irány
Kiejtés
- IPA: [ ˈiraːɲ]
Főnév
irány
- A mozgás célja felé vezető út.
- (matematika) Egy (síkban vagy térben) elhelyezkedő félegyenes egy irányt határoz meg: azt az irányt, amerre a félegyenes pontjai a kezdőpontjától esnek.
Fordítások
Ragozás
| eset/szám | egyes szám | többes szám |
|---|---|---|
| alanyeset | irány | irányok |
| tárgyeset | irányt | irányokat |
| részes eset | iránynak | irányoknak |
| -val/-vel | iránnyal | irányokkal |
| -ért | irányért | irányokért |
| -vá/-vé | iránnyá | irányokká |
| -ig | irányig | irányokig |
| -ként | irányként | irányokként |
| -ul/-ül | - | - |
| -ban/-ben | irányban | irányokban |
| -on/-en/-ön | irányon | irányokon |
| -nál/-nél | iránynál | irányoknál |
| -ba/-be | irányba | irányokba |
| -ra/-re | irányra | irányokra |
| -hoz/-hez/-höz | irányhoz | irányokhoz |
| -ból/-ből | irányból | irányokból |
| -ról/-ről | irányról | irányokról |
| -tól/-től | iránytól | irányoktól |
| birtokos | egy birtok | több birtok |
|---|---|---|
| az én | irányom | irányaim |
| a te | irányod | irányaid |
| az ő/ön/maga az önök/maguk |
iránya | irányai |
| a mi | irányunk | irányaink |
| a ti | irányotok | irányaitok |
| az ő | irányuk | irányaik |
Származékok
- irányít, irányú, irányzat
- (összetételek): irányadó, iránymeghatározás