savanyú

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From Proto-Finno-Ugric *čappa + -ny (nominal-forming suffix) + (adjective-forming suffix). Cognates include Finnish hapan and Estonian hapu.[1]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈʃɒvɒɲuː]
  • Hyphenation: sa‧va‧nyú
  • Rhymes: -ɲuː

Adjective

[edit]

savanyú (comparative savanyúbb, superlative legsavanyúbb)

  1. sour
    Coordinate terms: édes, sós, keserű

Declension

[edit]
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative savanyú savanyúak
accusative savanyút savanyúakat
dative savanyúnak savanyúaknak
instrumental savanyúval savanyúakkal
causal-final savanyúért savanyúakért
translative savanyúvá savanyúakká
terminative savanyúig savanyúakig
essive-formal savanyúként savanyúakként
essive-modal
inessive savanyúban savanyúakban
superessive savanyún savanyúakon
adessive savanyúnál savanyúaknál
illative savanyúba savanyúakba
sublative savanyúra savanyúakra
allative savanyúhoz savanyúakhoz
elative savanyúból savanyúakból
delative savanyúról savanyúakról
ablative savanyútól savanyúaktól
non-attributive
possessive - singular
savanyúé savanyúaké
non-attributive
possessive - plural
savanyúéi savanyúakéi

Derived terms

[edit]

See also

[edit]
Basic tastes in Hungarian (layout · text)
édes savanyú sós keserű csípős erős

References

[edit]
  1. ^ savanyú in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

[edit]
  • savanyú in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN