Belfort
Belfort | |||
Le Lion | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Franciaország | ||
Régió | Franche-Comté | ||
Megye | Territoire de Belfort | ||
Polgármester | Étienne Butzbach (2008-2014) | ||
INSEE-kód | 90010 | ||
Irányítószám | 90000 | ||
Testvérvárosok | Lista
| ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 45 155 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 2948 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 354–650 m | ||
Terület | 17,10 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 38′ 15″, k. h. 6° 51′ 46″47.637500°N 6.862778°EKoordináták: é. sz. 47° 38′ 15″, k. h. 6° 51′ 46″47.637500°N 6.862778°E | |||
Belfort weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Belfort témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Belfort város Franciaország keleti részén, Franche-Comté régiójában, Territoire de Belfort megye székhelye.
Jelentős ipari központ, a Jura hegyvonulatának északi pereménél fekszik, ott, ahol viszonylag keskeny átjáró nyílik a Vogézek és a Jura között nyugatra, a Saône völgye és a termékeny Burgundia felé.
Története
Már a XIII. században vár állott a város közepén magasodó sziklás tetőn, de igazi erődrendszerré, csak akkor vált, amikor az addig német-római császárok uralma alatt álló városka a vesztfáliai béke következtében 1648-ban tartósan francia birtokba került. XIV. Lajos adott parancsot Vaubannak, hozza létre a stratégiai fontosságú helyen lévő, bevehetetlen erődöt. Vauban a nagyjából ötszög alakú belső várat további csillag alakú kiépített bástyákkal erősítette meg, a körzetben több kisebb erődöt is létrehozott. Belfort erődítése sikerrel állt ellen a porosz hadaknak 1814-ben és 1815-ben, de igaz hírnevét az 1870-es háborúban szerezte. Denfer-Rochereau ezredes parancsnokságával alig 16 000 főnyi alakulat védte a várost, amikor a porosz sereg 40 000 fővel akart áttörni. 103 napon át ellenállt az ostromnak, noha naponta 5000 nehézlövedéket lőttek ki a városra. A háború már régen véget ért, megkötötték a Franciaországra nézve megalázó fegyverszünetet, de Denfer-Rochereau nem adta fel várát, csak akkor, amikor utasítást kapott Thiers ideiglenes kormányától. Ellenállása eredményeképpen a terület önálló státuszt kapott, s Elzász-Lotaringiával ellentétben nem került német birtokba. A Territoire de Belfort ma is önálló megye. Denfer-Rochereau emlékét Párizsban nagy tér és emlékmű őrzi.
Demográfia
|
Látnivalók
- Le Lion – röviddel az 1870-es harcok befejeztével, a kor neves szobrászművésze, Bartholdi készített emlékművet a várhegy sziklás oldalába, a hatalmas oroszlán éppen felágaskodni készül. A kövekből összerótt figura teste 22 méter hosszú, felemelt feje 11 méterre van az alapoktól, a felirat rajta csupán ennyi: Belfort védőinek. A városba további két emlékművet állítottak a védők tiszteletére, az egyik Mercié alkotása, a másikat ugyancsak Bartholdi tervezte, ez a három nagy ostrom várparancsnokainak szobrából illetve a Franciaországot megszemélyesítő alakból áll.
- Chateau – a hegytetőn álló vár viszonylag épségben megmaradt, védművei korábban lenyúltak a Savoureuse folyó védelmi célból megváltoztatott medréig. Többszörös falon át lehet eljutni a legbelső várudvarba. Az itt álló kastély ma helytörténeti, képzőművészeti és katonai múzeum. A várfal egyetlen, épségben megmaradt kapuja a Porte de Brisach.
- Városháza – XVIII. századi.
- Cathédrale St-Cristophe
Testvérvárosok
- - Delémont
- - Leonberg
- - Lobenstein
- - New Belgrade
- - Skikda
- - Stafford
- - Zaporizhzhia
- - Mohammédia
Külső hivatkozások
- ↑ Populations légales 2021