Ugrás a tartalomhoz

út

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Kiejtés

  • IPA: [ ˈuːt]

Főnév

út

  1. Széles ösvény, csapás, amelyen az emberek haladhatnak.
  2. Sima, a gépjárművek haladására is alkalmas pálya.

Etimológia

Ősi örökség az uráli korból, vö. nyenyec ңу (nyom).

Fordítások

Ragozás

út ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset út utak
tárgyeset utat utakat
részes eset útnak utaknak
-val/-vel úttal utakkal
-ért útért utakért
-vá/-vé úttá utakká
-ig útig utakig
-ként útként utakként
-ul/-ül - -
-ban/-ben útban utakban
-on/-en/-ön úton utakon
-nál/-nél útnál utaknál
-ba/-be útba utakba
-ra/-re útra utakra
-hoz/-hez/-höz úthoz utakhoz
-ból/-ből útból utakból
-ról/-ről útról utakról
-tól/-től úttól utaktól
út birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én utam útjaim
a te utad útjaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
útja útjai
a mi utunk útjaink
a ti utatok útjaitok
az ő útjuk útjaik

Szinonimák

Származékok

  • út - Értelmező szótár (MEK)
  • út - Etimológiai szótár (UMIL)
  • út - Szótár.net (hu-hu)
  • út - DeepL (hu-de)
  • út - Яндекс (hu-ru)
  • út - Google (hu-en)
  • út - Helyesírási szótár (MTA)
  • út - Wikidata
  • út - Wikipédia (magyar)

Határozószó

út

  1. ki (kifelé)