-ben Izabella királyné a várba menekült a török elől. Ugyanő ortodox püspökséget alapított a helységben.[5] 1562-ben János Zsigmond ostrommal vette vissza a töröktől és leromboltatta.

A 17. századtól 1918-ig két külön politikai községből, Algyógyfelfaluból és Algyógyalfaluból állt. A 17. században a Kun család várkastéllyá alakítva újra felépítette várát. Református egyháza 1766-ban leányegyházaival, Bokajjal, Gyalmárral és Mádával 79 férfiből és 82 nőből állt. Nemesek alkották, az 1696-os vizitáció bejegyzése szerint „Az urak bejárnak a templomba, parasztság aki bejárjon nincs.”[6] 1784-ben a parasztok feldúlták nemesi udvarházait. 1786-ban 1559-en lakták, jogállásuk szerint 49% jobbágy, 38% zsellér, 3% nemes és 5 pap.

1848. november 21–22-én a Gheorghe Demian vezette román felkelők kúriáit kirabolták, református egyházának lelkészét, tanítóját és presbitereit, összesen 17 főt legyilkoltak. Amikor a helyszínre érkezett császári katonaság vezetője, Johann Nahlik százados leállította a pusztítást, a jelen lévő Petre Dobra ezt "reakciós tettnek" nevezte.

1892-ben Kuun Kocsárd helyi földbirtokos alapítványt tett, amelyen a Földművelési Minisztérium és az EMKE földműves iskolát hozott létre székely diákok számára szarvasmarha-tenyészettel, fa- és gyümölcsfaiskolával. 1900-ban a korábban 40-es diáklétszámot 60-ra emelték föl. 1910-ben a község legnagyobb földbirtokosa is az EMKE volt. 1921-ben az iskolát a földreform részeként megszüntették, de a román állam később újraindította, és jelenleg Alexandru Borza Mezőgazdasági Kollégium néven működik. 1908-ban a magyar állam a településtől nyugatra, Csigmótól északra megnyitotta vasmunkás tüdőbeteg-szanatóriumát, amely ma is működik.

Algyógyalfalu Hunyad vármegye egyik járásának székhelye és a 19. század végén ortodox esperesség központja is volt.[7] 1906-ban, Kuun Kocsárd közbenjárására ide helyezték az egyik újonnan fölállított adóhivatalt. 2001-ben várossá nyilvánították.

A Gyógy-patak völgye román népviseletének jellegzetes darabja volt a hófehér, gyolcsvászon kendő, amelyet a nők a fejükön körbecsavarva viseltek. Gazdaságában a szarvasmarha-tenyésztésen kívül évszázadokon keresztül meghatározó volt és máig fontos szerepet játszik a gyümölcstermesztés. A névadó dión kívül Algyógyon és a környező falvakban nagy területen termesztik a kis szemű szilvát és az almát, amely a modern, nemesített almafajták elterjedéséig az Alföldön is igen keresett volt. Kőbányájában travertin mészkövet termelnek ki.

Népessége

  • Algyógyalfalunak és Algyógyfelfalunak 1900-ban közösen 2406 lakosa volt, közülük 2028 román, 323 magyar és 55 német anyanyelvű; 1776 ortodox, 262 görög katolikus, 147 református, 121 zsidó és 78 római katolikus vallású.
  • 2002-ben 3014 lakosából 2611 volt román, 368 cigány és 27 magyar nemzetiségű; 2435 ortodox, 396 görög katolikus, 39 pünkösdista, 22 református és 17 római katolikus vallású.

Látnivalók

  • A falu közepén láthatók várkastélyának jelentős maradványai.
  • A főutcától beljebb fekvő telken található a két református templom. A közelmúltban elvégzett régészeti feltárás tisztázta, hogy a kicsiny kerektemplom (kápolna) a 11. vagy a 12. században épült, a legkorábbi kerektemplom Erdélyben. A református templom egy korábbi helyén a 16. században épült, feltehetően a környéken talált római sírkő, dombormű és szobor felhasználásával. 1867-ben Kuun Kocsárd renováltatta, majd az 1930-as években Debreczeni László irányításával átépítették. A volt református parókia és iskola épülete az 1990-es években végrehajtott felújítás óta keresztyén ifjúsági központként működik, ifjúsági táboroknak ad otthont.
  • Az algyógyfelfalusi ortodox templom a 18. században épült.
  • A főutca mellett, nagyjából a község közepén található a mezőgazdasági líceum, az egykori székely földműves iskola parkja, benne a Brâncoveanu-stílusú iskolaépülettel. Ennek háta mögött a bentlakás épületét az akkor már romos várkastély felhasználásával az 1890-es években alakították ki.
  • Református és zsidó temető.
  • A település fölött északnyugatra magasodó sziklafalban egy üreg nyílik, Kuun Kocsárd egykori temetkezési helye. A gróf még 1876-ban alakította a sziklafülkét kriptává.[8]

Híres emberek

Források

  1. ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Romtelecom, 3–RDS
  2. ↑ 2021-es romániai népszámlálás. Nemzeti Statisztikai Intézet
  3. ↑ 2021-es romániai népszámlálás. Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. május 31. (Hozzáférés: 2023. július 9.)
  4. ↑ 2021-es romániai népszámlálás (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. (Hozzáférés: 2024. január 21.)
  5. ↑ Juhász István: A reformáció az erdélyi románok között. Kolozsvár, 1940, 30. o.
  6. ↑ Buzogány Dezső – Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere. 1. Kolozsvár, 2003, 25. o.
  7. ↑ Remus Roșca: Lexiconul comunelor bisericesci din archidiecesa gr.-or. rom. a Transilvaniei. Sibiiu, 1894
  8. ↑ Téglás Gábor: A Maros jobb parti barlangok rövid ismertetése. A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat évkönyve 1888, 95. o.

Külső hivatkozások

Képek

  • A kerektemplom
    A kerektemplom
  • A református templom
    A református templom
  • A református templom, almafával
    A református templom, almafával
  • A református templom bejárata, kétoldalt római kori kőoroszlánokkal
    A református templom bejárata, kétoldalt római kori kőoroszlánokkal
  • A Gyógy-patak Algyógynál
    A Gyógy-patak Algyógynál
  • Az algyógyfelfalusi ortodox templom
    Az algyógyfelfalusi ortodox templom
  • A mezőgazdasági középiskola
    A mezőgazdasági középiskola
  • A kőbánya
    A kőbánya
  • A szanatórium
    A szanatórium
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Algyógy&oldid=8600801”