Ugrás a tartalomhoz

Reichstag (nemzetiszocialista Németország)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a nemzetiszocialista Németország parlamentjéről szól. Hasonló címmel lásd még: Reichstag (egyértelműsítő lap).
Reichstag
Großdeutscher Reichstag
Ország Német Birodalom
Típusaegykamarás
Létrehozva1933. március 21.
Megszüntetve1942. április 26. (de facto)
1947. január 30. (a mandátumok lejárta)
JogelődReichstag
JogutódNyugat-Németország:

Kelet-Németország:

ElnökHermann Göring
(1933–1945)
Politikai csoportok
Kormánypárt (876)
  •      NSDAP (876)
    • A Wikimédia Commons tartalmaz Reichstag
    Großdeutscher Reichstag     témájú médiaállományokat.

    A Reichstag a nemzetiszocialista Németország törvényalkotó testülete volt. Alakuló ülését 1933. március 21-én tartotta;[1] utoljára pedig 1942. április 26-án ülésezett,[2] bár a képviselők mandátuma formálisan 1947 elején járt csak le.[3] A második világháború után helyét Nyugat-Németországban a Bundestag,[4] Kelet-Németországban pedig a Volkskammer[5] vette át.

    A testület gyakorlati jelentősége csekély volt, miután a nemzetiszocialista hatalomátvétel során a Reichstag elfogadott egy felhatalmazási törvényt, amely az Adolf Hitler vezette birodalmi kormánynak széles törvényhozói jogkört biztosított. Ezt követően a nemzetiszocialista Németország fennállásának tizenkét éve alatt a Reichstag látszatparlamentként működött: csupán hét törvényt alkotott, szemben a kormány által elfogadott 986 törvénnyel, és mindössze tizenkilenc alkalommal ülésezett.[2]

    Történelmi előzmények

    [szerkesztés]

    Németország 1871-es egyesítését követően az újonan megalakult Német Birodalom törvényhozó testülete a Reichstag ('Birodalmi Gyűlés') elnevezést kapta.[6]

    1919-ben, az első világháborút követő politikai zűrzavar lezárultával megújult a német államrend. A weimari alkotmány alapjain demokratikus szövetségi köztársaság jött létre, amely azonban megőrizte a Német Birodalom (Deutsches Reich) nevet. A weimari Német Birodalomban a nép a hatalmát kétkamarás parlamenten keresztül gyakorolta. Az alsóház neve továbbra is Reichstag volt; ennek tagjait közvetlenül a nép választotta négyéves időtartamra.[7] A felsőház a Reichsrat (Birodalmi Tanács) nevet viselte; tagjai az egyes tagállamokat képviselték.[8] Az alkotmány szerint a törvényalkotás a Reichstag feladata volt. Az alsóházban megalkotott törvények ellen a felsőház kifogást emelhetett.[9] A gyakorlati végrehajtó hatalmat a birodalmi kormány, illetve annak vezetője, a birodalmi kancellár (Reichskanzler) gyakorolta. Őket a birodalmi elnök nevezte ki és mentette fel, de a kormánynak a kinevezés után még az alsóház bizalmát is el kellett nyernie szavazás útján, és ha a Reichstag a bizalmát határozatban megvonta, le kellett mondania.[10]

    Amikor 1933 elején a demokratikus alapokon nyugvó Reichstag átalakult a nemzetiszocialista Birodalmi Gyűléssé, a transzformáció lényege az volt, hogy a törvényhozás centruma a Reichstagtól a birodalmi kancellárhoz került át, a Birodalmi Gyűlés pedig elveszítette többpárti, demokratikus jellegét.[2]

    Politikai háttér

    [szerkesztés]
    Paul von Hindenburg birodalmi elnök

    1932–1933-ban Németország súlyos gazdasági és politikai válságban volt. A 67 milliós lélekszámú országban 1933 januárjában 6 013 000 munkanélkülit tartottak nyilván; minden harmadik munkaképes korú polgár állás nélkül volt. Az ország három legerősebb politikai ereje a Szociáldemokrata Párt, a Kommunista Párt és a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt volt. Az utóbbi kettő tagjai között gyakoriak voltak az erőszakos, nemegyszer halálesettel végződő összecsapások. A nemzetiszocialista Sturmabteilung (szokásos rövidítéssel: SA) nevű paramilitáris erő tagjai a zsidókat is zaklatták, bántalmazták. A vezető politikai erők időnként, időlegesen kompromisszumokat kötöttek egymással, de egyikük sem volt képes a lakosság döntő többségét maga mögé állítani a különböző választásokon. A parlamenti demokráciába vetett bizalom megcsappant, Paul von Hindenburg birodalmi elnök ismételten szükségrendeletek kiadásával kerülte meg a Birodalmi Gyűlést.[11][12]

    Az országban 1932. július 31-én parlamenti választást tartottak, ahol a nemzetiszocialisták szerezték a legtöbb mandátumot (37,4 százalékot), messze többet, mint a második helyen végzett szociáldemokraták 21,6 százaléka. Kormányképes többség azonban nem alakult ki. Hitler kijelentette, a nemzetiszocialisták csak olyan kormányban vesznek részt, amelynek élén ő áll. Az országot így átmenetileg ügyvezető kormány vezette. A Birodalmi Gyűlés elnöke a nemzetiszocialista Hermann Göring lett, aki az első ülésnapon határozatlan időre elnapolta a parlament ülését. Több hónapig tartó politikai bizonytalanság után Hindenburg feloszlatta a Reichstagot, és 1932. november 6-án új választásokat tartottak. Ezt ismét a nemzetiszocialisták nyerték meg, bár gyengébb eredménnyel, mint a nyáron.[12] A hetekig tartó sikertelen koalíciós tárgyalások után Hindenburg végül 1933. január 30-án Hitlert nevezte ki kancellárnak, majd Hitler kérésére mindjárt feloszlatta a Birodalmi Gyűlést és március 5-ére választást tűzött ki.[13]

    A választási kampányt politikai erőszak kísérte. Február 27-én éjjel felgyújtották a Reichstag épületét. A kormány a kommunistákat vádolta a gyújtogatás kitervelésével, és a párt számos vezetőjét, köztük Ernst Thälmann pártelnököt őrizetbe vették. Egy héttel később a választásokon ismét a nemzetiszocialisták kapták a legtöbb szavazatot, de a várakozásokkal szemben továbbra sem sikerült abszolút többséget szerezniük, csak 43,9 százalékot értek el. (Tekintve, hogy Németországban a háborút követő konszolidációig több szabad választás nem volt, ez a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt demokratikus támogatottságának történelmi csúcsa.) A megválasztott kommunista képviselők mandátumát három nappal a szavazás után, március 8-án a Reichstag felgyújtása kapcsán kiadott szükségrendeletre hivatkozva semmissé nyilvánították.[13]

    A nemzetiszocialista Reichstag megalakulása

    [szerkesztés]
    Kroll operaház

    Az 1933. március 5-én megválasztott birodalmi gyűlés alakuló ülésére március 21-én került sor. Az ülést egy Joseph Goebbels propagandaminiszter által megtervezett, a potsdami Helyőrségi templomban (Garnisonkirche) megrendezett ünnepélyes rendezvény előzte meg.[14] Az esemény dátuma szimbolikus jelentőségű: 62 évvel korábban, 1871-ben éppen ezen a napon alakult meg az első Birodalmi Gyűlés.[15]

    Maga az alakuló ülés Berlinben volt. Tekintve, hogy a Reichstag épülete a február 27-i tűzben kiégett, a helyszín a Königsplatz szemközti oldalán álló Kroll Operaház volt. A nemzetiszocialista korszakban a Birodalmi Gyűlés ülései is itt kaptak helyet. A Reichstag-épület helyreállítása az 1990-es évekig váratott magára.

    A házelnök ismét Hermann Göring lett. A Birodalmi Gyűlés elvileg 647 képviselőből állt, azonban tekintve, hogy a kommunista képviselőket megfosztották mandátumuktól, már a megalakuláskor is csak 566 képviselői hely volt betöltve.[16]

    Felhatalmazási törvény

    [szerkesztés]
    Bővebben: Felhatalmazási törvény (Németország, 1933)

    Az 1933-as Reichstag-választásokat követő kaotikus helyzetben Hitler azzal a követeléssel fordult a Birodalmi Gyűléshez, hogy ruházza fel a kormányt a válság megoldásához szükséges rendkívüli jogkörökkel.[13] Több nyilvános beszédében is úgy fogalmazott, hogy négyévnyi időre, „egy birodalmi gyűlés alkotmányos mandátumának hosszára” van szüksége ahhoz, hogy „az állam hajóját” a helyes irányba fordítsa.[17][18]

    Röviddel a nemzetiszocialista Reichstag megalakulása után, március 23-án Hitler beterjesztette a felhatalmazási törvény (teljes nevén Törvény a nép és a birodalom ínségének megszüntetésére [19] tervezetét a Birodalmi Gyűlésnek. A törvényjavaslat törvényalkotási jogot adott Hitler birodalmi kormányának, ideértve a költségvetésről és az államháztartási hitelek felvételéről szóló rendelkezések kiadásának jogát is. A javaslat szerint a kormány arra is felhatalmazást kapott, hogy a Reichstag jóváhagyása nélkül nemzetközi szerződéseket kössön.[20]

    A március 23-i ülésen a kommunisták értelemszerűen nem vettek részt, és a törvényjavaslatot a jelen lévő pártok közül egyedül a szociáldemokraták ellenezték. A Birodalmi Gyűlés így a törvényt 444 támogató szavazattal, 94 képviselő ellenzése mellett (a szükséges kétharmados többséggel) elfogadta. A felhatalmazási törvény eredetileg négy évre adott különleges jogokat a kormánynak, de a következő években ezt az időkorlátot ismételten meghosszabbította a Birodalmi Gyűlés, és a törvény végül egészen a hitleri rendszer bukásáig érvényben maradt.

    A törvény elvileg nem korlátozta a Reichstag törvényalkotói jogkörét, de a gyakorlatban a jogalkotás a kormányhoz (és személyesen Hitlerhez) került át. A németországi nemzetiszocialista hatalom tizenkét éve alatt a Reichstag mindössze hét törvényt alkotott.[21]

    Jegyzetek

    [szerkesztés]
    1. ↑ LeMO Tag von Potsdam
    2. ↑ a b c Bundestag Nationalsozialismus
    3. ↑ ÖNB-ALEX - Deutsches Reichsgesetzblatt Teil I 1867-1945. alex.onb.ac.at. (Hozzáférés: 2024. június 11.)
    4. ↑ LeMO Bundestag
    5. ↑ LeMO Volkskammer
    6. ↑ Bundestag Kaiserreich
    7. ↑ Alkotmány 1919 20–23. cikkely
    8. ↑ Alkotmány 1919 60. cikkely
    9. ↑ Alkotmány 1919 68–77. cikkely
    10. ↑ Alkotmány 1919 41–59. cikkely
    11. ↑ Schneider 1953 199. old.
    12. ↑ a b LeMO 1932
    13. ↑ a b c LeMO 1933
    14. ↑ A potsdami helyszínre emlékezve 1933. március 21-ét a német nyelvű történetírásban Tag von Potsdam (Potsdam napja) néven emlegetik.
    15. ↑ Stichtag - 21. März 1871: Konstituierung des ersten Reichstags (német nyelven). www1.wdr.de, 2016. március 21. (Hozzáférés: 2024. július 30.)
    16. ↑ Schneider 1953 201–209. old.
    17. ↑ Kellerhoff, Sven Felix. „Bilanz 1937: „Gebt mir vier Jahre Zeit!“”, Die Welt, 2017. január 30. (Hozzáférés: 2020. május 29.) 
    18. ↑ „Geben Sie uns vier Jahre, die verfassungsmäßige Periode eines Reichstages, und dann soll das Land über uns richten. [...] Es ist unmöglich, das Staatsschiff sogleich in den rechten Kurs zu bringen. Dazu bedarf es Zeit. Alles, was ich verlange, sind vier Jahre.“ – Adolf Hitler, 1933. február 1.
    19. ↑ Németül: Gesetz zur Behebung der Not von Volk und Reich
    20. ↑ Törvényszöveg A felhatalmazási törvény szövege
    21. ↑ Schneider 1953 212–213. old.

    Források

    [szerkesztés]

    A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Reichstag_(nemzetiszocialista_Németország)&oldid=27365225”