Ugrás a tartalomhoz

Szemfoltos sivatagigyík

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szemfoltos sivatagigyík
Fiatal példány
Fiatal példány
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Alország: Valódi szövetes állatok (Eumetazoa)
Alországág: Kétoldali szimmetriájúak (Bilateria)
Főtörzs: Újszájúak (Deuterostomia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Gyíkok (Sauria)
Család: Nyakörvösgyíkfélék (Lacertidae)
Nem: Eremias
Faj: E. arguta
Tudományos név
Eremias arguta
(Pallas, 1773)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szemfoltos sivatagigyík témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szemfoltos sivatagigyík témájú kategóriát.

A szemfoltos sivatagigyík (Eremias arguta) a hüllők (Reptilia) osztályába, a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe és a nyakörvösgyíkfélék (Lacertidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

[szerkesztés]

Nyugat-Ázsia és Kelet-Európa sivatagos, sztyeppés területein őshonos, a Fekete-tenger partvidékétől egészen Kirgizisztánig és Tádzsikisztánig. Legnyugatibb előfordulási helye Románia dobrudzsai része, a Duna-delta torkolatvidéke (Letea, Caraorman, Sărăturile), egy elszigetelt populációja pedig Moldvából, a Hanul Conachi homokdűnéiről ismert. Élőhelyét tekintve a száraz, nyílt területeket kedveli, ritkás növényzettel vagy bozóttal, amelyet rendszerint olyan szárazságtűrő növényfajok alkotnak mint a kutyatej (Euphorbia), a tamariska (Tamarix), a homoktövis (Hippophae), a szittyó (Juncus) és a kúszófűz (Salix repens). Jellegzetes élőhelyei a sztyeppék, félsivatagok, tengerparti homokdűnék.

Megjelenése

[szerkesztés]

Kis testű gyíkfaj, 10-18 centiméter hosszúra nő. Teste zömök, lábai rövidek és izmosak, orra elkeskenyedő, a farok a hossz háromötödét teszi ki. A hátoldal alapszíne homoksárga, sötétbarnán szegélyezett fehér foltok tarkítják, amelyek hét hosszanti sávba rendeződnek. Egyes példányok fakóbbak lehetnek, a fiatal egyedekről olykor hiányoznak a világos foltok. A hasoldal egyöntetű világosszürke.

Terráriumban

Alfajai

[szerkesztés]

Hat alfaja ismert:

Életmódja

[szerkesztés]

Nappal aktív. Nagyon ügyes ásó, alagútjait rendszerint tamariska, homoktövis és egyéb cserjék tövében fúrja a homokba. Veszély esetén villámgyorsan a legközelebbi fedezékhez rohan. A talajon vadászik, étrendjét apróbb gerinctelenek (egyenesszárnyúak, bogarak, pókok) alkotják, vízszükségletét a harmatból nyeri. Legfőbb természetes ellenségei a különféle ragadozó madarak. A párzás tavasszal történik, a nőstény június-július között rakja le 3-5 tojását. Élőhelyétől függően 5-6 hónapos téli álmot alszik.

Védelme

[szerkesztés]

Elsősorban az élőhelyek pusztulása következtében a faj állománya csökkenőben van. A Duna-deltai populációra többek között nagy veszélyt jelent a fácán (Phasianus colchicus) múlt században betelepített, jelentősen megnövekedett állománya. A Természetvédelmi Világszövetség a fajt a mérsékelten fenyegetett kategóriába sorolja.

Hivatkozások

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Kiss J. Botond: Kétéltűek, hüllők. Kolozsvár: Dacia könyvkiadó 1985
  • Kiss J Botond: A Delta könyve. Bukarest: Kriterion könyvkiadó 1982
  • https://www.iucnredlist.org