Hans Kelsen

Hans Kelsen
Született	1881. október 11. Prága,  Osztrák–Magyar Monarchia
Elhunyt	1973. április 19. (91 évesen) Berkeley, Kalifornia,  USA
Állampolgársága	Ciszlajtánia (1881. október 11. – 1918) amerikai (1945. július 28. – ) osztrák (1918–1936) csehszlovák (1936–)
Nemzetisége	osztrák
Házastársa	Margarete Kelsen
Gyermekei	Hanna Renate Kelsen Maria Beate Feder
Szülei	Adolf Kelsen
Foglalkozása	jogász, alkotmánybíró, jogtudós
Tisztsége	Member of the Constitutional Court of Austria
Iskolái	Bécsi Egyetem Harvard Egyetem Heidelbergi Egyetem Akademisches Gymnasium
Kitüntetései	Bécs Városának Becsületgyűrűje a Német Szövetségi Köztársaság nagykeresztje csillaggal Grand Officer of the Order of Honour for Services to the Republic of Austria a Bécsi Egyetem díszdoktora[1] a Salzburgi Egyetem díszdoktora az Utrechti Egyetem díszdoktora Harvard egyetem díszdoktora (1936)[2] Honorary Doctorate from the National Autonomous University of Mexico (1951) Osztrák Tudományos és Művészeti Díj (1961) doctor honoris causa from the University of Paris (1963)[3]
A Wikimédia Commons tartalmaz Hans Kelsen témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Hans Kelsen (Prága, 1881. október 11. – Berkeley, Kalifornia, 1973. április 19.) osztrák születésű amerikai jogász és jogtudós, az államelmélet művelője. A 20. század legfontosabb jogtudósai között tartják számon.^[4]

Prágában született, ám hároméves korában a családja Bécsbe költözött. Heidelbergben, Berlinben és Bécsben járt egyetemre. Az első világháború alatt a kormány mellett dolgozott jogtanácsosként, a háború után állást kap a Bécsi Egyetemen, ahol 1919-ben teljes állású professzor lett. Szerepe volt az osztrák alkotmány kidolgozásában, 1921-től az osztrák alkotmánybíróság tagjává nevezték ki élethosszig. Politikai nyomásra azonban a húszas évek végén eltávolították, mivel a bíróságok újraházasodásokat érvénytelennek kimondó ítéleteit az alkotmánybíróság rendre hatályon kívül helyezte az ő befolyására. 1929-ben Kölnbe költözött, ahol Genf és Prága mellett szintén tanított. A weimari köztársaságban történt nemzetiszocialista hatalomátvétel után Svájcba, Genf városába költözött.^[5]

A második világháború kitörése után az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. Itt 1942-ig a Harvard Egyetemen, majd a Berkeleyben lévő Kaliforniai Egyetemen tanított, ahol 1945-től teljes állású professzor lett. Ugyanebben az évben a formálódó ENSZ tanácsadója lett, és részt vett a nürnbergi per előkészítésében. 1952-ben lemondott professzori állásáról, de vendégprofesszorként egy sor amerikai és európai egyetemen tartott előadásokat. 1973-ban hunyt el Berkeley-ben.^[5]

Élete során sok művet írt: habilitációs írása 1911-ben jelent meg Hauptprobleme der Staatsrechtslehre címen. 1925-ben jelent meg második műve az Allgemeine Staatslehre, 1926-ban a Grundriss einer allgemeinen Theorie des Staates (magyarul Az államelmélet alapvonalai címmel jelent meg). Jogelméleti alapművének az 1934-es Tiszta jogtan (németül: Reine Rechtslehre). 1950-ben az ENSZ intézményeiről írt The Law of United Nations című monográfiája mind a mai napig alapmű a témában. Az 1952-ben megjelenő Principles of International Law a nemzetközi jogról alkotott véleményét foglalja össze. Az Egyesült Államokban eltöltött évek alatt közeledni kezdett az angolszász joghoz, amely 1960-as What is Justice? Justice, Law and Politics in the Mirror of Science című tanulmánygyűjteményében kifejezésre is jut. Utolsó műve a már posztumusz megjelenő, 1979-ben kiadott Allgemeine Theorie der Normen.^[6]

Eszméinek alapját a „Tiszta jogtan” című művében fogalmazta meg. E szerint a tudományos igényű jogi megismerésnek nélkülöznie kell az erkölcsöt, mivel az racionálisan igazolhatatlan, mint például az igazságosság. Ezért utasította el a természetjogi felfogást és támogatta a jogpozitivizmus szeparabilitási tételét, a jog és az erkölcs szétválasztását. Úgy gondolta, hogy a jogot ezen kívül meg kell tisztítani a politikától, hiszen sok joggal foglalkozó ember valójában politikai álláspontot képviselt, valamint a filozófiától (aminek a természetjogot is tekintette).^[7]

Életének jelentős időszakában neokantiánus szemlélet jellemezte, ennek megfelelően megkülönböztette a „van”-t (sein) és „kell”-t (sollen). A van világa az, ami megjelenik a külső szemlélő számára, míg a kell világa ennek valódi jelentése. Kelsen példájával élve: „Valamely teremben emberek gyűlnek össze, beszédeket tartanak, egyesek felállnak, mások ülve maradnak – ez a külső történés. Értelme pedig az, hogy törvényt hoznak.”^[8] A jelentés tehát szerinte nem rejlik benne az empirikus tényekben. Kelsen szerint a jog is ilyen, nem ragadható meg tények összefüggéseként, a jelentést egy norma „értelmezési sémaként” kapcsolja hozzá a tényálláshoz.^[9]

A jog tehát egyenlő a normával, a jog a normák összessége. A norma egy hipotetikus ítélet: logikai séma, ami egy feltételes állítás formájában fejeződik ki, „ha…, akkor" szerkezetű ítéletekben. Ez nem pusztán úgy fejeződik ki, hogy „ha A, akkor B”, hanem megjelenik benne a legyen is: „ha A, akkor legyen B.” Ha: bizonyos empirikus tényekhez jogkövetkezmények kapcsolódnak. Akkor: egy sollen tételezés – ennek és ennek történnie kell. Ezek alapján például az emberölés így írható le: „Ha »valaki mást megöl«, legyen »megbüntetve«.”^[10]

Élete végén normatív fordulat következik be: Akarati aktus értelmezése: szubjektíven fogja értelmezni, az objektívből. Sein és sollen mellett megjelenik a wollen (normatív erő nincs akarat nélkül). A szuverén akarata jelenik meg a normában. A normatív ítélet lehet igaz, vagy hamis, a norma csak érvényes, vagy érvénytelen lehet.

A normák érvényességének kritériuma: – Nem származhat a sein világából, a társadalmi tényből – A norma csak normával alapozható meg

Joglépcső elmélete (Merkel alapján): - a normák lépcsőzetesen épülnek fel, egy norma érvényessége a felette levőből ered. (alkotmány – jogalkotási tv. – Btk) - Kétféle norma: – Generális (általános) például Btk. és – Individuális (egyéni) például adásvételi szerződés. Ez a lépcső egy hipotetikus alapnormával kezdődik (feltételezett, logikailag szükséges norma). A lépcső másik végén a sollen átlép a seinba. Szükséges a hatékonyság és a társadalmi elfogadottság. 1. Ha senki se követi akkor elveszti érvényességét 2. Nem egy normának, hanem a jogrend elfogadottságára van szükség (Kelsen ezt képviseli).

1. vs. természetjog : a szeparációs tétel miatt. A természetjog nem alkalmas arra, hogy tiszta jogtudományt alapítsunk rá. A természetjogot teleologizmussal (céltételezés) vádolja. Isten, vagy természet létezőként való felfogása szerinte metafizikai hiba. 2. vs. hagyományos jogtudomány: a német tételes jogtudománnyal, akarat elméleti alapon 3. vs. analitika (Austin) : ez engedményt tesz a szociológiának, ezért megsérti a tisztaságot.

Nemzetközi jogban is sokat alkotott. A nemzetközi jog primátusát vallja, ez az állami jog fölé kerül a joglépcsőben. Az alapnormának szigorúan formálisnak kell lennie. Az alapnorma semmit sem mond annak a jogrendszernek a tartalmi szabályairól. Akaratelméleti fordulata élete végén : nem hisz abban, hogy az individuális norma érvényessége levezethető az általános norma érvényességéből. Az individuális norma érvényességéhez minden esetben olyan akarati aktusra van szükség, amely kifejezetten erre a normára irányul. Elutasítja az alanyi és tárgyi jog és az állam és jog kettősségét.

• Az államelmélet alapvonalai; ford., előszó Moór Gyula; Városi Ny., Szeged, 1927 (Szegedi Tudományos Könyvtár)
• A szuverénitás fogalmának változása; Danubia, Bp., 1931 (Az Erzsébet Egyetem Barátai Tudományos Szövetsége Jog- és Társadalomtudományi Szakosztályának kiadványai)
• Tiszta jogtan; ford. Bibó István, kieg. szövegford., mutató, bibliográfia, sajtó alá rend. Erdélyi Leonóra, szerk., bev. Varga Csaba; ELTE, Bp., 1989 (Jogfilozófiák)
• Az államelmélet alapvonalai; ford., előszó Moór Gyula, szerk., szöveggond. Szabadfalvi József; Bíbor, Miskolc, 1997 (Prudentia iuris)

• Fejezetek a jogbölcseleti gondolkodás történetéből, szerk. Szabó Miklós, Bíbor Kiadó, Miskolc, 2004, ISBN 963-9466-67-0
• Hans Kelsen jogtudománya. Tanulmányok Hans Kelsenről; vál., szerk., előszó, bev. Cs. Kiss Lajos; Gondolat–MTA Jogtudományi Intézet–ELTE ÁJK, Bp., 2007 (Bibliotheca iuridica. Acta congressuum)