Leonyid Danilovics Kucsma

Leonyid Danilovics Kucsma
2019-ben
Ukrajna 2. elnöke
Hivatali idő 1994. július 19. – 2005. január 23.
Előd	Leonyid Kravcsuk
Utód	Viktor Juscsenko
Ukrajna 2. miniszterelnöke
Hivatali idő 1992. október 13. – 1993. szeptember 22.
Előd	Vitold Fokin
Utód	Vitalij Maszol
Született	1938. augusztus 9. (86 éves) Csajkine, Ukrán SZSZK, Szovjetunió
Párt	Szovjetunió Kommunista Pártja (–1991)
Házastársa	Ludmila Talalayeva
Gyermekei	Olena Pincsuk
Foglalkozás	politikus, gépészmérnök
Iskolái	Oles Honchar Dnipro National University Nemzeti Repülőmérnöki Egyetem Luhansk State University of Internal Affairs
Vallás	Ukrán ortodox egyház
Díjak	Knight of the Order of the White Eagle (1997) Ukrán Tudományos és Műszaki Állami Díj A Haza Szolgálatáért Érdemérem 1. fokozata Order of the Republic (2003. augusztus 8.) Jereván díszpolgára Munka Vörös Zászló érdemrendje Románia Csillaga érdemrend medal of 25 years of Ukrainian independence Lenin-díj Grand Cross of the Order of Vytautas the Great Grand Cross of the Order of Grand Duke Gediminas Order of the Golden Eagle Grand Collar of the Order of Prince Henry Collar of the Spanish Order of the Civil Merit (1996) Az Osztrák Köztársaság Nagy Csillaga Knight Grand Cross with Collar of the Order of Merit of the Italian Republic Order of Outstanding Merit Family Order of Laila Utama Astana Medal Krivij Rih díszpolgára honorary doctor of the China Foreign Affairs University (1995) Istiglal Order Order of Vakhtang Gorgasali Order of Vytautas the Great Gediminas-rend Fehér Sas-rend Order of Civil Merit Order of Prince Henry Royal Order of the Seraphim Osztrák Köztársaság Érdemjele Order of the Liberator General San Martín Grand Order of Mugunghwa Order of St. Vladimir the Equal-to-the-Apostles Grand Cross with Collar of the Order of the White Rose of Finland (1996. február 8.) Order of the White Rose of Finland Order of Bethlehem az Olasz Köztársaság Érdemrendje Order of the Great September Revolution 1969
Leonyid Danilovics Kucsma aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Leonyid Danilovics Kucsma témájú médiaállományokat.

Leonyid Danilovics Kucsma (ukrán betűkkel: Леонід Данилович Кучма; Csajkine, 1938. augusztus 9. –) ukrán gépészmérnök, politikus. 1992 októbere és 1993 szeptembere között Ukrajna miniszterelnöke, majd 1994–2005 között két hivatali cikluson keresztül elnök volt.

Ukrajna Csernyihivi területének Novhorod-sziverszkiji járásában fekvő Csajkine nevű kis faluban született 1938-ban. Apja, Danilo Prokopovics Kucsma (1901–1942) erdészként dolgozott. Részt vett a második világháborúban 1942. február 7-én a Volhov folyó környékén vívott harcokban szerzett tüdősérülés következtében hunyt el Novoszelici 756. sz. tábori kórházában. Anyja, Paraszka Trohimivna Kucsma (1906–1986) kolhozmunkás volt.

Kosztobobrivban járt középiskolába. Majd a Dnyipropetrovszki Állami Egyetemen tanult, ahol 1960-ban gépészmérnöki végzettséget szerzett. Még egyetemi tanulmányai alatt belépett az SZKP-ba. Az egyetem elvégzése után a dnyipropetrovszki Juzsmas (a szovjet időkben oroszul Juzsnoje, ma Pivdenmas) munkatársa lett. 1961-ben megismerkedett, majd 1967-ben házasságot kötött Ljudmila Tumanovnával (született Ljudmila Talalajeva), Gennagyij Tumanov, a tervezőiroda főmérnökének (később középgépgyártási miniszter) nevelt lányával. Szakmai karrierje már fiatal mérnökként gyors lendületet vett. 28 éves volt, amikor kinevezték a tervezőiroda bajkonuri kísérleti telepének a műszaki vezetőjévé, egyes elemzők szerint ehhez apósa is jelentős segítséget nyújtott.^[1]

38 évesen Kucsma a Juzsnyij Gépgyár kommunista pártfőnöke és az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja lett, valamint a Szovjetunió Kommunista Pártja 27. és 28. kongresszusának küldöttje volt. Az 1980-as évek végére Kucsma már nyíltan bírálta a kommunista pártot.

1982-ben Kucsmát kinevezték a Juzsmas általános tervezőmérnökének első helyettesévé, 1986-tól 1992-ig pedig a vállalat vezérigazgatói posztját töltötte be. 1990 és 1992 között Kucsma a Verhovna Rada (Ukrajna parlamentje) tagja volt. 1992-ben kinevezték Ukrajna miniszterelnökévé, ám egy évvel később a reformok lassú ütemére hivatkozva lemondott.

Kucsma 1993 szeptemberében valójában azért mondott le az ukrán miniszterelnöki tisztségről, hogy 1994-ben induljon az elnöki posztért azzal a programmal, hogy az Oroszországgal való gazdasági kapcsolatok helyreállításával és a piacpárti reformok felgyorsításával fellendíti a gazdaságot. Kucsma egyértelmű győzelmet aratott Leonyid Kravcsuk hivatalban lévő elnökkel szemben, a keleti és déli ipari területek erős támogatását élvezve. Legrosszabb eredményeit az ország nyugati részén érte el.^[2]

Kucsmát 1999-ben újraválasztották a második ciklusára. Ezúttal azok a területek, amelyek legutóbb a legerősebb támogatást biztosították neki, az ellenfeleire szavaztak, és azok a területek, amelyek legutóbb ellene szavaztak, az ő támogatói lettek.^[3]

Kucsma elnöksége alatt bezáratta az ellenzéki lapokat, és több újságíró és politikai ellenfél, például Viacseszlav Csornovil rejtélyes körülmények között meghalt.^[4][5] Szerhij Jekelcsik történész szerint Kucsma elnök kormánya szabadon alkalmazott választási csalást a 2000-es alkotmányos népszavazás és az 1999-es elnökválasztás során.^[6]

• Liudmyla Shanghina, "UKRAINE IS NOT AMERICA", Razumkov
• "Yushchenko Won the Competition of Personalities", (Kuchma's 2005 interview), Vremia Novostey (Russia) (oroszul)
• Korzh, H. Leonid Kuchma: Real biography of the second President of Ukraine.