„I. Gyula pápa” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a r2.7.2) (Bot: következő módosítása: mr:पोप पहिला ज्युलियस |
a r2.7.3) (Bot: tl:Julio I cseréje a következőre: tl:Papa Julio I |
||
114. sor: | 114. sor: | ||
[[ta:முதலாம் ஜூலியுஸ் (திருத்தந்தை)]] |
[[ta:முதலாம் ஜூலியுஸ் (திருத்தந்தை)]] |
||
[[th:สมเด็จพระสันตะปาปาจูเลียสที่ 1]] |
[[th:สมเด็จพระสันตะปาปาจูเลียสที่ 1]] |
||
[[tl:Julio I]] |
[[tl:Julio I]] |
||
[[uk:Юлій I]] |
[[uk:Юлій I]] |
||
[[vi:Giáo hoàng Giuliô I]] |
[[vi:Giáo hoàng Giuliô I]] |
A lap 2013. január 15., 01:21-kori változata
I. Gyula pápa | |||||
a katolikus egyház vezetője | |||||
![]() | |||||
Született | 280 k., Róma Róma | ||||
Megválasztása | 337. február 6. | ||||
Pontifikátusának vége | 352. április 12. | ||||
Elhunyt | 352. április 13. (71-72 évesen) Róma | ||||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz I. Gyula pápa témájú médiaállományokat. |
Szent I. Gyula (latinul: Iulius), (kb. 280 – 352. április 12.) a 35. pápa volt, akit majdnem négy hónapos vita után választottak meg, 337. február 6-án és haláláig maradt hivatalában.
Élete
Gyula pontifikátusának kezdetén halt meg a keresztény egyház legnagyobb támogatója, I. Constantinus császár. A két részre szakadt Római Birodalom nyugati részén Constans császár léphetett trónra.
I. Gyula uralkodása nagyrészt az ismét fellángoló arianizmus elleni vitákban merült ki. 340-ben Rómába zsinatot hívott össze, melyre meghívta a keleti püspököket is. Nikomédiai Euszebiosz követői, az euszébiánusok azonban nem jelentek meg a zsinaton, sőt levélben fejezték ki nemtetszésüket a zsinat iránt. A zsinaton részt vevő mintegy 50 püspök azonban csatlakozott Gyula pápa ítéletéhez, teljesen rehabilitálták Atanáz alexandriai püspököt és a többi, az ariánusok által 335-ben hivataluktól megfosztott püspököt. A határozatot Gyula pápa méltóságteljes levélben közölte az ariánusokkal, ők azonban nem nyugodtak bele a döntésbe.[1] 341-ben Nikomédiai Euszebiosz követői zsinatot tartottak Antiokheiában. Itt felújították vitájukat Atanáz elmozdításáról. Euszebiosz ugyanis a Nikaia–konstantinápolyi hitvallást ugyan aláírta, de mégsem értett vele egyet, és az ariánusokhoz közeledett. Atanáz pedig egyike volt az arianizmust leginkább bíráló püspököknek. A kiújuló viták odáig vezettek, hogy Euszebiosz követeket küldött Gyulához és Constanshoz is.
I. Gyula védelmébe fogadta Atanázt, ezzel egyetértve a nikaiai hitvallással és ellenszegülve az arianista nézetekkel. A császár pedig nem avatkozott bele az egyházi ügyekbe. Az első zsinaton a pápa kinyilatkoztatta álláspontját, szembekerülve ezzel a keleti püspökökkel. 342-ben a római zsinaton Gyula személyesen erősítette meg tisztségében Atanázt. A vita széles körű lezárására hívott össze 343-ban Serdica (a mai Szófia) városába egy zsinatot. A zsinaton mindössze 76 keleti püspök jelent meg, akik hamarosan kivonultak a megbeszélésről, és Serdicától nem messze, Philippopolisban ültek össze. Itt megfosztották hivatalától I. Gyulát és Atanázt is. Ezt az eseményt gyakran nevezik az első egyházszakadásnak is.
A vita lezárultával 349-ben Atanáz visszatérhetett a számkivetésből, Gyula pápa pedig nagy tisztelettel fogadta Rómában és gratuláló levéllel bocsátotta útjára. [1]
A vitákon és hatalmi villongásokon kívül Gyula átszervezte a pápai irattárat a császári hivatalok mintájára, legalább öt templomot is építtetett és temetőt nyittatott.
Megtiltotta, hogy klerikusokat polgári bíróság elé idézzenek.
Ünnepét április 12-én tartják.
A csatornatisztítók védőszentje.
Ereklyéi az egyik hagyomány szerint a Szt Praxedesz-, a másik szerint a Santa Maria in Trastevere-bazilikában vannak.[1]
Művei
- Documenta Catholica Omnia (latin nyelven). (Hozzáférés: 2011. december 6.)
Jegyzetek
- ↑ a b c Katolikus Lexikon
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pope Julius I című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
- Gergely Jenő: A pápaság története Budapest: Kossuth Könyvkiadó, 1982
- Enciclopedia Italiana
- Magyar nagylexikon IX. (Gyer–Iq). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. 55. o. ISBN 963-9257-00-1
- Catholic Encyclopedia
Lásd még
Előző pápa: Márk |
Következő pápa: Libériusz |