Ugrás a tartalomhoz

Szilvin

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szilvin
Általános adatok
Kémiai névkálium-klorid
KépletKCl
Kristályrendszerköbös
Ásványrendszertani besorolás
OsztályHalogenidásványok
AlosztályVízmentes egyszerű halogenidek
Csoporthalit
Azonosítás
Megjelenésmasszív és szemcsés
Színszíntelentől fehérig, fakó szürke, fakó kék, sárgás, vagy vöröses
Porszínfehér
Fényüvegfényű
Átlátszóságátlátszótól áttetszőig
Törésmutató1,4903
Pleokroizmusszínes kristályokban látható
Keménység2
Hasadáskitűnő
Törésegyenetlen
Olvadáspont770 °C
Oldhatóságvízben, glicerinben jól oldódik
Sűrűség1,9-2 g/cm³
A Wikimédia Commons tartalmaz Szilvin témájú médiaállományokat.

A szilvin a kálium-klorid természetben megtalálható ásványi formája. Kristályszerkezete nagyon hasonló a kősóhoz, vagy halithoz (NaCl), vele izomorf.[1] A szilvin színe a színtelentől a fehérig terjed, sárgás vagy vöröses árnyalattal a zárványok miatt. Mohs-keménysége 2,5 sűrűsége 1,99 g/cm³. Törésmutatója 1,4903.[2] Íze sós, érezhetően kesernyés mellékízzel.

A szilvin azon sókőzetek közt van, melyek utolsóként csapódnak le az oldatból, ezért csak kifejezetten száraz, sós területen található meg. Elsődlegesen mint kálium tartalmú műtrágyát használják fel. Az élelmiszeripar zselésítő anyagként és hordozó adalékként alkalmazza. Élelmiszeradalékként kódja E 508. Felhasználja még a vegyipar és gyógyszeripar is. Egyes országokban a halálraítélteknek méreginjekció formájában adják be.[3]

Szilvin
Szilvin Németországból

A szilvint elsőként 1832-ben azonosították a Vezúvnál és a holland kémikusról, François Sylvius de le Boe-ról (1614-1672) kapta a nevét.[4] Legnagyobb lelőhelye Saskatchewan-ban, Kanadában van.

Források

[szerkesztés]