Ugrás a tartalomhoz

biztos

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Kiejtés

  • IPA: [ ˈbistoʃ]

Melléknév

biztos (középfok biztosabb, felsőfok legbiztosabb)

Származékok

Etimológia

bízik +‎ -t

Más írásmódok

Származékok

Fordítások

Főnév

biztos

  1. Meghatározott feladatra különleges hatáskörrel kiküldött hivatalos személy.[1]

Fordítások

Ragozás

biztos ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset biztos biztosok
tárgyeset biztost biztosokat
részes eset biztosnak biztosoknak
-val/-vel biztossal biztosokkal
-ért biztosért biztosokért
-vá/-vé biztossá biztosokká
-ig biztosig biztosokig
-ként biztosként biztosokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben biztosban biztosokban
-on/-en/-ön biztoson biztosokon
-nál/-nél biztosnál biztosoknál
-ba/-be biztosba biztosokba
-ra/-re biztosra biztosokra
-hoz/-hez/-höz biztoshoz biztosokhoz
-ból/-ből biztosból biztosokból
-ról/-ről biztosról biztosokról
-tól/-től biztostól biztosoktól
biztos birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én biztosom biztosaim
a te biztosod biztosaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
biztosa biztosai
a mi biztosunk biztosaink
a ti biztosotok biztosaitok
az ő biztosuk biztosaik

Jegyzetek

  1. Laczkó Krisztina – Mártonfi Attila: Helyesírás. Budapest: Osiris. 2006. ISBN 963-389-541-3