Barancs
| Barancs (Zemplínsky Branč) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Kassai |
| Járás | Tőketerebesi |
| Rang | község |
| Polgármester | Jozef Tóth |
| Irányítószám | 076 02 |
| Körzethívószám | 056 |
| Forgalmi rendszám | TV |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 504 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 66 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 113 m |
| Terület | 7,26 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 32′ 36″, k. h. 21° 43′ 19″48.543400°N 21.721900°EKoordináták: é. sz. 48° 32′ 36″, k. h. 21° 43′ 19″48.543400°N 21.721900°E | |
| Barancs weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Barancs (szlovákul: Zemplínsky Branč) község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában.
Fekvése[szerkesztés]
Tőketerebestől 9 km-re délre, a Helmec-patak bal partján fekszik.
Története[szerkesztés]
1273-ban „Baranch” néven említik először, ekkor Barancsi György birtokaként említik, később több nemesi család birtoka volt. Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt temploma 1332-ben már állt. 1715-ben 3 elhagyott és 2 lakott háza volt. 1787-ben 56 házában 453 lakos élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „BARANCS. Elegyes lakosú falu Zemplén Vármegyében, birtokos Urai Püspöki Bark��czi, Klobusitzky, Uraságok kiknek lakó helyeivel díszeskedik, lakosai katolikusok, fekszik a’ Terebesi kerűletben, sík mezőségen, mellyet Hermetz folyó vize áztat, ’s jó termékenységű; de a’ nagy áradások ártalmára vannak, határja kivált képen termékeny, réttyei jók, legelője elég, mindenféle gabonát bőven terem, szénája jó, malma a’ szomsédságban, eladásra való piatzozása alkalmatos, első Osztálybéli.”[2]
1828-ban 61 háza és 451 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdaságból éltek. 1831-ben részt vettek az ún. koleralázadásban.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Barancs, orosz-magyar-tót falu, Zemplén vgyében,, Bodzás-Ujlakhoz közel: 198 r., 152 g. kath., 36 ref., 102 zsidó lak. Kath. paroch. templom. 886 hold termékeny szántóföld; szőlőt is mivel. F. u. Barkóczy, Klobusiczky, Boka, Unghváry, Kulin, Szikszay, s m. Ut. p. Velejte.”[3]
A 19. században a Barkóczy, Klobusiczky és mások birtoka. 1880 és 1890 között sok lakosa kivándorolt a tengerentúlra.
Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Barancs, a Helmecz-patak mellett fekvő kisközség 74 házzal és 444 lakossal, kiknek legnagyobb része magyar és túlnyomóan róm. kath. vallású. A Barancsi család ősi fészke. IV. László egyik, 1273-iki oklevelében már említi Barancsi Gergely bánt „Georgius banus de Baranch et Kochu” néven. A XV. században magyar neve Balafölde. 1332-ben a pápai tizedszedők jegyzékében is szerepel. 1384-ben Kerecsényi László a birtokosai. 1449-ben Varjú Mátyás, utána a Kasuhi Nagy család, 1543-ban Thaadi Fülöp, 1561-ben az Orgoványi család. 1579-ben Kölcsey Jánost iktatják itt egy kúriába, 1587-ben Leövey Istvánt és Bokry Katalint. 1598-ban Maróthy Mihály, Orgoványi Péter, Torma György, Bokry Miklós, Horváth Ambrus és Szabó János az urai, 1661-ben az újhelyi pálosok kapnak itt részeket, 1667-ben Köröskényi Gáspár, 1730-ban a Barkóczy, Klobusitzky, Boka és Unghváry családok tagjai birtokolják, 1753-ban Forgách Ádámot iktatják egyes részeibe, 1796-ban a Püspöky, Barkóczy és a Klobusitzky családokat uralja, a mult század elején pedig a kir. kamara, az Almássy, Püspöky, Hétzey, Boka, Unghváry, Pap, Kulin, Balogh, Pilissy, Regéczy, Lipthay, Csegődy, Csömöröky, Horváth, Szikszay, Bernáth, Bothka, Tamáska- Hronkovich, Bárczy és Lónyay családok az urai. Most nincs nagyobb birtokosa. 1663-ban a pestis, 1831-ben pedig a kolera pusztított lakosai között, mely utóbbinak pórlázadás volt a következménye. A községhez tartozó Komár nevű puszta a XIV. században község volt. Ennek 1579-ben Kölcsey János volt az ura, 1588-ban Malikóczy Gáspár, a XIX. század elején pedig már puszta, s birtokosai a gróf Csákyak, majd Lónyay Gábor. A község postája és távírója Velejte, vasúti állomása Upor.”[4]
1920-ig Zemplén vármegye Sátoraljaújhelyi járásához tartozott. 1938-ban az I. bécsi döntés nyomán magyar fennhatóság alá került, de a magyar kormány Barakony, Cseklész, Gány, Mikszáthfalva, Nandrás, Velejte és Zsitvaújfalu társaságában más falvakért 1939 márciusban Szlovákiával elcserélte.[5]
Népessége[szerkesztés]
1910-ben 428-an lakták, ebből 282 magyar, 142 szlovák és 4 német.
2001-ben 443 lakosából 400 szlovák és 27 cigány volt.
2011-ben 477 lakosából 353 szlovák és 21 cigány.
2021-ben 504 lakosából 463 szlovák, 20 cigány, 2 magyar (0,4%), 1 cseh, 1 bolgár, 17 ismeretlen nemzetiségű.[6]
Nevezetességei[szerkesztés]
- Római katolikus temploma 1756-ban épült a korábbi, gótikus templom felhasználásával.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Zemplén vármegye.
- ↑ http://lexikon.katolikus.hu/B/b%C3%A9csi%20d%C3%B6nt%C3%A9s.html
- ↑ SODB2021 - Population - Basic results. www.scitanie.sk. (Hozzáférés: 2022. január 30.)
