Limpopo (folyó)
| Limpopo | |
 | |
| A Limpopo Mozambik déli részén | |
| Közigazgatás | |
| Országok |  Dél-afrikai Köztársaság Botswana Zimbabwe Mozambik |
| Földrajzi adatok | |
| Hossz | 1 750 km |
| Vízhozam | 175 m³/s |
| Vízgyűjtő terület | 415 000 km² |
 d. sz. 24° 11′ 28″, k. h. 26° 52′ 14″24.191200°S 26.870600°E | |
| Torkolat | Indiai-óceán (Xai-xainál) |
| d. sz. 25° 12′ 09″, k. h. 33° 30′ 53″25.202500°S 33.514700°E | |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 | |
| A Limpop vízgyűjtő területe | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Limpopo témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Limpopo folyó Afrika déli részén. A Dél-afrikai Köztársaságban, a Witwatersrand-hátságon ered Johannesburg közelében és Mozambikban, Xai-xainál torkollik az Indiai-óceánba. Teljes hossza 1750 km, vízgyűjtő területe 413 000 km².[1] A Zambézi után ez Afrika második legnagyobb Indiai-óceánba ömlő folyója.
Neve[szerkesztés]
Nevének jelentése sotho nyelven „a zuhatag folyója”.[2]
Földrajza[szerkesztés]
A Limpopo tengerhez vezető útja során hatalmas ívet ír le, először északi, majd északkeleti irányban halad, végül délkeletnek veszi útját. Innen egy 640 km-es szakaszon a Dél-afrikai Köztársaság határfolyója, északon először Botswanát, majd Zimbabwét választva el tőle. A folyón több zúgó található, amint a dél-afrikai felföldről a tenger felé esik. Mozambikba érve egy 27 km-es szakaszon mintegy 250 m-t esik a zúgókon, zuhatagokon.[2]
Fő mellékfolyója az Olifants (am. Elefánt), mely a Limpopo vízhozamához évi 1,233 milliárd m³-rel járul hozzá.[3] Egyéb fontos mellékfolyói a Shashe, a Mzingwane, a Krokodil, a Mwenezi és a Luvuhu.
A mozambiki Xai-xai kikötőváros a folyó torkolatához közel fekszik. Az Olifants folyó alatt a folyó teljes hosszában, állandóan hajózható, bár egy homokpad, a dagály idejét kivéve, megakadályozza nagyobb hajók behajózását.
A Dél-Afrikai Köztársaság északkeleti részén a folyó a Kruger Nemzeti Park határát képezi. Egyes mellékágak, például az Oliphants folyó, magán a parkon is keresztülhaladnak.
A vízgyűjtő medence[szerkesztés]
A Limpopo és mellékfolyói lassú folyásúak, vizük hordalékkal van tele. Az eső évszakfüggő és kiszámíthatatlan. Száraz években a folyó felső folyásán néha akár 40 napnál is kevesebb ideig van víz a mederben. A vízgyűjtő felső szakasza a száraz Kalahári-sivatagban van, de a folyó mentén lefelé haladva egyre több a csapadék. A következő szakasz a Waterberg-hegység vizét vezeti le, a hegységet fél-lombhullató erdők borítják, a terület kevésbé lakott.[4] A folyó alsó szakasza viszont termékeny és sűrűn lakott. A folyó alsó szakaszán az esős évszak vége felé időnként áradások okozhatnak gondokat. Emlékezetes a katasztrofális, 2000-es áradás, melyeknek oka egy ciklon által okozott felhőszakadás volt.
A Limpopo-medencében mintegy 14 millió ember él.
Története[szerkesztés]
Kilátó a Limpopo partján, Dél-afrikai Köztársaság, Mapungubwe
Valószínűleg Vasco da Gama volt az első európai utazó, aki a folyót megpillantotta, amikor első expedíciója 1498-ban kikötött a folyótorkolatnál. A Makapans-völgyben talált australopithecus maradványok azt bizonyítják, hogy a folyó partján már napjaink előtt 3,5 millió évvel is laktak.
Az irodalomban[szerkesztés]
A Limpopót Rudyard Kipling Az elefántkölyök című novellája tette halhatatlanná, melyben Kipling a következőképpen ír róla:
| „ | „a nagy-nagy, zöldesszürke, kövér Limpopo folyó …, melyet sűrű babérfák szegélyeznek,” …ahol a „tarka óriás-szikla-kígyó lakik. | ” |
| – Rudyard Kipling: Az elefántkölyök[5][6] | ||
Verne Gyula Dél csillaga című regénye a Limpopo folyó környékén játszódik.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Nakayama, Mikiyasu. International Waters in Southern Africa. United Nations University Press, p. 9. o. (2003). ISBN 9280810774; online at Google Books
- ↑ a b http://www.britannica.com/EBchecked/topic/341575/Limpopo-River
- ↑ Görgens, A.H.M. and Boroto, R.A. 1997. Limpopo River: flow balance anomalies, surprises and implications for integrated water resources management. In: Proceedings of the 8th South African National Hydrology Symposium, Pretoria, South Africa.
- ↑ C.Michael Hogan, Mark L. Cooke and Helen Murray, The Waterberg Biosphere, Lumina Technologies, May 22, 2006. [1] Archiválva 2008. október 12-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Rudyard Kipling: Az elefántkölyök (Magyar elektronikus könyvtár). [2009. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 25.)
- ↑ (Jékely Zoltán és Szász Imre fordítása)
További információk[szerkesztés]
- NISL Archiválva 2010. szeptember 6-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Msn Encarta
