Ugrás a tartalomhoz

Hellebronth Vilmos

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hellebronth Vilmos
Született1895. február 24.
Kassa
Elhunyt1971. május 20. (76 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásakatona
IskoláiMagyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia
SírhelyeFarkasréti temető (26/1-9-102)
Katonai pályafutása
Fegyvernemtüzér
Szolgálati ideje1915–1945
Rendfokozataaltábornagy
Háborúi, csatáiElső világháború, Második világháború
„A nemzetvezető munkatörzsének országos munkarendvezetője és a személye körüli tárca nélküli minisztere”
Hivatali idő
1944. október 15. 1945. március 28.
SablonWikidataSegítség

Vitéz Hellebronth Vilmos (Kassa, 1895. február 24.Budapest, 1971. május 20.) katona a második világháborúban, politikus, miniszter a Szálasi-kormányban.

Életpályája

[szerkesztés]

Krantz Vilmosként született. Édesapja a polgári származású Krantz Emil, édesanyja Kraatz Margit (1873-1944).[1] Felesége a nemesi származású tiszabeöi Hellebronth Ilona, tiszabeöi Hellebronth Antal (1858-?), császári és királyi tüzérkapitány, és monteferri Petrini Frida lánya volt. Házassága után felvette a neje családnevét.

A Ludovika Akadémia elvégzése után az első világháborúban tüzérfőhadnagy, majd a tüzérségi felügyelőség tisztje. A Műegyetemen mérnöki oklevelet szerzett. Vezérkari alezredes lett, majd a Honvédelmi Minisztériumban a fegyverzeti anyagellátás osztályvezetője (1938–40); vezérkari ezredes (1939), a légierő V. (anyagi és elvi ügyek) csoportfőnöke (1941–44), a repülőipari kormánybiztosság vezetője (1941), végül vezérőrnagy (1942) lett.

Keleti frontszolgálatát követően a nyilas puccs (1944. okt. 15.) után a háborús termelés folyamatos vezetésével megbízott tárca nélküli miniszter (1944. okt. 16. – 1945. márc.), majd altábornagy (1944) lett. Államközi megállapodást kötött a németekkel a hadianyaggyárak kitelepítésére; Németországba telepítette a bombázások után megmaradt Duna Repülőgépgyárat és a Magyar Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak (MÁVAG) repülőgép osztályát.

Amerikai fogságba esett, hazahozták; mint háborús bűnöst a Népbíróság elsőfokon életfogytiglanra, másodfokon golyó általi halálra ítélte. Köztársasági elnöki kegyelem folytán 1946. október 21-én életfogytiglani börtönt kapott. 1963-ban helyezték szabadlábra. Haláláig fordítóként dolgozott. A Farkasréti temetőben lelt örök nyugalomra.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]