Wiktionary

ebben

See also: Ebben

Dutch

edit
 
Dutch Wikipedia has an article on:
Wikipedia nl
 
ebben
ebony

Pronunciation

edit
  • IPA(key): /ˈɛbə(n)/
  • Audio:(file)
  • Hyphenation: eb‧ben
  • Rhymes: -ɛbən

Etymology 1

edit

From Middle Dutch ebben, from Old Dutch *ebbon, from Proto-West Germanic *abbjōn.

Verb

edit

ebben

  1. (intransitive) to ebb, to recede (especially of tides)
Inflection
edit
Conjugation of ebben (weak)
infinitive ebben
past singular ebde
past participle geëbd
infinitive ebben
gerund ebben n
present tense past tense
1st person singular eb ebde
2nd person sing. (jij) ebt, eb2 ebde
2nd person sing. (u) ebt ebde
2nd person sing. (gij) ebt ebde
3rd person singular ebt ebde
plural ebben ebden
subjunctive sing.1 ebbe ebde
subjunctive plur.1 ebben ebden
imperative sing. eb
imperative plur.1 ebt
participles ebbend geëbd
1) Archaic. 2) In case of inversion.
Derived terms
edit

Etymology 2

edit

From older eben, from Middle Dutch ebeen, from Latin hebenus.

Noun

edit

ebben n (uncountable)

  1. ebony (wood)
Derived terms
edit

Etymology 3

edit

From Latin ebenus, probably borrowed through Old French.

Adjective

edit

ebben (not comparable)

  1. ebony (made of ebony wood)
    Synonym: ebbenhouten
Inflection
edit
Declension of ebben
uninflected ebben
inflected ebben
comparative —
positive
predicative/adverbial
indefinite m./f. sing. ebben
n. sing. ebben
plural ebben
definite ebben
partitive

German

edit

Etymology

edit

Borrowed from Middle Low German ebben; see Ebbe.

Pronunciation

edit

Verb

edit

ebben (weak, third-person singular present ebbt, past tense ebbte, past participle geebbt, auxiliary haben)

  1. to ebb

Conjugation

edit
Conjugation of ebben (weak, auxiliary haben)
infinitive ebben
present participle ebbend
past participle geebbt
auxiliary haben
indicative subjunctive
singular plural singular plural
present ich ebbe wir ebben i ich ebbe wir ebben
du ebbst ihr ebbt du ebbest ihr ebbet
er ebbt sie ebben er ebbe sie ebben
preterite ich ebbte wir ebbten ii ich ebbte1 wir ebbten1
du ebbtest ihr ebbtet du ebbtest1 ihr ebbtet1
er ebbte sie ebbten er ebbte1 sie ebbten1
imperative ebb (du)
ebbe (du) 		ebbt (ihr)

1Rare except in very formal contexts; alternative in würde normally preferred.

Composed forms of ebben (weak, auxiliary haben)
perfect
singular plural singular plural
indicative ich habe geebbt wir haben geebbt subjunctive ich habe geebbt wir haben geebbt
du hast geebbt ihr habt geebbt du habest geebbt ihr habet geebbt
er hat geebbt sie haben geebbt er habe geebbt sie haben geebbt
pluperfect
indicative ich hatte geebbt wir hatten geebbt subjunctive ich hätte geebbt wir hätten geebbt
du hattest geebbt ihr hattet geebbt du hättest geebbt ihr hättet geebbt
er hatte geebbt sie hatten geebbt er hätte geebbt sie hätten geebbt
future i
infinitive ebben werden subjunctive i ich werde ebben wir werden ebben
du werdest ebben ihr werdet ebben
er werde ebben sie werden ebben
indicative ich werde ebben wir werden ebben subjunctive ii ich würde ebben wir würden ebben
du wirst ebben ihr werdet ebben du würdest ebben ihr würdet ebben
er wird ebben sie werden ebben er würde ebben sie würden ebben
future ii
infinitive geebbt haben werden subjunctive i ich werde geebbt haben wir werden geebbt haben
du werdest geebbt haben ihr werdet geebbt haben
er werde geebbt haben sie werden geebbt haben
indicative ich werde geebbt haben wir werden geebbt haben subjunctive ii ich würde geebbt haben wir würden geebbt haben
du wirst geebbt haben ihr werdet geebbt haben du würdest geebbt haben ihr würdet geebbt haben
er wird geebbt haben sie werden geebbt haben er würde geebbt haben sie würden geebbt haben

Derived terms

edit

Further reading

edit
  • “ebben” in Digitales Wörterbuch der deutschen Sprache
  • “ebben” in Uni Leipzig: Wortschatz-Lexikon
  • “ebben” in Duden online
  • “ebben” in OpenThesaurus.de

Hungarian

edit

Pronominal adverbs from case suffixes (cf. postpositions)
ed suffix who? what? this that he/she
(it)*
case v. pr. c.
nom. – ki mi ez az ő* / -∅
az / -∅		 – –
acc. -t / -ot /
-at / -et / -öt		 kit mit ezt azt őt* / -∅
azt / -∅		 – c1
c2
dat. -nak / -nek kinek minek ennek annak neki neki- c
ins. -val / -vel kivel mivel ezzel/
evvel		 azzal/
avval		 vele c
c-f. -ért kiért miért ezért azért érte – c
tra. -vá / -vé kivé mivé ezzé azzá – – c
ter. -ig – meddig eddig addig – – c
e-f. -ként (kiként) (miként) ekként akként – – c
e-m. -ul / -ül – – – – – – c
ine. -ban / -ben kiben miben ebben abban benne – c
sup. -n/-on/-en/-ön kin min ezen azon rajta (rajta-) c
ade. -nál / -nél kinél minél ennél annál nála – c
ill. -ba / -be kibe mibe ebbe abba bele bele- c
sub. -ra / -re kire mire erre arra rá rá- c
all. -hoz/-hez/-höz kihez mihez ehhez ahhoz hozzá hozzá- c
el. -ból / -ből kiből miből ebből abból belőle – c
del. -ról / -ről kiről miről erről arról róla – c
abl. -tól / -től kitől mitől ettől attól tőle – c
*: Ő and őt refer to human beings; the forms below them might be
construed likewise. – Forms in parentheses are uncommon. All »

Pronunciation

edit
  • IPA(key): [ˈɛbːɛn]
  • Audio:(file)
  • Hyphenation: eb‧ben

Etymology 1

edit

ez +‎ -ben

Pronoun

edit

ebben

  1. inessive singular of ez, in this

Etymology 2

edit

eb +‎ -ben

Noun

edit

ebben

  1. inessive singular of eb

Low German

edit

Etymology

edit

From Middle Low German ebben. Cognate with English ebb, Dutch ebben, German ebben.

Verb

edit

ebben (past singular ebb, past participle ebbt, auxiliary verb hebben)

  1. to ebb

Conjugation

edit
Conjugation of ebben (weak verb)
infinitive ebben
indicative present preterite
1st person singular ebb ebb
2nd person singular ebbs(t) ebbs(t)
3rd person singular ebb(t) ebb
plural ebbt, ebben ebben
imperative present —
singular ebb(e)
plural ebbt
participle present past
ebben (e)ebbt, geebbt
Note: This conjugation is one of many; neither its grammar nor spelling apply to all dialects.

Middle English

edit

Etymology

edit

From Old English ebbian, from Proto-West Germanic *abbjōn; equivalent to ebbe +‎ -en (infinitival suffix).

Pronunciation

edit

Verb

edit

ebben

  1. To ebb; to recede (of tides)
  2. (figuratively) To decrease or decline.

Conjugation

edit
Conjugation of ebben (weak in -ed)
infinitive (to) ebben
present tense past tense
1st-person singular ebbe ebbed
2nd-person singular ebbest ebbedest
3rd-person singular ebbeth ebbed
subjunctive singular ebbe
imperative singular —
plural1 ebben, ebbe ebbeden, ebbede
imperative plural ebbeth, ebbe —
participles ebbynge, ebbende ebbed, yebbed

1Sometimes used as a formal 2nd-person singular.

Descendants

edit
  • English: ebb
  • Scots: ebb

References

edit

Swedish

edit

Noun

edit

ebben

  1. definite singular of ebb
Retrieved from "https://en.wiktionary.org/w/index.php?title=ebben&oldid=79742526"