Ugrás a tartalomhoz

XXIII. János pápa

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
János XXIII.

XXIII. János pápa, (Angelo Giuseppe Roncalli), (Sotto il Monte, 1881. november 25. – Róma, 1963. június 3.) római pápa 1958 – 1963 között; Szent Péter 261. utóda.

Bár pápasága csak viszonylag rövid ideig – kevesebb, mint öt évig – tartott, mégis tudott ez alatt maradandót alkotni: teljesen váratlanul összehívta a II. vatikáni zsinatot, a katolikus egyház 21. egyetemes zsinatát, amelynek feladata az egyház reformja, valamint a többi keresztény felekezettel és a nem hívő világgal való viszonyának rendezése volt. Ezzel új korszakot nyitott a katolikus egyház történelmében.

II. János Pál pápa 2000. szeptember 3-án boldoggá avatta, emléknapját október 11-én (a II. vatikáni zsinat megnyitásának évfordulóján) tartja a katolikus egyház.

Forrással ellátott idézetek

[szerkesztés]
  • Vérmérsékletemnél fogva hajlamos vagyok a mások iránti jóindulatra. Általában mind az emberekben, mind a dolgokban először a jót fedezem fel. A bírálat és mások elítélése idegen tőlem.
(Egy lélek naplója – 1903. január 16.)
  • Hogyan gondolhatok a holnapra, a doktori értekezésre, a doktorrá avatásra és minden más semmiségre, amikor az Úr még a mai napot sem ígérte meg számomra és még kevésbé a jövőt? Minden erőmmel azt kell tennem, amit a jó Isten vár tőlem minden pillanatban, a jövő gondját pedig rá kell hagynom.
(Egy lélek naplója - "Lelkigyakorlatom szerpappá szentelésem előtt", 1903. december 9-18.)
  • Testvéri szívem lángoló érzelmeivel szeretnélek meggyőzni arról, hogy most le kell zárnod a szemed és imára kulcsolnod a kezed, hogy teljesen elszakadj önmagadtól és megszabadulj az önzés minden terhétől, hogy belevethesd magad az isteni akarat végtelen óceánjába, mert egyedül csak ott találhatod meg lelked nyugalmát.
Részlet Angelo Roncalli egy barátjához írt leveléből (1934), forrás: Íjjas Antal: Isten igaz embere, Szent István Társulat, 1976 [1]
  • Az emberi cselekvés szabadságának tiszteletben tartása a legjobb eszköze annak, hogy az embereket jóakaratúvá, alázatossá és a jótanács elfogadására készségessé tegyük.
(Egy lélek naplója)
  • Kézzelfoghatóan meggyőződtem egy dologról, s most egészen világos lett előttem: Teljesen hamis elképzelésem volt életszentségemet illetően. Minden cselekedetemben, vagy még a legkisebb hibámban is egy szent életét tartottam tükörképszerűen magam előtt, akit a legapróbb tettemben is utánozni akartam, olyan pontosan, mint például egy festő, aki lemásolja Rafael képét. Mindig így beszéltem: (Gonzaga) Szt. Alajos most ebben az esetben így és így cselekedne, vagy pedig ő nem tenné meg ezt meg ezt. Azonban így sohasem tudtam elérni, amit elképzeltem, s ez nyugtalansággal töltött el. Ez a módszer tehát nem vált be. A szentek erényeiből a lényeget, s nem a lényegtelen járulékos részeket kell átvenni. Én nem Szt. Alajos vagyok, s nem úgy kell szentté lennem, ahogy ő, hanem saját lényem, jellemem szerint, és a tőle teljesen különböző életkörülmények között. Nem lehetek senkinek vértelen, száraz és merev másolata, mégha az illető tökéletes példakép is. A jó Isten azt akarja, hogy úgy kövessük a szenteket, hogy erényes életük velejét tegyük magunkévá, változtassuk át vérünkké, s alkalmazzuk azt sajátos hajlamainknak és körülményeinknek megfelelően. Ha Szt. Alajos az én helyzetemben lenne, egészen másképpen lenne szent, mint ahogy lett.
(Egy lélek naplója)
  • Sokszor hallani elszomorító hangokat, azokét, akik bár buzgóságról tanúskodnak, de ugyanakkor nem túlzott bölcsességről s a helyes mérték iránti érzék teljes hiányáról. Akik a modern időkben csak hanyatlást látnak. Egyre csak azt ismétlik, hogy a mi korunk a múlttal öszevetve tartósan romlásba süllyedt. Ezt mondják, mintha semmit sem tanultak volna a történelemből, amely az élet tanítómestere. S mintha a régi zsinatok korában a keresztény tanítás, a keresztény élet s a hit szabadságának diadalával ment volna végbe minden. De nekünk más a véleményünk, mint a romlás ezen prófétáinak, akik mindig balsorsot látnak előre, mintha a világ pusztulása állana küszöbön.
(A II. vatikáni zsinaton mondott nyitóbeszédében)
  • Alapelvként tartom és nem győzöm eléggé megfontolni: minden cselekedetemet, minden imámat úgy kell végeznem, és a szabályokat úgy kell megtartanom, mintha mást nem is kellene tennem, mintha csak ezeknek jól végzésére küldött volna az Úr a világba, és ezek sikerétől függne életem megszentelése, anélkül, hogy a megelőző és az utána következő eseményekre gondolnék. Ez gondosan alkalmazva – valóban kitűnő és hathatós eszköz lesz a szórakozottság legyőzésére. Olyan lesz, mint a szentelt víz a gonosz lélek ellen: megfut tőle. Ez az alapelv megköveteli, hogy az ember minden tetténél ott legyen teljesen: „age, quod agis” – vagyis teljes lélekkel végezzen mindent, Isten jelenlétében. Ezt az eredmény elérése érdekében már a reggeli cselekedetekben is gyakorolni kell.
(Egy lélek naplója)

Neki tulajdonított mondások

[szerkesztés]
  • Mindnyájan hajlamosak vagyunk arra, hogy annak a talpalatnyi földnek a látószögéből szemléljük és bíráljuk az eseményeket, amelyen lábunkat megvetettük. Ez azonban helytelen, mert a dolgokat magasabb szempontok szerint kell értékelnünk és bátran az egész látóhatár átfogó szemléletére kell törekednünk.
  • Legyen mindig kellő önbizalmunk, sose féljünk a problémákkal szembenézni, és mindenki iránt úgy viselkedjünk, hogy szégyent ne valljunk.
  • Pápa bárkiből lehet, amint azt az én esetem is bizonyítja.
  • Isten azért engedi az árnyékot, hogy a fény ragyogása annál inkább érvényre jusson.
  • Szó ami szó, gyakran jobban érzem magam a nem hívők között, mint a fanatikus katolikusok körében. (franciaországi nunciusként) [2]
  • Nem az számít, hogy nagy vagy kicsi, látványos vagy jelentéktelen dolgokat teszünk, csak a szeretet számít, mellyel azokat véghezvisszük. [3]
  • Ó, Taizé, ez a kis tavasz!
  • Mindig mindenkivel szemben jó akarok lenni.
  • Ez életem titka. Hiába keresnétek más magyarázatot. Soha sem feledkeztem meg Nüsszai Szent Gergely szavairól: Nem a mi akaratunk, hanem Isten akarata a mi békességünk.
  • Megszoktam, hogy mindig azt az utat kövessem, amely az Úr ihletésének tűnik.
  • Ne a félelmeidtől kérj tanácsot, hanem a reményeidtől és az álmaidtól. Ne a kudarcaidon gondolkozz, hanem a még meg nem valósított lehetőségeiden. Ne azzal foglalkozz, amit megpróbáltál, de nem sikerült, hanem azzal, amit még lehetőséged van megtenni.

Neki tulajdonított imák, lelki útmutatások

[szerkesztés]

10 törvény a lelki nyugalom eléréséhez [4]

  1. Ma megkísérlem átélni a napot, hogy nem akarom egyszerre megoldani életem minden problémáját.
  2. Ma igen nagy figyelmet fordítok fellépésemre: senkit sem bírálok, sőt arra sem törekszem, hogy másokat helyreigazítsak, vagy kijavítsak, csak magamat.
  3. Boldog leszek a tudatban, hogy boldogságra születtem, nemcsak a másvilági, hanem az evilági boldogságra is.
  4. Ma alkalmazkodom a körülményekhez, anélkül, hogy a körülmények alkalmazkodjanak az én kívánságomhoz.
  5. Ma tíz percet szánok az időmből, egy jó olvasmányra, amint a táplálék a testi élethez, a jó olvasmány a lelki élethez szükséges.
  6. Ma elvégzem a napi jótettet, és senkinek sem dicsekszem vele.
  7. Ma olyasmit teszek, amihez semmi kedvem sincsen, ha gondolatban sértődöttnek érzem magamat, gondoskodom róla, hogy senki se vegye észre.
  8. Ma újra részletes programot állítok össze, talán nem mindig ragaszkodom hozzá pontosan, de megfogalmazom. Két rossztól tartózkodom: a hajszától és a határozatlanságtól.
  9. Szilárdan hiszek abban - akkor is ha a tények az ellenkezőjét mutatják- hogy az Isteni Gondviselés úgy törődik velem, mintha egyedül volnék a világban.
  10. Ma nem félek és különösen örülök mindennek, ami szép és hiszek a jóságban. Nekem adatott meg, hogy 12 órán át jót tegyek.

Idézetek róla

[szerkesztés]
  • A Zsinat összehívásában XXIII. János kifinomult, Szentlélektől való tanulékonyságról tanúskodott, engedte vezetni magát, és pásztor volt az Egyház számára, egy vezetett vezető, a Szentlélek által vezetett vezető. Ez volt az ő nagy szolgálata az Egyház számára; ő volt a Szentlélektől való tanulékonyság pápája.
Ferenc pápa beszéde XXIII. János szentté avatásakor [5]

Felhasznált irodalom

[szerkesztés]
  • XXIII. János pápa: Egy lélek naplója
  • Henri Fesquet: XXIII. János pápa virágoskertje (XXIII. János szellemes mondásainak és a személyéről szóló anekdótáknak gyűjteménye) - Íjjas Antal: Isten igaz embere c. könyvének függelékében

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
A Wikipédiában további információk találhatóak