Szabolcsi Bence

(1899–1973) magyar zenetörténész, művészettörténész
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 5. 17 változtatás vár ellenőrzésre.

Szabolcsi Bence Győző (Budapest, 1899. augusztus 2.Budapest, 1973. január 21.) zenetörténész, művészettörténész, Baumgarten-díjas (1933, 1947); Kossuth-díjas (1951, 1965). Herder-díjas (1971), az MTA tagja (levelező 1948, rendes tag 1955).

Szabolcsi Bence
Életrajzi adatok
Születési névSzabolcsi Bence Győző
Született1899. augusztus 2.
Budapest
Elhunyt1973. január 21. (73 évesen)
Budapest
SírhelyFarkasréti temető
GyermekeiSzabolcsi Éva
SzüleiSzabolcsi Miksa
Iskolái
Pályafutás
Díjak
Tevékenységzenetörténész, zenekritikus, művészettörténész

Szabolcsi Bence aláírása
Szabolcsi Bence aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Szabolcsi Bence témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Szabolcsi Bence emléktáblája egykori lakhelyén, a Pozsonyi út 40. szám alatt

Szabolcsi Miksa újságíró és Boskovitz Matild fia.

Életpályája

szerkesztés

Budapesten tanult jogot, irodalomtörténetet és filozófiát (1917–20), Lipcsében pedig zenetudományt, művészettörténetet és történelmet (1921–23).

Társszerkesztője volt a Zenei Szemlének (1926–29), Tóth Aladárral a Zenei lexikonnak (1930–31). Tagjává választotta őt 1936-ban a londoni Royal Asiatic Society, 1938-ban a Nemzetközi Zenetudományi Társaság, 1940-ben a Nemzetközi Népzenei Tanács, 1960-ban a finn Kalevala Társaság, továbbá a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaság.[1]

1945-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zenetörténet-tanára. 1951-ben megalapította és haláláig irányította a zenetörténész-képzés legelső magyarországi műhelyét, a zenetudományi tanszakot. 1950–1956 között az Új Zenei Szemle, 1960-tól 1973-ig a Magyar Zene, haláláig a Studia musicologica c. folyóiratok szerkesztőbizottságának tagja volt. Ez utóbbinak (Kodály Zoltán 1967-ben bekövetkezett halála után) szerkesztője lett. 1951–1956, valamint 1959–1961 között elnöke volt a Magyar Zeneművészek Szövetségének. Bartha Dénessel együtt szerkesztették a Zenetudományi tanulmányok tízkötetes könyvsorozatát (1953–62).

1961-ben megalapította és 1973-ig igazgatóként irányította az MTA Bartók Archívumát, amely 1969 (más forrás szerint 1974) óta az MTA Zenetudományi Intézeteként működik. A budapesti Zeneművészeti Főiskolán ő alapította meg a Zenetudományi Tanszéket.

Az 1920-as, 30-as években bejárta a Duna menti országokat, hogy összegyűjtse, majd közzétegye a régi magyar zene történeti emlékeit. Útjainak eredményeképpen 1928–1954 között tíz alapvető tanulmányt írt a magyar zene történetéről, a középkortól kezdve a 19. századig. E tanulmányok A magyar zene évszázadai c. gyűjteményes kötetekben jelentek meg 1959 és 1961 között. Ugyanennek az anyagnak más elvű, antológia-szerű összefoglalása A magyar zenetörténet kézikönyve (1947).

Az 1930-as évek közepétől terjesztette ki kutatásait az egyetemes zenetörténet jelenségeinek és összefüggéseinek vizsgálatára. Ekkor megjelent művei: Bevezetés a zenetörténetbe (Budapest, 1936); A zene története (Budapest, 1940); Beethoven (Budapest, 1947); Európai virradat. A klasszikus zene kialakulása Vivalditól Mozartig (Budapest, 1948).

Kétirányú – „keleti” és „nyugati” – kutatásainak eredményeit monumentális szintézisbe foglalta fő művében: A melódia történeté-ben (Budapest, 1950). Szabolcsi írta az első, tudományos hitelű magyar Bartók-életrajzot (1955).

Új kutatási területet nyitott meg a Liszt kései alkotói korszakát vizsgáló tanulmánya is: Liszt Ferenc estéje (Budapest, 1956). Élete utolsó hónapjaiban adta közre válogatott Kodály-tanulmányait: Úton Kodályhoz, (Budapest, 1972).

Kutatásainak két fő területét egy-egy hanglemez-antológia formájában is közreadta: Musica Hungarica (Budapest, 1965); Musica mundana (Budapest, 1975), Zsidó kultúra és zenetörténet (szerkesztette Komoróczy Géza, Tankönyvkiadó, 1999).

A Szabolcsi-életmű kiadása Bónis Ferenc szerkesztésében 1977-ben indult meg, de az 5. kötet után (1987) megszakadt. Herder-díjjal (1971) tüntették ki.

A Farkasréti temetőben nyugszik.

Emlékezete

szerkesztés

Nevét viseli a kiemelkedő zenetudományi és zenei ismeretterjesztő tevékenységért évente odaítélt állami kitüntetés, a Szabolcsi Bence-díj.

Szintén róla nevezték el a Szabolcsi Bence Zeneiskolát (Budapest, V. kerület, Vármegye utca 9.).

Szabolcsi Bence a magyar kultúrában kiemelkedő szerepet játszó híres Szabolcsi-dinasztia sarja. Ismert rokonai: Testvérbátyja Szabolcsi Lajos, író, költő, újságíró, a zsidó asszimiláció élharcosa. Leánya, Szabolcsi Éva, műfordító, irodalomtörténész; fő szakterülete az olasz irodalom. Unokaöccse, Szabolcsi Miklós, Szabolcsi Lajos fia, irodalomtörténész, a jeles József Attila-kutató.

Felesége Győző Klára (1900–1975),[2] Győző Adolf és Neu Gizella lánya, akivel 1928-tól annak haláláig élt együtt.[3]

Fia, a tízéves Gábor a holokauszt során életét vesztette. Az ő sorsát dolgozza fel Keszi Imre Elysium című regénye,[4] a vészkorszak történéseinek első művészi színvonalú megörökítése. (A kisgyermek gyümölcsöt akart szedni egy kertben, ám sárga csillagját látva a csendőrök elhurcolták. Gábor megmentése érdekében mind szülei, mind azok jóbarátai minden követ megmozgattak, ám nem értek célt: Auschwitzban előbb orvosi kísérletek alanya lett, a háború vége felé pedig a gázkamrákban lelte halálát.)

Főbb művei

szerkesztés
  • Mozart. Kísérlet; Dick, Budapest, 1921
  • A XVII. század magyar főúri zenéje; Franklin Nyomda, Budapest, 1928 (Magyar zenei dolgozatok)
  • A középkori magyar énekmondók kérdéséhez; Egyetemi Nyomda, Budapest, 1928
  • Tinódi Sebestyén dallamai; Pesti Nyomda, Budapest, 1929
  • Tinódi zenéje. Tinódi dallamok hasonmásával és átirataival; Tipográfiai Műintézet Nyomdája, Budapest, 1929 (Magyar zenei dolgozatok)
  • A 18. század magyar kollégiumi zenéje; Budapest, 1930 (Magyar zenei dolgozatok)
  • Zenei lexikon 1–2.; szerk. Szabolcsi Bence–Tóth Aladár; Győző Andor, Budapest, 1930-1931
  • A XVI. század magyar históriás zenéje. A Hofgreff-énekeskönyv dallamainak kritikai kiadásával; Pallas, Budapest, 1931 (Magyar zenei dolgozatok)
  • A magyar zene története rövid összefoglalásban a magyar zenetörténet irodalmának áttekintésével; Somló Béla, Budapest, 1934 (Népszerű zenefüzetek)
  • Népvándorláskori elemek a magyar népzenében; Egyetemi Nyomda, Budapest, 1935
  • Pótlás a zenei lexikonhoz; szerk. Szabolcsi Bence–Tóth Aladár; Győző Andor, Budapest, 1935
  • Bevezetés a zenetörténetbe; Franklin, Budapest, 1937 (Kultúra és tudomány)
  • Egyetemes művelődéstörténet és ötfokú hangsorok; Magyar Néprajzi Társaság, Karcag, 1937 (Az „Ethnographia” füzetei)
  • A zene története; Rózsavölgyi, Budapest, 1940
  • Szabolcsi Bence–Tóth Aladár: Mozart élete és művei; Győző Andor, Budapest, 1941
  • Daloskönyv az izraelita ifjúság számára. 174 magyar és héber dallam hangjegyével és szövegével; szerk. Káldi László, Szabolcsi Bence; Singer és Wolfner, Budapest, 1942

1945 után

szerkesztés
  • Régi muzsika kertje. Kétezer év kínai, görög, latin, francia, angol, olasz, német, orosz, magyar irodalmából összeválogatta Szabolcsi Bence; Márk Tivadar rajzaival; Magyar Kórus, Budapest, 1946
  • Beethoven. Művész és műalkotás két korszak határán. Hangjegypéldákkal; Új idők, Budapest, 1947
  • A magyar zenetörténet kézikönyve; szerk. Szabolcsi Bence; Magyar Kórus, Budapest, 1947 (A zenetörténet kézikönyvei)
  • A régi nagykultúrák dallamosság. Az ötfokúságtól a diatonáig; szerzői, Budapest, 1947
  • Dolgozók hangversenykalauza; írta a Bartók Béla Szöv. Munkás-karnagyképző Iskolájának Munkaközössége; szerk. Szabolcsi Bence; Népszava, Budapest, 1949
  • Európai virradat. A klasszikus zene kialakulása Vivalditól Mozartig; Új Idők, Budapest, 1949
  • A melódia története. Vázlatok a zenei stílus múltjából; Cserépfalvi, Budapest, 1950
  • A XVII. század magyar világi dallamai; Akadémiai, Budapest, 1951
  • A XIX. század magyar romantikus zenéje. Hangjegyfüggelékkel; Zeneműkiadó, Budapest, 1951
  • Adatok az új magyar népdalstílus történetéhez; szerzői, Budapest, 1951
  • Arany János népdalgyűjteménye. Közzéteszi Kodály Zoltán, Gyulai Ágost; szerk. Szabolcsi Bence; Akadémiai, Budapest, 1952
  • A művész és közönsége. Zeneszerző, társadalom és zenei köznyelv a polgári korszak küszöbén; Zeneműkiadó, Budapest, 1952
  • Emlékkönyv Kodály Zoltán 70. születésnapjára; szerk. Szabolcsi Bence, Bartha Dénes; Akadémiai, Budapest, 1953 (Zenetudományi tanulmányok)
  • Liszt Ferenc és Bartók Béla emlékére; szerk. Szabolcsi Bence, Bartha Dénes; Akadémiai, Budapest, 1954 (Zenetudományi tanulmányok)
  • Népzene és történelem. Tanulmányok; Akadémiai, Budapest, 1954
  • A magyar zene történetéből; szerk. Szabolcsi Bence, Bartha Dénes; Akadémiai, Budapest, 1955 (Zenetudományi tanulmányok)
  • Szabolcsi Bence: Bartók Béla élete; Bónis Ferenc: Bartók élete képekben; Zeneműkiadó, Budapest, 1956
  • Liszt Ferenc estéje; Zeneműkiadó, Budapest, 1956
  • Régi muzsika kertje. Kétezer év irodalmából; vál. Szabolcsi Bence; 2., bőv. kiad.; Zeneműkiadó, Budapest, 1957
  • W. A. Mozart emlékére; szerk. Szabolcsi Bence, Bartha Dénes; Akadémiai, Budapest, 1957 (Zenetudományi tanulmányok)
  • Zenetudományi tanulmányok Kodály Zoltán 75. születésnapjára; szerk. Szabolcsi Bence, Bartha Dénes; Akadémiai, Budapest, 1957 (Zenetudományi tanulmányok)
  • Szabolcsi Bence: Bartók Béla élete; Bónis Ferenc: Bartók élete képekben; 2. bőv. kiad.; Zeneműkiadó, Budapest, 1958
  • Bartók Béla megjelenése az európai zeneéletben. 1914–1926. Liszt Ferenc hagyatéka; szerk. Szabolcsi Bence, Bartha Dénes; Akadémiai, Budapest, 1959 (Zenetudományi tanulmányok
  • Vers és dallam. Tanulmányok a magyar irodalom köréből; Akadémiai, Budapest, 1959
  • A magyar zene évszázadai 1–2.; sajtó alá rend. Bónis Ferenc; Zeneműkiadó, Budapest, 1959–1961
  • Haydn emlékére; szerk. Szabolcsi Bence, Bartha Dénes; Akadémiai, Budapest, 1960 (Zenetudományi tanulmányok)
  • Az opera történetéből; szerk. Szabolcsi Bence, Bartha Dénes; Akadémiai, Budapest, 1961 (Zenetudományi tanulmányok)
  • Bartók Béla emlékére; szerk. Szabolcsi Bence, Bartha Dénes; Akadémiai, Budapest, 1962 (Zenetudományi tanulmányok)
  • A válaszút és egyéb tanulmányok; Akadémiai, Budapest, 1963
  • A művész és közönsége; 2., bőv. kiad.; Zeneműkiadó, Budapest, 1964
  • Szabolcsi Bence–Tóth Aladár: Zenei lexikon 1–3.; átdolg., új kiad.; Zeneműkiadó, Budapest, 1965
  • A zenei köznyelv problémái. A romantika felbomlása; Akadémiai, Budapest, 1968 (Korunk tudománya)
  • Beethoven. Művész és műalkotás két korszak határán; 4. átdolg. kiad.; Gondolat, Budapest, 1970
  • Úton Kodályhoz; Zeneműkiadó, Budapest, 1972
  • Vers és dallam. Tanulmányok a magyar irodalom köréből; 2. bőv. kiad.; Akadémiai, Budapest, 1972
  • Bevezetés a zenetörténetbe; Zeneműkiadó, Budapest 1977 (Szabolcsi Bence művei, 1.)
  • A magyar zenetörténet kézikönyve; sajtó alá rend. Bónis Ferenc; 3. átdolg. kiad.; Zeneműkiadó, Budapest, 1979 (Szabolcsi Bence művei, 2.)
  • Európai virradat. A klasszikus zene kialakulása Vivalditól Mozartig; 3. rev. kiad.; Zeneműkiadó, Budapest, 1982 (Szabolcsi Bence művei)
  • A zene története. Az őskortól a XIX. század végéig; 6. rev. kiad.; Zeneműkiadó, Budapest, 1984 (Szabolcsi Bence művei, 4.)
  • Kodályról és Bartókról; közread. Bónis Ferenc; Zeneműkiadó, Budapest, 1987 (Szabolcsi Bence művei)
  • Zsidó kultúra és zenetörténet. Tanulmányok; sajtó alá rend. Kroó György, szerk. Komoróczy Géza, szöveggondozás és bibliográfia Wilheim András; Osiris–MTA Judaisztikai Kutatócsoport, Budapest, 1999 (Hungaria Judaica, 13.)
  • Szabolcsi Bence válogatott írásai; szerk. Wilheim András; Typotex, Budapest, 2003
  • Arany János népdalgyűjteménye. Közzéteszi Kodály Zoltán, Gyulai Ágost; hasonmás kiad.; szerk. Szabolcsi Bence; Kodály Archívum–Argumentum, Budapest, 2011