Léta Áron
Léta Áron | |
2005. július 28-án Nagyajtán | |
Született | 1931. január 26. Bölön |
Elhunyt | 2009. július 15. (78 évesen) Havadtő |
Foglalkozása | unitárius lelkész |
Iskolái | Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet |
Sírhelye | Bölöni temető |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Léta Áron (Bölön, 1931. január 26. – Havadtő, 2009. július 15.) unitárius lelkész, 1956-os erdélyi elítélt és meghurcolt egyházi személy.
Tanulmányok
[szerkesztés]Léta Áron 1931. január 26-án született Bölönben. A sepsiszentgyörgyi Magyar Fiúlíceumban érettségizett. Teológiai tanulmányait a Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Karán végezte 1954-1958 között. 1958-ban teológiai szakvizsgát, 1964-ben lelkészképesítő vizsgát tett. 1968-ban szentelték unitárius lelkésszé a Kolozsváron tartott zsinati ülésen.
1956 után
[szerkesztés]Az 1956-os magyarországi eseményeket kővető erdélyi megtorlások áldozata lett. Letartóztatásakor, 1959. január 30-án Alsófelsőszentmihályon volt gyakorló unitárius lelkész. Kihallgatása a marosvásárhelyi Securitatén zajlott le. A MAT Katonai Ügyészsége az EMISZ[1]-per 1. csoportjában helyezték vád alá, feljelentési kötelezettség elmulasztása és a társadalmi rend elleni szervezkedés vádjával, a BTK 228. paragrafusa és a 209. paragrafus 1. pontja alapján[2] A 211/1958. sz. bűnügyi iratcsomóban szerepel. 10 év börtönre ítélték. Az ítélethirdetés után Szamosújvárra, onnan a stoeneşti-i kényszermunkatáborba került, majd Grădina következett. Innen szabadult 1964. június 27-én.
Lelkészi pályafutása
[szerkesztés]Gyakorló segédlelkészként kezdte a szolgálatát Alsófelsőszentmihályon 1958 novemberében. Meghurcoltatását követően folytatta lelkészi szolgálatait, 1964-1968 között az iszlói gyülekezetben, 1968-1970 között a firtosmartonosi gyülekezetben, 1970-1972 között a homoródjánosfalvi lelkészi állást töltötte be. 1972-től a Lupény-Vulkán Egyházközség lelkésze lett. A lelkészi beiktatása 1972. május 14-én volt megtartva.[3]
1993-1995 között a Pipe-Szásznádasi Egyházközségben végzett még szolgálatokat, majd nemsokkal ezután, 1995. augusztus 1-jétől nyugdíjba vonult. Ezt követően írta meg meghurcoltatásának történetét.[4]
A millenniumi ünnepségek alkalmával Nagyajtán emlékművet avattak fel a kommunista diktatúra unitárius áldozatainak emlékére.[5][6] Az emléktáblát meglátogatta családjával 2005. július 28-án.
Családja
[szerkesztés]1965-ben házasságot kötött Szász Rozáliával, négy gyermekük született.[7] Családi és közösségi fényképek, valamint bővebb életrajza az Unitárius Pantheonban érhetők el.
Halála és utóélete
[szerkesztés]Léta Áron nyugalmazott lelkész életének 79. évében, 2009. július 15-én Havadtőn elhunyt. Temetése július 17-én volt a havadtői családi háztól a bölöni temetőbe.
Az 1956-os forradalom szomorú hatással volt a Romániában élő magyarokra és súlyos következményei lettek az erdélyi egyházak életében, nagymértékben befolyásolták az Unitárius Egyház és a Teológiai Intézet további működését, alakulását.[8][9]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ 1956-1965 közötti ismertebb csoportok. (Hozzáférés: 2024. május 1.)
- ↑ [https://adatbank.ro/cedula.php?kod=636 1956 Erdélyben - Politikai elítéltek életrajzi adattára 1956-1965]. (Hozzáférés: 2024. május 1.)
- ↑ (1972) „Lupényi beiktatásának híre”. Keresztény Magvető 2-3 (78), 177. o.
- ↑ Léta Áron: Meghurcoltatásom története (PDF). (Hozzáférés: 2024. május 1.)
- ↑ (2001) „Milleniumi emlékmű Nagyajtán”. Unitárius Közlöny 4 (12.(72.)), 2-4. o.
- ↑ Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017. (Hozzáférés: 2024. május 1.)
- ↑ Adatok és fényképek. (Hozzáférés: 2024. május 1.)
- ↑ Forró-Bathó Ákos: I. rész. Az 1956-os magyar forradalom hatásai .... (Hozzáférés: 2024. május 1.)
- ↑ Forró-Bathó Ákos: II. rész. Az 1956-os magyar forradalom hatásai .... (Hozzáférés: 2024. május 1.)
Források
[szerkesztés]- Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc áldozatai. (Hozzáférés: 2024. május 1.)
- Korodi Alpár (2006. október). „Emlékezzünk ...”. Unitárius Közlöny 10 (16.(76.)), 17-18. o.
- Pál János (2013. október). „Az 1956-os magyar forradalom utórezgései az Unitárius Egyházban”. Unitárius Közlöny 10 (23.(83.)), 12-13. o.
- több szerző (2001). „Millenniumi emlékmű Nagyajtán”. Unitárius Közlöny 4 (11.(71.)), 2-4. o.
- (1992) „1945-1964 között politikailag elitélt unitáriusok”. Unitárius Közlöny 1-2-3 (3.(63.)), 16. o.
- Az Erdélyi 56-os események előzménye. (Hozzáférés: 2024. május 1.)
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]