Kulcsár Győző
Kulcsár Győző | |
![]() | |
Kulcsár Győző 1970-ben | |
Személyes adatok | |
Születési dátum | 1940. október 18. |
Születési hely | Budapest, Magyarország |
Halálozási dátum | 2018. szeptember 19. (77 évesen)[1] |
Halálozási hely | Budapest,[2] Magyarország |
Állampolgárság | magyar |
Magasság | 188 cm |
Testsúly | 79 kg |
Versenyzői adatok | |
Fegyvernem | párbajtőr |
Klub | Újpesti Dózsa (1957–1958) Miskolci EAFC (1958–1960) Vasas SC (1958–1960) OSC (1961–1980) |
Edző | Vass Imre |
Edzői adatok | |
Klub | Magyar szövetségi kapitány (1980–1988) AC Pro Vercelli (1988–2001) Bp. Honvéd (2001–?) Magyar párbajtőr szakágvezető (2005–2012) |
Tanítványok | Maurizio Randazzo Elisa Uga Sara Cometti Nagy Tímea Boczkó Gábor Szász Emese |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Kulcsár Győző témájú médiaállományokat. |
Szerzett érmek | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Kulcsár Győző (Budapest, 1940. október 18. – Budapest, 2018. szeptember 19.)[3] a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett négyszeres olimpiai és háromszoros világbajnok magyar vívó, mesteredző, sportvezető. Kulcsár Krisztián világbajnok, olimpiai ezüstérmes párbajtőrvívó nagybátyja.
Sportolói pályafutása[szerkesztés]
A második világháború során szüleivel Németországban, majd Svédországban élt. 1946-ban tértek haza. 15 évesen kezdett vívni egy iskolai tanfolyamon. 1957-től az Újpesti Dózsa versenyzője lett. A Miskolci Egyetemen töltött évei alatt a Miskolci EAFC-ban sportolt, ezt követően Budapestre került, és rövid ideig a Vasasba, majd az OSC-be igazolt.
Tőr- és párbajtőrvívásban egyaránt versenyzett, 1962-től 1979-ig szerepelt mindkét fegyvernem magyar válogatottjában, de kiemelkedő eredményeit párbajtőrvívásban érte el. Közel két évtizeden keresztül jelentős része volt az akkoriban a világ egyik legjobb csapatának tartott magyar párbajtőr-válogatott sikereiben. A magyar csapattal 1964-től három egymást követő alkalommal nyert olimpiai bajnoki címet, és 1968-ban az egyéni versenyt is megnyerte, így máig ő minden idők egyik legeredményesebb párbajtőrözője. A vívó-világbajnokságokon kilenc érmet – köztük három aranyérmet – nyert, valamennyit a magyar csapat tagjaként. A válogatottságtól az 1980. évi olimpia előtt vonult vissza, az aktív sportolást akkor fejezte be.
Sporteredményei[szerkesztés]
Párbajtőrvívásban[szerkesztés]
- négyszeres olimpiai bajnok:
- 1964, Tokió: csapat (Bárány Árpád, Gábor Tamás, Kausz István, Nemere Zoltán)
- 1968, Mexikóváros:
- egyéni
- csapat (B. Nagy Pál, Fenyvesi Csaba, Nemere Zoltán, Schmitt Pál)
- 1972, München: csapat (Erdős Sándor, Fenyvesi Csaba, Osztrics István, Schmitt Pál)
- kétszeres olimpiai 3. helyezett:
- 1972, München: egyéni
- 1976, Montréal: egyéni
- olimpiai 4. helyezett:
- 1976, Montréal: csapat (Erdős Sándor, Fenyvesi Csaba, Osztrics István, Schmitt Pál)
- háromszoros világbajnok:
- kétszeres világbajnoki 2. helyezett:
- 1969, Havanna: csapat (B. Nagy Pál, Fenyvesi Csaba, Nemere Zoltán, Schmitt Pál)
- 1973, Göteborg: csapat (Erdős Sándor, Fenyvesi Csaba, Osztrics István, Schmitt Pál)
- négyszeres világbajnoki 3. helyezett:
- 1963, Gdańsk: csapat (Bárány Árpád, Gábor Tamás, Kausz István, Nemere Zoltán)
- 1967, Montréal: csapat (B. Nagy Pál, Fenyvesi Csaba, Nemere Zoltán, Schmitt Pál)
- 1974, Grenoble: csapat (Erdős Sándor, Kolczonay Ernő, Osztrics István, Schmitt Pál)
- 1975, Budapest: csapat (Erdős Sándor, Fenyvesi Csaba, Osztrics István, Schmitt Pál)
- világbajnoki 5. helyezett:
- Universiade-győztes:
- 1965, Budapest: csapat (Lendvay László, Nemere Zoltán, Préda István, Schmitt Pál)
- Universiade 2. helyezett:
- 1963, Porto Alegre: csapat (Kamuti Jenő, Lendvay László, Nemere Zoltán, Préda István)
- BEK-győztes: 1964, 1965, 1966
- nyolcszoros magyar bajnok:
- egyéni: 1962
- csapat: 1961–1964, 1966, 1969, 1971
Tőrvívásban[szerkesztés]
- Universiade 2. helyezett:
- 1963, Porto Alegre: csapat (Gyuricza József, Kamuti Jenő, Kamuti László, Plagányi Attila)
- kétszeres magyar bajnok:
- csapat: 1961, 1963
Edzői és sportvezetői pályafutása[szerkesztés]
1968-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen építőmérnöki, 1976-ban a Testnevelési Főiskolán vívó szakedzői, majd 1985-ben vívó mesteredzői oklevelet szerzett. A mérnöki diploma megszerzése után a Villamosenergia-ipari Kutató Intézet hőtechnikai főosztályán dolgozott. 1979–80-ban a Magyar Vívószövetség főtitkára, majd 1988-ig a magyar vívóválogatott szövetségi kapitánya volt.
1988-ban külföldre távozott, Olaszországban telepedett le, és Vercelliben az AC Pro Vercelli egyesület vívóedzője lett. Tanítványai közül Maurizio Randazzo olimpiai bajnoki címet, h��romszor világbajnoki címet, Elisa Uga olimpiai ezüstérmet és Európa-bajnoki címet szerzett. 2001-ben hazatért, és a Budapesti Honvéd–LNX vezetőedzője, így többek között Nagy Tímea, Kulcsár Krisztián és Boczkó Gábor mestere lett. Irányította az öttusázó Balogh Gábor vívóedzéseit is. Később a Vasas edzője lett. Ő volt a mestere Szász Emese olimpiai bajnok párbajtőrvívónak, aki 2016-ban nyert olimpiát egyéni párbajtőrvívásban.
2005-től a Nemzet Sportolóinak delegáltjaként a Magyar Olimpiai Bizottság tagja, majd elnökségi tagja lett. 2009-ben újra elnökségi tagnak választották.
2005 decemberében a párbajtőr szakág szövetségi kapitányának nevezték ki. Posztján 2008-ban megerősítették. 2012 februárjában lemondott a párbajtőr szakág szövetségi kapitányi pozíciójáról, mivel a Magyar Vívószövetség nem jelölte őt MOB-tagnak.[4]
2018. szeptember 19-én, majdnem 78 éves korában hunyt el.[5] Október 1-jén a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra, temetésén beszédet mondott Szabó Tünde sportért felelős államtitkár, valamint egykori csapattársai és tanítványai közül Schmitt Pál és Nagy Tímea.[6]
Díjai, elismerései[szerkesztés]
- Az év magyar vívója (1968, 1971, 1974)
- Mesteredző (1985)
- MOB Olimpiai aranygyűrű (1995)
- A magyar sport halhatatlanja (2000)
- A Nemzet Sportolója (2004)
- MOB érdemérem (2004)
- Az év magyar edzője, második helyezett (2004)
- NOB-elnöki különdíj (2005)
- Az év magyar edzője, harmadik helyezett (2006, 2007)
- Az év magyar vívóedzője (2006)
- A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2010)[7]
- Az év magyar szövetségi kapitánya, harmadik helyezett (2010)
- Prima Primissima díj (2012)
- A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2016)
- Pro Urbe Budapest (2016)[8]
- A MSÚSZ és a MOB Életműdíja (2016)[9]
Emlékezete[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ https://pantheon.world/profile/person/Győző_Kulcsár, Győző Kulcsár, 2017. október 9.
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 6.)
- ↑ https://hvg.hu/sport/20180920_Meghalt_Kulcsar_Gyozo_parbajtorozo
- ↑ Nem jelölték MOB-tagnak: lemondott Kulcsár Győző. telesport.hu, 2012. február 22. (Hozzáférés: 2012. február 22.)
- ↑ Gyász: elhunyt a négyszeres olimpiai bajnok Kulcsár Győző. Nemzeti Sport Online, 2018. szeptember 20. (Hozzáférés: 2018. szeptember 20.)
- ↑ Gyász: a Farkasréti temetőben elbúcsúztatták Kulcsár Győzőt. Nemzeti Sport Online, 2018. október 1. (Hozzáférés: 2018. október 1.)
- ↑ Demjén Rózsitól a Mol-vezérig - ők kaptak kitüntetést Schmitt-től. hirszerzo.hu, 2010. október 22. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 23.)
- ↑ Elismeréseket adott át Tarlós István a főváros napján. budapest.hu, 2016. november 17. [2018. április 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 2.)
- ↑ Hosszú Katinka és Szilágyi Áron az év sportolói. mno.hu, 2017. január 12. [2017. január 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 12.)
- ↑ http://www.atv.hu/belfold/20181123-emlektablat-avattak-kulcsar-gyozo-tiszteletere-olaszorszagban
- ↑ Vívás: Kulcsár Győző tiszteletére emléktáblát avattak Vercelliben. nemzetisport.hu, 2018. november 23. (Hozzáférés: 2018. november 23.)
Források[szerkesztés]
- Ki Kicsoda 2004 – ISBN 963-86345-0-2
- Lukács László – Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története – Budapest, 1980 – ISBN 963-253-553-7
- Havas László: A magyar sport aranykönyve – Budapest, 1982 – ISBN 963-253-572-3
- Kahlich Endre – Gy. Papp László – Subert Zoltán: Olimpiai játékok 1896–1976 – Budapest, 1977 – ISBN 963-253-526-X
- Révai új lexikona XII. (Klc–Ky). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2003. ISBN 963-955-607-6
- Keresztényi József: Kis olimpiatörténet – Budapest, 1988 – ISBN 963-282-024-X
- Magyar Ki Kicsoda 1990 – ISBN 963-7840-28-1
- Bocsák Miklós: Hogyan élnek olimpiai bajnokaink (166-an szerte a világban) – St. plusz kft., 1998 – (ISBN szám nélkül)
- Csiffáry Gabriella: Kulcsár Győző (magyar nyelven) (doc). csiffary.extra.hu. (Hozzáférés: 2013. január 1.)
- Kulcsár Győző profilja a Nemzetközi Olimpiai Bizottság oldalán (angolul)
- Kulcsár Győző profilja az Olympedia oldalán (angolul)
- Fechten - Weltmeisterschaften (Herren - Degen) (német nyelven). sport-komplett.de. Sport-Komplett. (Hozzáférés: 2014. december 21.)
- Profilja az Olimpiai adatbázisban (angolul)
További információk[szerkesztés]
- Kulcsár Győző profilja a Magyar Olimpiai Bizottság oldalán
- Kő András: PárbajtőrPaganini. Kulcsár Győző; Apriori International, Bp., 2014
- Sütő-Nagy Zsolt: A játék mindig győz; Euro Press Media, Bp., 2019
- Könyv jelent meg Kulcsár Győzőről Archiválva 2020. október 13-i dátummal a Wayback Machine-ben bama.hu
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
- Magyar vívók
- Magyar olimpiai bajnokok
- Olimpiai bajnokok (1964)
- Olimpiai bajnokok (1968)
- Olimpiai bajnokok (1972)
- Olimpiai bajnokok (vívás)
- Magyar olimpiai bronzérmesek
- Magyar vívóedzők
- Magyar sporttisztviselők
- Prima Primissima díjasok
- A Nemzet Sportolója cím birtokosai
- Magyarok, akikről kisbolygót neveztek el
- Budapesten született személyek
- 1940-ben született személyek
- 2018-ban elhunyt személyek
- A Farkasréti temetőben eltemetett személyek