Ugrás a tartalomhoz

egyenes

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Kiejtés

  • IPA: [ ˈɛɟɛnɛʃ]

Főnév

egyenes

  1. (matematika) A geometria egyik alapfogalma. Két különböző ponton át pontosan egy egyenes fektethető, amely mindkét pontra illeszkedik (áthalad rajtuk). Az egyenesnek végtelen sok pontja van. Lineáris függvény képe egyenes. A sík egy egyenesét Descartes-féle koordinátákban lineáris, azaz alakú egyenlet értelmezi, ahol az a és b állandók közül legalább az egyik nem nulla.

Fordítások

Ragozás

egyenes ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset egyenes egyenesek
tárgyeset egyenest egyeneseket
részes eset egyenesnek egyeneseknek
-val/-vel egyenessel egyenesekkel
-ért egyenesért egyenesekért
-vá/-vé egyenessé egyenesekké
-ig egyenesig egyenesekig
-ként egyenesként egyenesekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben egyenesben egyenesekben
-on/-en/-ön egyenesen egyeneseken
-nál/-nél egyenesnél egyeneseknél
-ba/-be egyenesbe egyenesekbe
-ra/-re egyenesre egyenesekre
-hoz/-hez/-höz egyeneshez egyenesekhez
-ból/-ből egyenesből egyenesekből
-ról/-ről egyenesről egyenesekről
-tól/-től egyenestől egyenesektől
egyenes birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én egyenesem egyeneseim
a te egyenesed egyeneseid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
egyenese egyenesei
a mi egyenesünk egyeneseink
a ti egyenesetek egyeneseitek
az ő egyenesük egyeneseik

Származékok

Kiejtés

  • IPA: [ ˈɛɟɛnɛʃ]

Főnév

egyenes

  1. egyenes ütés az asztaliteniszben

Fordítások