Ugrás a tartalomhoz

Szakadágámi

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szakadágámi (páli; szanszkrit: szakrdágámin) vagy egyszer-visszatérő[1] a buddhizmusban az a személy, aki hátra hagyta a tudat első három béklyóját és a következő kettőt is jelentősen legyengítette. A szakadágámi a megvilágosodás négy szintje közül a második.

Az ezt a szintet elérő gyakorló már legfeljebb csak egyszer születik újra az érzéki vágyak birodalmában (mindenképpen egy üdvös birodalomban). Azonban ha még életében eléri a megvilágosodás egy magasabb szintjét, akkor nem születik már újra.

A három béklyó, amelytől megszabadult és a kettő, amelyet jelentősen legyengített:
1. Szakkája-ditthi (páli) - én-tudat
2. Szílabbata-parámásza (páli) - szertartásokhoz való ragaszkodás
3. Vicsikiccsá (páli) - szkeptikus kétely
4. Káma-rága (páli) - érzéki vágyak
5. Bjápáda (páli) - rosszindulat

Az egyszer-visszatérő szintje a szotápanna (folyambalépett) és az anágámi (nem-visszatérő) között van. A szakadágámi tudata nagyon tiszta, kapzsisággal, gyűlölettel és tévelygéssel kapcsolatos tudatállapotok ritkán jelentkeznek benne.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Rhys Davids és Stede (1921-25), 660. o. - www.dsal.uchicago.edu[halott link]).

Források

[szerkesztés]
  • Rhys Davids, T.W. és William Stede (szerk.) (1921-5). The Pali Text Society’s Pali–English Dictionary. Chipstead: Pali Text Society - www.dsal.uchacago.edu