Kiejtés

  • IPA: [ ˈtaːnt͡s]

Főnév

tánc

  1. Egy vagy több ember művészi értékkel bíró, illetve élményt okozó mozgása. Lényeges része a ritmus, ezért általában zenére adják elő. Kialakulása az emberiség történelmével egyidős.

Etimológia

A német Tanz szóból.

Fordítások

Ragozás

tánc ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset tánc táncok
tárgyeset táncot táncokat
részes eset táncnak táncoknak
-val/-vel tánccal táncokkal
-ért táncért táncokért
-vá/-vé tánccá táncokká
-ig táncig táncokig
-ként táncként táncokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben táncban táncokban
-on/-en/-ön táncon táncokon
-nál/-nél táncnál táncoknál
-ba/-be táncba táncokba
-ra/-re táncra táncokra
-hoz/-hez/-höz tánchoz táncokhoz
-ból/-ből táncból táncokból
-ról/-ről táncról táncokról
-tól/-től tánctól táncoktól
tánc birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én táncom táncaim
a te táncod táncaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
tánca táncai
a mi táncunk táncaink
a ti táncotok táncaitok
az ő táncuk táncaik

Származékok

  • tánc - Értelmező szótár (MEK)
  • tánc - Etimológiai szótár (UMIL)
  • tánc - Szótár.net (hu-hu)
  • tánc - DeepL (hu-de)
  • tánc - Яндекс (hu-ru)
  • tánc - Google (hu-en)
  • tánc - Helyesírási szótár (MTA)
  • tánc - Wikidata
  • tánc - Wikipédia (magyar)