Ugrás a tartalomhoz

Szádeczky-Kardoss Gyula

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szádeczky-Kardoss Gyula
Életrajzi adatok
Született1860. december 30.
Pusztafalu
Elhunyt1935. november 7. (74 évesen)
Kolozsvár
SírhelyHázsongárdi temető
Ismeretes mintgeológus
Nemzetiség magyar
GyermekekSzádeczky-Kardoss Elemér
Pályafutása
Szakterületföldtan,
mineralógia
Munkahelyek
Kolozsvári
Magyar Királyi
Ferenc József TE
nyilvános rendes tanár, dékán, rektor
A Wikimédia Commons tartalmaz Szádeczky-Kardoss Gyula témájú médiaállományokat.
Gyászjelentése
Sírja a Házsongárdi temetőben

Szádecsnei Szádeczky-Kardoss Gyula (Pusztafalu, 1860. december 30.Kolozsvár, 1935. november 7.) erdélyi magyar geológus, mineralógus, egyetemi tanár, Szádeczky-Kardoss Lajos öccse.

Élete

[szerkesztés]

Édesapja szádecsnei Szádeczky Sámuel (18241894), evangélikus református lelkész, az 1848-as szabadságharc tüzérhadnagya,[1] édesanyja ivanóczi Kanócz Jeanette (1836-1914) volt.[2]

A Budapesti Tudományegyetemen Szabó József professzortól geológiát tanult mint természetrajz-kémia szakos hallgató. Miután befejezte egyetemi tanulmányait, a földtani tanszék tanársegédje lett.

Állami ösztöndíjasként az 1889/1890-es tanévet Franciaországban töltötte el. Itt Foudre professzor mellett a College de France laboratóriumában munkálkodott. Innen hazatérvén jelentős számú cikke jelent meg különböző folyóiratok hasábjain elsősorban a Tokaji-hegység és a Zempléni-szigethegység földtani-kőzettani viszonyairól, de az ország más részeiről is. Később a kőzettan területének magántanára lett.

1896-ban kinevezték a kolozsvári egyetem ásvány- és földtani tanszékére nyilvános rendes tanárnak. Több évi munkájába telt a tanszék berendezéseinek és több mint 20 ezer darabból álló gyűjteményének átköltöztetése.

Szoros nemzetközi kapcsolatot tartott fenn több olasz és francia kollégájával, valamint Murgoci és Mrazec román professzorokkal is. A Déli-Kárpátok déli román és északi magyar részét 1907-ben járták be magyar és román hallgatókkal közösen. Rendszeresen részt vett nemzetközi kongresszusokon, 1897-ben Szentpéterváron, 1900-ban Párizsban. Stockholmban a kongresszus egyik alelnöke, 1926-ban a madridi, 1929-ben a pretoriai kongresszuson is jelen volt.

Négyszer volt dékán, az 1899/1900-as, az 1907/1908-as, az 1913/1914-as, valamint az 1919/1920-as tanévekben. 1911/1912-ben az egyetem rektora volt.

1914. április 9.-én I. Ferenc József magyar király bátyjával, Szádeczky-Kardoss Lajossal együtt, újabb előnevet és címert adományozott, egyben megengedte a "Szádeczky" vezetéknevét "Szádeczky-Kardossá" változtatását.[3]

Az első világháborút követően Erdélyben, Kolozsváron maradt, így a Román Földtani Intézet főgeológusaként tovább dolgozhatott egészen haláláig. Ezt a kivételes bánásmódot Popescu-Voiteṣti-nek, tanszéki román utódjának köszönhette, aki nagyra becsülte szaktudását.

Az Erdélyi Kárpát-Egyesület útjelző bizottságának tagja (1897), majd választmányi tagja (1898-1909), valamint a kerékpáros osztály alelnöke (1898-).

Munkássága

[szerkesztés]

Legfőbb kutatási területei a Bihar-hegység és a Vlegyásza, valamint azok földtana, tektonikája és kőzetei voltak. Ezekből a témakörökből 25 értekezése készült el. Élete utolsó tíz évében a Kelemen-havasokat és a Hargitát térképezte. Míg elődje, Koch Antal, főleg az Erdélyi-medencével foglalkozott, ő sokat tett Erdély nyugati határhegységei, magmás előfordulásai, felszíni és fedett vulkáni tufái megismerése érdekében.

Művei

[szerkesztés]

Főbb művei a következők:

  • Adatok az Erdélyi-medence tektonikájához, 1913
  • Tufatanulmányok Erdélyben I.-II.-III., Kolozsvár, 1914-1917

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. familysearch.org - Szádeczky Sámuel gyászjelentése
  2. Szadeczky Sámuelné Kanócz Jeanette gyászjelentése
  3. K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára - Királyi könyvek - 73. kötet - 106 - 108. oldal

Források

[szerkesztés]

További irodalom

[szerkesztés]