A 25. Színház Budapesten 1970 és 1978 között működött.

25. Színház
Jobba Gabi és Iglódi István a színház Szerelmem, Elektra 1971-es előadásán (Korniss Péter felvétele)
Jobba Gabi és Iglódi István a színház Szerelmem, Elektra 1971-es előadásán (Korniss Péter felvétele)
SablonWikidataSegítség

Története

szerkesztés

A 25.-et mint az első hivatalosan engedélyezett magyar alternatív színházat Gyurkó László író, Szigeti Károly koreográfus és Berek Kati színésznő alapította 1970-ben. 1978-ban összevonták a Déryné Színházzal Népszinház néven, és a társulat megkapta a felújított Várszínházat. 1991-től Budapesti Kamaraszínházként működött tovább.

A „hivatásosnak amatőr, amatőrnek hivatásos” rendhagyó társulatnak nem volt saját épülete, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége székházának emeletén székelt. Nem volt előadása minden nap. A színházi évadon kívül előadásokat tartottak olyan helyeken, falvakban, tanyaközpontokban, ahol a közönség nem, vagy csak ritkán látott színielőadásokat. A társulatnak mind diplomás, mind Színművészeti Főiskolát nem végzett tagjai voltak, a darabok egy részét többen rendezték, és bár államilag finanszírozott intézmény volt, előadásaiknak naiv, romantikus forradalmi stílusban, a fennálló szocialista rendszer jobbítása volt a célja.

Fiatalos színháznak indult; a színészek és a törzsközönség is zömmel huszonévesek voltak, akik magukénak érezték a színházat, akárcsak az abban az időben induló vagy felfutó modern zenei együtteseket. A valódi amatőr társulatok, mint pl. a Halászék, az Orfeo, a Manézs, a Szegedi Egyetemi Színpad, és az Universitas időközben felbomlottak. Gyanakvással töltötte el a közvéleményt az az ellentmondás, amely az állampárt által legalizált másként gondolkodás és a színházi másság képviselete között feszült.

 
A Gyász egyik jelenete, 1971-ben

Fennállása nyolc éve alatt olyan előadások fémjelezték, mint a Németh László regényébôl készült Gyász, Berek Kati főszereplésével, Horváth Jenő rendezésében a Szokratész védőbeszéde, amelyben Haumann Péternek sikerült immár a fővárosban is gyökeret vernie, a Tou-O igaztalan halála, amelynek címszerepét a tragikus sorsú Jobba Gabi játszotta, a Fényes szelek és a Vörös zsoltár című Jancsó Miklós-filmek színpadi verziója, amelyeket maga Jancsó állított – rituális formában – színpadra, Hernádi Gyula Utópiája, Fekete Sándornak a francia forradalom egy szakaszát megjelenítő Hőség hava című darabja, Gyurkó Lászlónak a Nemzeti Színházban már sikerrel játszott Szerelmem, Elektrája, a szintén Gyurkó-darab A búsképû lovag, amelybôl Jordán Tamás és Zala Márk alakítása, illetve Koós Iván színpadképe volt emlékezetes, Arthur Kopit Indiánok címû drámája, az addig nálunk ismeretlen Szuhovo-Kobilin színdarabja, a Raszpljuljev nagy napja, Fejes Endre Cserepes Margit házassága Törőcsik Mari főszereplésével, Cseh Tamás és Sebő Ferenc dalestjei és a M-A-D-Á-C-H című rendhagyó előadás, 1974-ben.

Művészek

szerkesztés

Vendégművészek

szerkesztés

Előadások

szerkesztés

További információk

szerkesztés