Ugrás a tartalomhoz

Richard Bohringer

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Richard Bohringer
Bohringer 1994-ben
Bohringer 1994-ben
Született

Moulins[1]
Állampolgársága
Nemzetiségefrancia
HázastársaAstrid Marcouli (1983 –)
ÉlettársaMarguerite Bourry (1973 k.)
GyermekeiRomane, Mathieu, Richard, Lou
Foglalkozása
Kitüntetéseia francia Becsületrend lovagja (1994)

Magassága177 cm[5]
Színészi pályafutása
Aktív évek1959–2011
Híres szerepeiÉretlenek
A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője
Díva
A fehér királynő
Tevékenységszínész
Díjai
César-díjak
Legjobb színész
A nagy út (1988)
Legjobb mellékszereplő színész
Végjáték (1985)

Richard Bohringer aláírása
Richard Bohringer aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Richard Bohringer témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Richard Bohringer, kiejtése: IPA [ ʁiʃaʁ boʁɛ̃ʒe ], kb: [ risár borenzsé ] (Moulins, Allier megye, Franciaország, 1942. január 16.) kétszeres César-díjas francia színész, rendező, producer, író, drámaíró, énekes, dalszerző. 2002 óta szenegáli állampolgár.

Élete

[szerkesztés]

Származása, gyermekkora

[szerkesztés]

Édesapja egy Franciaországban szolgáló Wehrmacht-tiszt, Richard Bohringer (vagy Böhringer) volt. Édesanyja a francia Huguette Foucault. Szülei a Franciaország német megszállása idején találkoztak. Az apát később a keleti frontra vezényelték, szovjet fogságba esett, csak öt év után került haza. Anyja a háború után elhagyta Franciaországot, Németországba költözött, a kisgyermeket saját anyjánál hagyta, Deuil-la-Barre faluban (akkor Seine-et-Oise megye, ma Val-d’Oise megye). Mindennek ellenére Bohringer felnőttként úgy nyilatkozott, boldog gyermekkora volt nagyanyja mellett.[6]

Színészi pályája

[szerkesztés]

Az 1960-as évek végétől kezdett színházakban dolgozni. Első színpadi művét, a Les Girafes c. darabot Claude Lelouch rendezte. Első filmszerepét, ahol neve már szerepelt a színlapon, 1970-ben kapta Gérard Brach rendező La maison (A ház) c. filmjében.

1972-ban főszerepet játszott Charles Matton rendező L’Italien des roses c romantikus drámájában. Ezt sok kisebb-nagyobb szerep követte. 1980-ban szerepelt két sikeres, fiatalokról szóló filmben, Claude Zidi Éretlenekjében és Claude Pinoteau Házibulijában, és Gestapo-tisztet játszott François Truffaut rendező Az utolsó metró c. holokauszt-filmjében. Kiemelkedő alakításait negyvenesként, az 1980-as években nyújtotta. A sort Jean-Jacques Beineix 1981-ben bemutatott Dívája nyitotta meg, majd több drámai szerepe következett, amelyek közül kettőért César-díjat is kapott, Denis Amar 1984-es Végjáték c. filmdrámájában, és Jean-Loup Hubert rendező 1987-es A nagy út c. filmjében nyújtott alakításaiért. Figyelemre méltót alakított Luc Besson 1985-ös Metró c. filmjében, Christopher Lambert és Michel Galabru társaságában.

Az 1990-es években az Antenne 2 tévécsatorna műsorvezetője lett, francia nyelvű show-műsorokat és beszélgetőműsorokat vezetett, majd 1993-ban főszerepet kapott Patrice Leconte rendező Tangó c. filmdrámájában, Philippe Noiret mellett. Regényírás mellett dalszerző is volt, 1990–2002 között három lemezalbuma jelent meg.

2010-bane a párizsi Théâtre de l’Européen-ben mutaott be egyszemélyes színpadi előadást saját Traîne pas trop sous la pluie című könyve alapján. Színpadi történetmesélőként két éven át turnézott Franciaországban. 2011 júliusában is ilyen műsorral szerepelt az Avignoni Fesztiválon. 2013-ban megírta J’avais un beau ballon rouge című színpadi művét, amelyben először játszott együtt leányával, Romane-nal. Az előadás nagy sikert aratott a párizsi Rond-Point színházban, és vidéki turnén is. 2015-ben főszerepet vitt az Angelina Jolie által rendezett A tengernél c. filmben, Brad Pitt és a szereplőként is közreműködő Jolie mellett. 2017 áprilisában a metzi Irodalmi és Újságírási Fesztivál megnyitó estélyén Jack London írásaiból tartott felolvasást. Jelenleg is aktívan dolgozik, 2021-ben két frissen elkészült, bemutatásra váró filmben szerepel (Les héroïques; Une revanche à prendre).

Magánélete

[szerkesztés]
Richard Bohringer és leánya, Romane az 1993-as César-díjosztó ünnepségen

Richard Bohringer négy gyermeket nevelt fel: Első leánya, Romane Bohringer 1973-ban született, anyja Marguerite Bourry (ismert nevén Maggy Bohringer), aki Saigonban született korzikai apától és vietnámi anyától. Marguerite elhagyta családját, amikor Romane kilenc hónapos volt.

1980 körül Bohringer Savoyában megismerkedett Astrid Marcouli-val, akinek már volt egy 1978-ban született fia, Mathieu. 1983. április 26-án összeházasodtak, született két közös gyermekük, ifjabb Richard és Lou (*1989). Legidősebb és legfiatalabb leánya, Romane és Lou színésznő lett. Romane Bohringer 1993-ban megkapta a legígéretesebb fiatal színésznőnek járó César-díjat a Vad éjszakákban nyújtott alakításáért.

Richard Bohringer az afrikai kultúra és zene nagy rajongója. 2012-ben felvette a szenegáli állampolgárságot.

Irodalmi művei

[szerkesztés]
  • 1965: Zorglub
  • 1967: Les Girafes
  • 2010: Traîne pas trop sous la pluie

Zenei lemezalbumai

[szerkesztés]
  • 1990: Errance
  • 1992: Bohringer
  • 2002: C’est beau une ville la nuit

Főbb filmszerepei

[szerkesztés]

Filmrendezései

[szerkesztés]
  • 1999: L’histoire du samedi (Les coquelicots sont revenus)
  • 2003: C’est beau une ville la nuit
  • 2003: Poil de carotte
  • 2006: C’est beau une ville la nuit

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b http://www.lesgensducinema.com/affiche_acteur.php?mots=bohringer&nom_acteur=BOHRINGER%20Richard&ident=6086&debut=0&record=0
  2. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Who's Who in France (francia nyelven)
  4. Library of Congress Authorities (angol nyelven). Kongresszusi Könyvtár. (Hozzáférés: 2019. november 17.)
  5. https://vos-celebrites.fr/taille-celebrites.php?star=Richard-Bohringer
  6. A France-2 televízió Journal de 20 heures c. műsorának adott interjújából (2016. május 1.)

Elismerései

[szerkesztés]
  • 1985: César-díj a legjobb férfi mellékszereplőnek, Végjátékban (L’addition) nyújtott alakításáért,
  • 1988: César-díj a legjobb férfi főszereplőnek, A nagy út-ban (Le grand chemin) nyújtott alakításáért.
  • 1997: 7 d’or (vagy Sept d’or) a legjobb tévéfilm-színész díja, az Un homme en colère sorozatban nyújtott alakításért (a TF-1 csatornán).
  • 2013 : Palmarès du théâtre-díj, a J'avais un beau ballon rouge című nyilvános színházi előadásért.

További információ

[szerkesztés]