Ugrás a tartalomhoz

Rédey István

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rédey István
SzületettRédei István Mária
1898. december 8.
Újpest
Elhunyt1968. október 7. (69 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásageodéta,
geofizikus,
hadmérnök,
egyetemi tanár
IskoláiMagyar Királyi József Műegyetem (–1921)
SírhelyeFarkasréti temető (18-1-580/581)
A Wikimédia Commons tartalmaz Rédey István témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Rédey István (Újpest, 1898. december 8.[1]Budapest, 1968. október 7.) hadmérnök, geodéta, egyetemi tanár.

Élete

[szerkesztés]

Rédey Miklós (1868–1931)[2] rendőrfőkapitány és Wölfl Katalin (1866–1945)[3] fiaként született. Apai nagyszülei Rohrbacher Vendel és Horváth Ágnes, anyai nagyszülei Wölfl Ferenc és Klamfer Terézia voltak. A budapesti Műegyetemen szerzett mérnöki oklevelet, 1921-től a mechanika tanszéken oktató, majd a geodéziai tanszéken Oltay Károly tanársegédje volt. A Monarchia felbomlását követően életre hívott Honvéd Térképészeti Intézetbe 1923-ban került, 1927-ig a sztereofotogrammetriai osztály vezetője volt. Az akkor kifejlődő új térképészeti eljárás gyakorlati alkalmazását kellett megoldania. A Magyar Fotogrammetriai Társaság főtitkáraként szerkesztette a társaság évkönyveit, összeállította a fotogrammetriai terminológiát és szakszótárt, az angol–magyar geodéziai szakszótár tervezetét.

Rédey István sírja Budapesten. Farkasréti temető: 18-1-580/581.

Foglalkozott a Alfred Wegener kontinensvándorlási elméletével, a potenciálelmélet geodéziai vonatkozásaival, valamint a magyarországi földkéregmozgás kérdéseivel. A Műegyetemen 1942-ben magántanári habilitációt szerzett. Mérnök ezredesként az 1951-ben megszervezett hadmérnöki kar térképészeti tagozatának vezetője volt 1957-ig. Az építőmérnöki kar geodéziai tanszékének vezetését 1959-ben vette át, s haláláig irányította az ottani munkát. A kor igényeinek megfelelően átdolgozta egykori tanára, Oltay Károly Geodézia kézikönyvét. Általános geodéziai értelmező szótár című műve 1961-ben jelent meg, ezt követte 1966-ban A geodézia története című munkája. Széles körű kapcsolatot tartott fenn a hazai és a nemzetközi geodéziai szervezetekkel.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]
  • Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 669. o. ISBN 963-85433-5-3

Külső hivatkozások

[szerkesztés]