Ugrás a tartalomhoz

Rőt selyemgomba

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rőt selyemgomba
Rendszertani besorolás
Ország: Gombák (Fungi)
Törzs: Bazídiumos gombák
(Basidiomycota)
Osztály: Agaricomycetes
Rend: Kalaposgombák (Agaricales)
Család: Galócafélék (Amanitaceae)
Nemzetség: Amanita
Tudományos név
Amanita fulva
(Schaeff.) Fr.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Rőt selyemgomba témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Rőt selyemgomba témájú médiaállományokat és Rőt selyemgomba témájú kategóriát.

A rőt selyemgomba (Amanita fulva) a galócafélék családjába tartozó Amanita nemzetség egyik nyersen mérgező, Magyarországon is előforduló gombája.

Jellemzői

[szerkesztés]

Kalapja vörösesbarna, fiatalon karcsú, tojásdad, később kiterül; széle mindig jellegzetesen bordázott; átmérője 4‑8 cm. Lemezei fehérek, sűrűn és szabadon állók, élük finoman rovátkolt. Tönkje fehér vagy hússzínű, csak néha látható rajta kígyóbőrszerű minta; gallérja nincs. Bocskora fehéres, de helyenként vörösbarna elszíneződés is megfigyelhető rajta. A gomba húsa egységesen fehér, vizenyős, illata és íze jellegtelen. Spórapora fehér; a spórák gömbölyűek, méretük 8‑12 μm.

Előfordulása

[szerkesztés]

Lombos- és fenyőerdőkben egyaránt előfordul, kedveli a savanyú talajú, ingoványos helyeket. Általában erdeifenyők és nyírfák alatt található. Júliustól októberig terem.

Hasonló fajok

[szerkesztés]

A rőt selyemgomba elsősorban az Amanita nemzetség gallérral nem rendelkező fajaival (selyemgombák) téveszthető össze. Az óriás selyemgomba (A. inaurata) jóval nagyobb méretű; kalapján sokszor burokmaradványok vannak. A narancsszínű selyemgombát (A. crocea) élénkebb színei és mintázott törzse különböztetik meg, húsa pedig fenollal sötétvörös lesz, míg a rőt selyemgombáé csokoládébarnára változik.

Mérgezése

[szerkesztés]

A rőt selyemgomba nyersen fogyasztva megárthat; főzés után ehető, de csak a hozzáértőknek ajánlott.

Kapcsolódó cikkek

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]
  • Gerhardt, E. (1984): Pilze I., BLV Verlagsgesellschaft, München, 320 p.