Ugrás a tartalomhoz

Szlatinik

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szlatinik (Slatinik Drenjski)
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeEszék-Baranya
KözségDrenye
Jogállásfalu
Irányítószám31418
Körzethívószám(+385) 31
Népesség
Teljes népesség232 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság170 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 23′ 49″, k. h. 18° 14′ 22″45.396933°N 18.239516°EKoordináták: é. sz. 45° 23′ 49″, k. h. 18° 14′ 22″45.396933°N 18.239516°E
SablonWikidataSegítség

Szlatinik (horvátul: Slatinik Drenjski,1900-ig Slatinik) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Drenyéhez tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Eszéktől légvonalban 38, közúton 62 km-re délnyugatra, Diakovártól légvonalban 16, közúton 20 km-re északnyugatra, községközpontjától 4 km-re északnyugatra, Szlavónia középső részén, a Krndija-hegység délkeleti lejtőin, a Mandićevac-hegy északi oldalán fekszik.

Története

[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint a település forrásokban gazdag vidéke már a római korban is lakott volt. Területén több régészeti lelőhely is található, melyek mindegyikén találtak egykori épületekre utaló építőanyagot, kerámiatöredékeket és római pénzérméket. Szlatiniktól 2 km-re a Bračevci felé vezető út mentén feküdt a Popovci nevű település, melynek lakosságát 1720-ban Bakić püspök telepítette szét a környező településekre. Itt a részben szántóként művelt területen a középkori anyagok mellett római építőanyagot, kerámiatöredékeket és római pénzt is találtak. A falutól délnyugatra fekvő „Blatačka/Jezero” lelőhelyen egy forrás közelében ugyancsak római téglák, kerámiatöredékek, római pénzérmék és fibula került elő. Az építőanyag legnagyobb tömegben a terület nyugati részén, egy mintegy húsz éve kiszáradt kis tavacska közelében volt megtalálható. A kiszáradt területen szinték római leletek voltak. A falutól mintegy 700 méterre északnyugatra egy forrás közelében található a „Buzak” nevű lelőhely. A környező teper erősen dombos, hullámos. Itt, 165-170 méteres magasságban római építőanyagot, kerámiatöredékeket és római pénzt találtak. Ettől a lelőhelytől mintegy 700 méterre északra a Kratina nevű forrásnál viszonylag kis területen a „Dunjik” lelőhelyen római építőanyagok, köztük sok faragott kő, kerámiatöredékek és pénzérmékkerültek elő.

Szlatinikot nem említik a középkori oklevelek, csak valószínűsíthető a létezése. Nevét sósvizű forrásairól kapta. A török korban a diakovári szpáhiluk része volt, utolsó ura Ali pasa volt. A török kiűzése után 15 lakott ház maradt a településen, mely a diakovár-boszniai püspökség uradalmának része lett. A 18. században általában 20 család lakott itt.

Az első katonai felmérés térképén „Szlatinik” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Szlatinik” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Szlatinik” néven 93 házzal, 567 katolikus és 1 ortodox vallású lakossal találjuk.[3] A 19. század második felében 1870 és 1890 között Bácskából német családok települtek be.

A településnek 1857-ben 482, 1910-ben 856 lakosa volt. Verőce vármegye Diakovári járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 60%-a német, 39%-a horvát anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A partizánok 1944-ben elüldözték a német lakosságot, a helyükre a háború után horvátok települtek. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 99%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a falunak 289 lakosa volt.

Lakossága

[szerkesztés]
Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
482 536 582 776 812 856 808 889 534 520 477 446 394 312 288 289

(1857 és 1880 között Mandićevac egy részét is ide számították.)

Gazdaság

[szerkesztés]

A helyi gazdaság alapja a mezőgazdaság mellett a szőlő és bortermelés.

Nevezetességei

[szerkesztés]

Szent István király tiszteletére szentelt római katolikus temploma a drenyei plébánia filiája. A templom Illés prófétát ábrázoló oltárképét Alexander Maximilian Seitz német festőművész festette 1884-ben. Seitz Strossmayer püspök hívására érkezett a diakovári székesegyház kifestésére. Seitz a nazarénus német festők közé tartozott. A félköríves oltárképet olajjal festette vászonra. A kép Illés áldozatának és az igaz Istenbe való hit prédikációjának bibliai témáját mutatja be. Az ábrázolt jelenet mentes a tudománytól és teljes mértékben követi a názarénus alapelvet.

Oktatás

[szerkesztés]

A településen drenyei elemi iskola alsó tagozatos területi iskolája működik.

NK Slavonac Slatinik Drenjski labdarúgóklub.

Egyesületek

[szerkesztés]
  • DVD Slatinik Drenjski önkéntes tűzoltó egyesület.
  • UŽ „Reduše” Slatinik Drenjski nőegyesület.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)