Ugrás a tartalomhoz

Laposhasú pikó

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laposhasú pikó
Kifogott példány
Kifogott példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Pikóalakúak (Gasterosteiformes)
Alrend: Gasterosteoidei
Család: Pikófélék (Gasterosteidae)
Nem: Pungitius
(Coste, 1848)
Faj: P. platygaster
Tudományos név
Pungitius platygaster
(Kessler, 1859)
Szinonimák
  • Gasterosteus platygaster Kessler, 1859
  • Gasterosteus platygaster aralensis Kessler, 1877
  • Gasterosteus platygaster caucasicus Kessler, 1877
  • Gasterosteus platygaster danubica Steindachner, 1899
  • Gasterosteus platygaster kessleri Yakovlev, 1870
  • Gasterosteus platygaster niger Yakovlev, 1870
  • Gasterosteus pungitius niger Yakovlev, 1870
  • Pungitius platygaster aralensis (Kessler, 1877)
  • Pygosteus platygaster nuda Berg, 1905
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Laposhasú pikó témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Laposhasú pikó témájú kategóriát.

A laposhasú pikó (Pungitius platygaster) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a pikóalakúak (Gasterosteiformes) rendjébe, ezen belül a pikófélék (Gasterosteidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

[szerkesztés]

A laposhasú pikó elterjedési területe a sekély, dús növényzetű vizek a Fekete-, Azovi- és Kaszpi-tenger brakkvízövezetében, valamint az Aral-tóban. Előfordul édesvizű tavakban is, például az Urál környéki Karkal-tóban. A Dunában Belgrádig hatolt fel.

Megjelenése

[szerkesztés]

A hal testhossza 4-6 centiméter, legfeljebb 7 centiméter. Hátán 7-12, általában 8-9 szabadon álló, hátrafelé irányuló, mozgatható tüske van, amelyek a farokállású hátúszó lágy sugarú része előtt helyezkednek el. Hasúszóin erős, fogazott tüskék vannak. Fején és testén nincsenek pikkelyek, csak a jól fejlett oldalvonal mentén van egy sor vékony csontlemez, amelyek nem terjednek ék alakban a faroknyélre. Háta kékeszöld, hasa ezüstszínű, zöld fémfénnyel.

Életmódja

[szerkesztés]

Tápláléka gerinctelen állatok, például apró rákok és rovarlárvák.

Szaporodása

[szerkesztés]

Április - májusban ívik. A hím egy általa készített fészekben őrzi és gondozza az ikrákat és az ivadékot.

Források

[szerkesztés]