Ugrás a tartalomhoz

Dysithamnus mentalis

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dysithamnus mentalis
A hím
A hím
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Hangyászmadárfélék (Thamnophilidae)
Nem: Dysithamnus
Faj: D. mentalis
Tudományos név
Dysithamnus mentalis
(Temminck, 1823)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Dysithamnus mentalis témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Dysithamnus mentalis témájú kategóriát.

A Dysithamnus mentalis a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a hangyászmadárfélék (Thamnophilidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése

[szerkesztés]

A fajt Coenraad Jacob Temminck holland zoológus írta le 1823-ban, a Myothera nembe Myothera mentalis néven.[3]

Alfajai

[szerkesztés]
  • Dysithamnus mentalis septentrionalis – (Ridgway, 1908)
  • Dysithamnus mentalis suffusus – (Nelson, 1912)
  • Dysithamnus mentalis extremus – (Todd, 1916)
  • Dysithamnus mentalis aequatorialis – (Todd, 1916)
  • Dysithamnus mentalis viridis – (Aveledo & Pons, 1952)
  • Dysithamnus mentalis cumbreanus – (Hellmayr & Seilern, 1915)
  • Dysithamnus mentalis oberi – (Ridgway, 1908)
  • Dysithamnus mentalis andrei – (Hellmayr, 1906)
  • Dysithamnus mentalis ptaritepui – (J. T. Zimmer & Phelps, Sr., 1946)
  • Dysithamnus mentalis spodionotus – (Salvin & Godman, 1883)
  • Dysithamnus mentalis semicinereus – (P. L. Sclater, 1855)
  • Dysithamnus mentalis napensis – (Chapman, 1925)
  • Dysithamnus mentalis tambillanus – (Taczanowski, 1884)
  • Dysithamnus mentalis olivaceus – (Tschudi, 1844)
  • Dysithamnus mentalis tavarae – (J. T. Zimmer, 1932)
  • Dysithamnus mentalis emiliae – (Hellmayr, 1912)
  • Dysithamnus mentalis affinis – (Pelzeln, 1868)
  • Dysithamnus mentalis mentalis – (Temminck, 1823)[2]

Előfordulása

[szerkesztés]

Mexikó, Belize, Costa Rica, Guatemala, Honduras, Nicaragua, Panama, Trinidad és Tobago, valamint Argentína, Bolívia, Brazília, Kolumbia, Ecuador, Paraguay, Peru és Venezuela területén honos.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, valamint mocsári erdők és száraz szavannák. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Megjelenése

[szerkesztés]

Testhossza 13 centiméter, testsúlya 14-16 gramm.[5] A felnőtt hím tollazata szürke, hasa fehéres krém színű, háta zöldes szürke. A tojó feje torka, hasa és nyaka szürke, háta, farka és szárnyai barnák.

A tojó

Életmódja

[szerkesztés]

Apró rovarokkal és más ízeltlábúakkal táplálkozik. Nem nagyon csatlakozik vegyes fajú csoportokba, inkább elzárkózik más fajoktól. Általában párban vagy kisebb csoportokban él.

Szaporodása

[szerkesztés]

Fészke csésze alakú. Fészekalja 2 fahéj pettyes tojásból áll, melyet mindkét szülő 15 napig költ. A kikelés után a fiókák 9 nap múlva kirepülnek.

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. szeptember 3.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. szeptember 3.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2022. szeptember 3.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. szeptember 3.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. szeptember 3.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]