Ugrás a tartalomhoz

Vlagyimir

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vlagyimir
(Владимир)
Vlagyimir látképe
Vlagyimir látképe
Vlagyimir címere
Vlagyimir
címere
Vlagyimir zászlaja
Vlagyimir
zászlaja
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyVlagyimiri terület
Rangterület székhelye
Alapítás éve990 vagy 1108
PolgármesterSzergej Szaharov[1]
Irányítószám600000
Körzethívószám+7 4922
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség352 347 fő (2021. jan. 1.)[2]
Népsűrűség1122 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület308 km²
IdőzónaUTC+03:00
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 56° 07′ 43″, k. h. 40° 24′ 21″56.128611°N 40.405833°EKoordináták: é. sz. 56° 07′ 43″, k. h. 40° 24′ 21″56.128611°N 40.405833°E
Vlagyimir (Vlagyimiri terület)
Vlagyimir
Vlagyimir
Pozíció a Vlagyimiri terület térképén
Vlagyimir
weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Vlagyimir
témájú médiaállományokat.

Vlagyimir (Владимир) város Oroszországban. A Vlagyimiri terület székhelye. A középkorban a Vlagyimir–szuzdali Nagyfejedelemség fővárosa volt, ebből az időszakból származnak a Világörökség részét képező „fehér műemlékei”.

Földrajz

[szerkesztés]

Moszkvától 182 km-re keletre, a Kljazma folyó bal partján fekszik.[3][4]

Éghajlat

[szerkesztés]

Vlagyimir éghajlata mérsékelt kontinentális. A havi középhőmérséklet júliusban 18 °C, januárban −11 °C; a fagymentes időszak hossza jellemzően 120–130 nap. Az éves átlagos csapadékmennyiség 560 mm, amelynek kétharmada eső formájában érkezik. Késő novembertől kora áprilisig általában hó borítja a várost. A jellemző szélirány a délnyugati.[4]

Történelem

[szerkesztés]

Alapítás

[szerkesztés]

A város alapítási dátumának hagyományosan 1108-at tekintik; nevét alapítója, II. Vlagyimir kijevi nagyfejedelem után kapta. Vlagyimir erődöt alapított a Kljazma partján, nem messze a Nyerl torkolatától, védelmet biztosítandó a Szuzdalba vezető vízi út számára.[5][6] Egyes újabb feltételezések szerint azonban I. Vlagyimir kijevi nagyfejedelem alapította 990-ben, az ezt alátámasztó források elégségessége azonban vitatott.[5]

A 12. században épült Arany-kapu

Aranykor

[szerkesztés]

1157-ben Andrej Bogoljubszkij fejedelem Szuzdalból Vlagyimirbe helyezte át székhelyét;[5][6] ettől kezdve 1439-ig itt volt a Vlagyimir–szuzdali Fejedelemség (a 12. század utolsó harmadától nagyfejedelemség[7]) központja. Metropóliát is létre akart hozni a városban, ezt a törekvését azonban a pátriárka nem támogatta.[8] 1169-ben a Rusz fővárosává emelkedett Kijev helyett:[5] innentől a nagyfejedelmek közül a primus inter paresnek már a vlagyimir–szuzdalit tekintették.[9] Ebben az időszakban épült az Arany-kapu és az Istenanya elszenderedése székesegyház. 1212-ben, IV. Vszevolod kijevi nagyfejedelem halála után azonban a Rusz önálló fejedelemségekre esett szét.[5] 1214-ben jött létre Rosztovról leválva a Vlagyimiri püspökség.[10]

Batu kán beveszi Vlagyimirt (16. századi miniatúra)

Hanyatlás

[szerkesztés]

1238-ban a tatárok felégették a várost, amely az ellenőrzésük alá is került. Ez korlátozta a vlagyimiri nagyhercegek hatalmát, és a fejedelemségek újraegyesítését sem tette lehetővé, ugyanakkor a város jelentőségét jelzi, hogy 1299-ben Kijevből ide helyezték át az orosz ortodox egyház székhelyét, és 1432-ig a Rusz összes nagyhercegét itt koronázták.[5]

A 14. század közepétől, különösen I. Iván moszkvai nagyfejedelem uralkodása alatt a Moszkvai Nagyfejedelemség fokozatosan megerősödött, és idővel átvette a főváros szerepét. Vlagyimir azonban – az orosz állam kialakulásában játszott szerepe miatt – továbbra is fontos politikai és kulturális központ maradt.[5]

Az Istenanya elszenderedése székesegyház
Egy keletnémet gépállomás Vlagyimirben gyártott traktora 1949-ben

Modernizáció

[szerkesztés]

A 1618. században a város túlnőtte a régi erőd falai által határolt területet. A 18. században számos fából épült templomot kőépületek váltottak fel. 1778-ban létrejött a Vlagyimiri kormányzóság, Vlagyimir központtal. 1838-ban épült meg a Moszkva és Nyizsnyij Novgorod közötti út, 1861-ben pedig a vasút is elérte a várost. A 1920. század fordulóján számos jelentős épületet emeltek.[5]

Az 1930-as években indult meg az iparosítás: vegy- és gépipari üzemek létesültek. A II. világháború után jelentek meg a városban az autóbuszok és trolibuszok.[5]

A város „fehér műemlékeit” 1992-ben vette fel az UNESCO a Világörökség listájára.[5]

Vlagyimir vasútállomása

Infrastruktúra

[szerkesztés]

Közlekedés

[szerkesztés]

A Transzszibériai vasútvonal Nyizsnyij Novgorod-i ága mentén fekszik, de elérhető a Moszkva és Nyizsnyij Novgorod között vezető M7-es „Volga” autópályán is.[4]

A helyi közösségi közlekedést trolibuszok, autóbuszok és az előbbiekhez hasonlóan kötött útvonalon közlekedő mikrobuszok biztosítják, amit a taxik egészítenek ki. A városban 14 trolibusz- és több mint 20 autóbuszvonal működik, amelyek több helyütt átfedik egymást, különösen a belvárosban. Az autók száma folyamatosan növekszik; tervbe van véve a forgalom elterelése a történelmi városközpontból.[5][11]

Kultúra

[szerkesztés]

A városnak két nagy egyeteme van. A kultúrát színházak, bábszínházak és egy nagy hangversenyterem szolgálja.[5]

Turizmus

[szerkesztés]

A város csaknem minden látnivalója a belvárosban, a kelet-nyugati irányú Bolsaja Moszkovszkaja út mentén található.[4]

Vlagyimir és Szuzdal fehér műemlékei néven a Világörökség része az Arany-kapu, a középkori orosz védelmi építmények egyetlen fennmaradt példája; a 12. században épült és Andrej Rubljov freskóival díszített Istenanya elszenderedése székesegyház, valamint a Dmitrij-székesegyház. A közeli Bogoljubovo mellett, a Nyerl partján áll a Mária oltalma templom.[3]

Személyek

[szerkesztés]

Itt születtek:

Testvérvárosok

[szerkesztés]

Vlagyimir testvérvárosai a következők:[12]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Mayor of the city (angol nyelven). Vlagyimir, 2012. [2012. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 23.)
  2. https://www.citypopulation.de/en/russia/cities/central/, 2022. szeptember 27.
  3. a b Vladimir welcomes you! (angol nyelven). Vlagyimir, 2012. [2012. szeptember 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 23.)
  4. a b c d City (angol nyelven). Vlagyimir, 2012. [2012. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 23.)
  5. a b c d e f g h i j k l Historical background (angol nyelven). Vlagyimir, 2012. [2012. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 23.)
  6. a b Makai János. A szuzdali fejedelmek és a volgai bolgárok, Eszmék, forradalmak, háborúk. Vadász Sándor 80 éves (pdf) (magyar nyelven), Budapest: Eötvös Loránd Tudományegyetem, 388. o. (2010). Hozzáférés ideje: 2012. április 23. 
  7. Font, Varga (2006), i. m. 21. o.
  8. Font, Varga (2006), i. m. 43. o.
  9. Font, Varga (2006), i. m. 28. o.
  10. Font, Varga (2006), i. m. 44. o.
  11. Local transportation (angol nyelven). Vlagyimir, 2012. [2012. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 24.)
  12. Sister cities (angol nyelven). Vlagyimir, 2012. [2012. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 24.)

Források

[szerkesztés]
  • Font, Varga (2006): Font Márta, Varga Beáta. Ukrajna története (PDF) (magyar nyelven), Szeged: Bölcsész Konzorcium, 21, 28, 43. o. (2006). ISBN 963 9704 10 5. Hozzáférés ideje: 2012. április 24. 

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Vladimir című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]