Alpesi gőte

kétéltűfaj
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. március 20.

Az alpesi gőte (Ichtyosaura alpestris korábban Triturus alpestris) a kétéltűek (Amphibia) osztályába, a farkos kétéltűek (Caudata) rendjébe, ezen belül a szalamandrafélék (Salamandridae) családjába tartozó faj.

Alpesi gőte
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon fokozottan védett
Természetvédelmi érték: 100 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Farkos kétéltűek (Caudata)
Alrend: Salamandroidea
Család: Szalamandrafélék (Salamandridae)
Nem: Ichtyosaura
Faj: I. alpestris
Tudományos név
Ichtyosaura alpestris
(Laurenti, 1768)
Szinonimák
  • Triton alpestris (Laurenti, 1768)
  • Triturus alpestris (Dunn, 1918)
  • Mesotriton alpestris (García-París, Montori, and Herrero, 2004)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Alpesi gőte témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Alpesi gőte témájú médiaállományokat és Alpesi gőte témájú kategóriát.

Magyarországon a legmagasabb természetvédelmi értékkel védett faj a kétéltűek közül.[1]

2023-ban megválasztották az év kétéltűjének.[2]

Előfordulása

szerkesztés

A környező európai országok magashegységeiben gyakori faj. Magyarországon csak a magasabb hegységeinkben fordul elő. Megtalálható a Mátrában, a Bükk-vidék területén, a Bakonyban és a Zempléni-hegységben. Szinte minden kicsi mélyedésben, patakban előfordul.

Megjelenése

szerkesztés

A hím 8 centiméteres, a nőstény 10 centiméteres. A hím kékes alapszínű, sötétbarnás zöldes mintázattal, tarajjal, nászidőszakban színei felerősödnek. A taraj ép szélű, sötét és világos foltokkal tarkított, oldala kékes, fehér foltokkal tarkított, a hát irányában sötétebb, a has irányában világosabb színű.[3] A hasa narancsvörös, melyen nem találunk sötét foltokat, s ezzel megkülönböztethető a tarajos gőtétől. A nőstény barna, világosabb narancsos hassal.

 
Hím példány,
 
nőstény
 
és egy lárva

Életmódja

szerkesztés

Mindenféle gerinctelenekkel táplálkozik (rovarok, giliszták, apró csigák).

Szaporodása

szerkesztés

A párzás és a peték lerakása a hideg lápforrásokban, patakokban történik nyár elején. Júliusban kimásznak a szárazföldre és mohapárnák, korhadt fák alatt keresgélnek táplálékot.

Elnevezése

szerkesztés

Az alpesi gőtét tudományosan először Joseph Nikolaus Laurenti osztrák orvos és természetkutató írta le az Ötscher vidékén talált példányok alapján. A nőstényt, a hímet és a lárvát három külön fajnak vélte, és külön latin neveket adott nekik: Triton alpestris, Triton salamandroides, Proteus tritonius. Később az alpesi gőtét is a többi európai gőtével együtt a Triturus nembe sorolták be. Mivel azonban a genetikai vizsgálatok során kiderült, hogy ebben a nemben eltérő leszármazási vonalú fajok vannak (tehát nem képezett filogenetikai egységet), García-París and kollégái 2004-ben a Triturus nemet több külön nemre osztották, és az alpesi gőte számára létrehozták a monotipikus Mesotriton nemet [4], amelyet egyébként a gőték egy nemének neveként Bolkay István már 1927-ban használt [5]. Azonban az Ichthyosaura nevet (amely görögül „halgyíkot” jelent) már 1801-ben javasolta Charles Nicolaus Sonnini és Pierre André Latreille (akik azt a barlangi vakgőte egyik formájának vélték) és a Laurenti által Proteus tritonius néven leírt lárvával azonosították. Ezért az Ichtyosaura névnek (amely egyébként a gőték külön neme számára javasolt első név, de „elfelejtett névként” háttérbe szorult a Triturus mellett) elsőbbsége van a Mesotritonnal szemben.[6]

  1. Juhász Lajos Hazánk kétéltűi és hüllői. Budapest, Mezőgazda Kiadó, 2009, 25. oldal. ISBN 978-963-286-510-2
  2. „Tócsalakó hegyisárkány” - 2023-ban az alpesi gőte az év kétéltűje. mme.hu (Hozzáférés: 2024. március 20.)
  3. Juhász Lajos Hazánk kétéltűi és hüllői. Budapest, Mezőgazda Kiadó, 2009, 24. oldal. ISBN 978-963-286-510-2
  4. García-París, M.–Montori, A.–Herrero, P., Fauna Iberica, 24: Amphibia: Lissamphibia, Madrid, 2004.
  5. Bolkay Stephan Josef, Über den Schädel von Triton (Gruppe Mesotriton m.) crocatus Cope, in Zoologischer Anzeiger 72(1927), 282-287.
  6. Schmidtler, Josef Friedrich, Ichthyosaura, der neue Gattungsname für den Bergmolch – ein Lehrbeispiel in Sachen Nomenklatur, in Zeitschrift für Feldherpetologie 16(2009): 245–250.

Hivatkozások

szerkesztés