Ugrás a tartalomhoz

Szentmihálykörtvélyes

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szentmihálykörtvélyes (Грушеве)
Szentmihálykörtvélyes címere
Szentmihálykörtvélyes címere
Szentmihálykörtvélyes zászlaja
Szentmihálykörtvélyes zászlaja
Közigazgatás
Ország Ukrajna
TerületKárpátalja
Járás
KözségTaracköz község
Rangfalu
Alapítás éve1380
Irányítószám90570
Népesség
Teljes népességismeretlen
Földrajzi adatok
Tszf. magasság241 m
Terület4,028 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 00′ 25″, k. h. 23° 45′ 45″48.006944°N 23.762500°EKoordináták: é. sz. 48° 00′ 25″, k. h. 23° 45′ 45″48.006944°N 23.762500°E
Szentmihálykörtvélyes (Kárpátalja)
Szentmihálykörtvélyes
Szentmihálykörtvélyes
Pozíció Kárpátalja térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Szentmihálykörtvélyes témájú médiaállományokat.

Szentmihálykörtvélyes (1899-ig Körtvélyes, ukránul: Грушеве [Hruseve], oroszul: Грушевo [Grusevo], szlovákul: Hrušov, románul: Peri) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Técsői járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

Técsőtől 15 km-re keletre, a Tisza jobb partján, csodás szépségű völgyben fekszik. Határában torkollik a Tiszába az Apsica.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Nevének előtagját egykori Mihály arkangyal monostoráról, utótagját vadkörtefában gazdag területéről kapta.

Története

[szerkesztés]

A település híres gyümölcstermő hely volt.

Az 1800-as évek elejétől a községben kincstári telepítésű aranymosók dolgoztak a Tisza partjain.

Határában Károly Róbert király idejében, a 14. század elején az ide telepített románok görög szertartású monostort alapítottak Szent Mihály arkangyal tiszteletére.

Nagy Lajos király a Moldvából elüldözött Szász vajda fiát Drágot, a Drágfi család ősét nevezte ki máramarosi vajdává és a kolostor is az ő fennhatósága alá került. 1390-ben a konstantinápolyi pátriárka saját joghatósága alá rendelte. 1558 körül oszlott fel a kolostor, a hozzá tartozó papok pedig a munkácsi püspökséghez kerültek. 1664-ben pusztult el a kolostor. Ma csak egy kis halom és kereszt jelöli helyét. Mások szerint már a bolgár-szlávok idején működött.

Volt görögkatolikus temploma 1788-ban épült.

1910-ben 1705, többségben ruszin lakosa volt, jelentős német kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Máramaros vármegye Szigeti járásához tartozott.

Népesség

[szerkesztés]

1991-ben 5200 lakosa volt.

Közlekedés

[szerkesztés]

A települést érinti a Bátyú–Királyháza–Taracköz–Aknaszlatina-vasútvonal.

Az Ungvár-Rahó főútvonal mellett fekszik.

Nevezetességek

[szerkesztés]
  • Néprajzi múzeum

Források

[szerkesztés]