Sörényes tahr

emlősfaj
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2021. április 3.

A sörényes tahr vagy himalájai tahr (Hemitragus jemlahicus) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a kecskeformák (Caprinae) alcsaládjába tartozó faj.

Sörényes tahr
Sörényes tahr a hamburgi állatkertben
Sörényes tahr a hamburgi állatkertben
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport: Ruminantiamorpha
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Öregcsalád: Bovoidea
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Kecskeformák (Caprinae)
Nemzetség: Caprini
Nem: Hemitragus
(Hodgson, 1841)
Faj: H. jemlahicus
Tudományos név
Hemitragus jemlahicus
(H. Smith, 1826)
Szinonimák
  • Capra jharal Hodgson, 1833
  • Capra jemlahica C. H. Smith, 1826
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sörényes tahr témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sörényes tahr témájú médiaállományokat és Sörényes tahr témájú kategóriát.

Nemének az egyetlen élő faja és egyben típusfaja is.

Rendszertani besorolása

szerkesztés

Az ománi arab tahrt (Arabitragus jayakari) és az indiai nilgiri tahrt (Nilgiritragus hylocrius) korábban a sörényes tahrral együtt a Hemitragus emlősnembe sorolták. Manapság viszont a Hemitragus emlősnemben csak a sörényes tahr maradt meg, egyetlen élő tagként, azonban néhány fosszilis faj társaságában. A másik két faj is egyedül van a saját nemeiben.

Előfordulása

szerkesztés
 
Portré

Eredeti elterjedési területe a Himalája térsége, annak déli oldala Észak-Indiától Bhutánig, északon Tibetig terjed. Általában a 3500–4500 méter közötti magasságokban, hegyi réteken, köves lejtőkön, ritkábban erdőterületeken él. A téli, magas hótakaróval járó időszakokban alacsonyabb magasságokba húzódhat. Eredeti elterjedési területén a veszélyeztetett fajok között szerepel, állományai csökkennek.

1904-ben betelepítették Új-Zéland Déli-szigetére, ahol a Déli-Alpok térségében széles körben elterjedt, és vadászható mennyiségben fordul elő, sőt ökológiai jellegű károkozása miatt egyenesen szükség van az állomány szabályozására. Új-Zélandon 750–2250 méter közötti tengerszint feletti magasságokban, a napos északi, alacsonyabb hótakaróval bíró köves oldalakon, hegyi réteken él. Ugyancsak sikeresen telepítették meg Dél-Afrikában, illetve az Amerikai Egyesült Államokban Új-Mexikó, Ontario és Kalifornia területére.

Megjelenése

szerkesztés

A hím fej-törzs-hossza 140 centiméter, míg a nőstény 90 centiméter hosszú. A bak 90 kilogrammos, a nőstény 36 kilogrammos. A bak bundája hosszú, színe a feketétől a vörösesbarnáig terjed, az öregebb bakok halványabbak, bolyhos sörénye a nyaktól és a válltól kezdve a mellső láb felső részéig húzódik. A nőstény körülbelül negyedével kisebb, mint a bak, testfelépítése kevésbé robusztus, bundája rövidebb és gyakran kevésbé élénk színű. A pata különösen kemény szaruréteg, amely biztos járást tesz lehetővé. Szarva oldalról lapított és hátrafelé hajlik, a nőstényé valamivel rövidebb. Hallása és látása kiváló.

Életmódja

szerkesztés

Kis csordákban él és nappal aktív. Tápláléka fűből, bokrokból és levelekből áll. Legfeljebb 15 évet élhet.

Szaporodása

szerkesztés

Az ivarérettséget 2–3 évesen érik el, a bakok azonban ritkán szaporodnak 4. életévük előtt. A párzási időszak a Himaláján október- január között, a déli féltekén május–július között zajlik le. A vemhesség 6 hónapig tart. A nőstény egy gidát hoz a világra.