Ugrás a tartalomhoz

Jobboldal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A jobboldal azon politikai ideológiák, eszmék csoportja, melyek fő jellemzője, hogy bizonyos társadalmi rendeket és hierarchiákat elkerülhetetlennek, természetesnek, normálisnak vagy kívánatosnak tartanak,[1][2][3] az emberek közötti társadalmi és anyagi egyenlőtlenséget helyeslik.[4][5] A hierarchia és az egyenlőtlenség a hagyományos társadalmi különbségek [6] vagy a piacgazdasági verseny természetes következményeinek tekinthető.[7][8] Itt különbséget kell tenni a klasszikus jobboldal között, amely az egyenlőtlenséget az örökléssel és a családi hagyományokkal igazolja, és a liberális jobboldal között, amely csak akkor tartja igazolhatónak az egyenlőtlenséget, ha az tisztességes verseny eredménye, anélkül, hogy hogy az előnyöket a leszármazottakra ruházná át.[9]

Az úgynevezett jobboldali politikai áramlatok általánosabban megfelelnek azoknak a politikai áramlatoknak, amelyek meglehetősen konzervatív doktrínával, tradícióval vagy ideológiával rendelkeznek, amely mindenképpen a hierarchikus rendhez való bizonyos kötődést nyilvánítja ki, és amelyet igazságosnak tartanak.[10][11]

A jobb és baloldal spektruma

Történelme

[szerkesztés]

A jobboldal-baloldal fogalmi ellentétpár a 18. századi francia Nemzeti Konvent ülésrendjéből ered:

  • az elnöktől jobbra foglaltak helyet a monarchiát és a nemesi előjogokat (a status quót) támogató ancien régime hívei,[12][13][14] a hagyományos rend, a királyság képviselői, vagyis az első és a második rend,
  • a bal oldalon pedig a forradalom hívei, a polgárság, azaz a harmadik rend.

A cambridge-i professzorok alapján a jobboldalnak öt ága jelentkezett:[15]

  • A reakciós jobboldal az arisztokráciához és a bevett, hagyományos valláshoz való visszatérésre törekedett.
  • A mérsékelt jobboldal nem bízott az értelmiségiekben és korlátozott kormányzást keresett.
  • A radikális jobboldal a nacionalizmus romantikus és agresszív formáját részesítette előnyben.
  • A szélsőjobboldal bevándorlásellenes politikát és burkolt rasszizmust támogatott.
  • A neoliberális jobboldal arra törekedett, hogy a piacgazdaságot és a gazdasági liberalizációt ötvözze a hagyományos jobboldali patriotizmussal, elitizmussal és jogrenddel.

A 19. század közepéig a politikai szabadságot és a szabad vállalkozást egyaránt hirdető liberálisokat baloldalinak tekintették. De az ipari termelés terjedésével a baloldalt főleg szocialistáknak kezdték nevezni, akik a munkásosztály érdekeiért folytatott harcot hirdették. A jobboldali pártok, a monarchisták, az elit réteg, a földbirtokosok, a papok érdekeit védték.

Az 1830-as évektől az 1880-as évekig a nyugati világ társadalmi osztályszerkezete és gazdasága a nemességről és az arisztokráciáról a kapitalizmus felé tolódott el.[16] Ez az elmozdulás olyan jobbközép mozgalmakat érintett, mint például a Brit Konzervatív Párt, amely válaszul a kapitalizmust támogatta.[17]

A jobboldali rezsimek általánosak voltak Európában a két világháború közötti időszakban.

Magyarországon is 1919 és 1944 között jobboldali kormányok voltak hatalmon. A „nacionalista keresztény” politikát hirdették; megvetették a francia forradalom eszméit és elvetették a 19. század liberális és szocialista ideológiáit. Deák István történész alapján Magyarországot védőbástyának tekintették a bolsevizmus és annak eszközei: a szocializmus, a kozmopolitizmus és „a szabadkőművesség” eszméi ellen és „hódolattal vették körül a kormányzó Horthy Miklóst”.[18]

A 20. század során a jobboldal leginkább a gazdaságpolitika terén állt szemben a baloldallal (a kapitalizmus és a kommunizmus szembenállása). Jobboldali jelzővel illették a szabadpiac és a laissez-faire kapitalizmus híveit is.[19]

Az Új Jobboldal a 60-as években megjelent egyfajta újraértelmezése a jobboldaliságnak. Az Új Jobboldal a tradíciókból merítve alkotott új eszmei vonulatot.

Az ezredfordulón jelent meg Kelet-Európában a jobboldaliság újfajta értelmezése. A volt szocialista országokban a rendszerváltás után egy évtizeddel a tömeges privatizációk és a gazdaság nyitása (szabad vállalkozás, a sikertelenek csődje, az állam egyenlő szereplő a gazdaságban) okozta az egzisztenciális bizonytalanság (áremelkedések, munkanélküliség, általános értékvesztés) hatására a magukat jobboldaliként meghatározó pártok szakítottak a gazdaságba való minimális beavatkozás elvével és erős állami szerepvállalást hirdettek a hagyományosnak gondolt egyéb konzervatív értékek – a vallás (az egyházak) erős szerepvállalása, a nemzeti hagyományok ápolása és erős hangsúlyozása, a helyi vállalkozások előnybe hozása a külföldiekkel szemben, a mezőgazdaság (a "föld") fontosságának megtartása és tulajdonlásának helyi kézben tartása, az anyanyelv szerepének ápolása – megtartásával.

Magyarországon a jobboldali Fidesz a 2010-es választások óta kétharmados többséggel kormányoz. Orbán Viktor pártelnök, miniszterelnök egyre inkább nemzeti orientációt ad az állam irányának. A „Nemzeti Együttműködés Rendszere” hivatott felváltani a korábbi, „kaotikusnak” tűnő demokráciát. Kétharmados többséggel elfogadták azt az új alkotmányt, amely kiemelten hangsúlyozza az olyan értékek fontosságát, mint a család és a kereszténység, mint a magyar nemzet alapja.

Típusai

[szerkesztés]

A jobboldali pártok közé tartoznak a konzervatívok, a kereszténydemokraták, a klasszikus liberálisok és a nacionalisták, valamint a szélsőjobboldali irányzatok (pl. fasiszták, neonácik stb.).[20]

Mérsékelt jobboldal

[szerkesztés]

A mérsékelt jobboldal toleráns a változásokkal szemben, feltéve, hogy az fokozatos, és elfogadja a liberalizmus egyes aspektusait, beleértve a jogállamiságot és a kapitalizmust, bár a radikális laissez-faire-t és az individualizmust károsnak tartja a társadalomra. Gyakran a nacionalizmust és a szociális jóléti politikát hirdeti.[21] Általában a fennálló politikai, társadalmi, erkölcsi rendhez való ragaszkodás és csak a lassú, szerves változások támogatása jellemzi. Szemléletét a történeti vagy vallási alapon nyugvó társadalomfelfogás jellemzi. A kultúrában a hagyományokat követi, a gazdaság területén az állam minimális szerepvállalását hirdeti. A szabadpiacra, a szabad versenyre és az egyén öngondoskodására épít; elfogadja a nagyobb társadalmi különbségeket.[22]

A politikában a jobboldal jelenti azt a szegmensét a politikai spektrumnak, amelyet gyakran társítanak a konzervativizmus számos irányának valamelyikéhez, a vallásos jobboldalhoz, az ellenforradalmisághoz, a klasszikus liberalizmushoz, vagy egész egyszerűen a baloldali politika ellentétének tekintik.

Radikális jobboldal

[szerkesztés]

A radikális jobboldalt olyan csoportokra és ideológiákra alkalmazták, mint a McCarthyizmus, a John Birch Társaság, a thatcherizmus és a német republikánus párt. A radikális jobboldal magában foglalja a jobboldali populizmust.[23]

A radikális jobboldal ideológiai spektruma a jobboldali nemzeti konzervativizmustól, továbbá a jobboldali populizmustól a szélsőjobboldali harmadik álláspont (wd) ideológiájáig terjed.[24][25]

Magyarországon

[szerkesztés]
Bővebben: Magyar radikális jobboldal

Gyűjtőfogalom, mely a magyarországi parlamenti jobbközép pártoktól jobbra elhelyezkedő, ám a neonáci irányzatoktól önmagukat elhatároló szervezeteket, illetve ezek honi és határon túli szimpatizánsait jelöli.

Nemzetközi politikai megfigyelők alapján a Fidesz politikai ideológiája is erősen megváltozott és a 2015-ös menekültválság óta a jobboldal és a radikális, illetve a szélsőjobb közötti pártként pozicionálódik.[26][27][28][29][30]

Szélsőséges jobboldal

[szerkesztés]
Bővebben: Szélsőjobboldal

A „szélsőjobboldali” kifejezést azok leírására használják, akik egy abszolút hatalmú kormányt pártolnak, amely az állam hatalmát arra használja fel, hogy támogassa a domináns etnikai csoportot vagy vallást, és más etnikai csoportokat vagy vallásokat diszkrimináljon.[31][32][33][34] [35] Eszméjük szélsőséges, antidemokratikus; totalitárius formái többek között a német nemzetiszocializmus, az olasz fasizmus és a Szálasi Ferenc által kialakított magyar hungarizmus. Ezek a rendszerek sokszor erőteljesen szociális, sőt szocialista jelleget is ölthetnek, amely baloldali politikai elemre utalna. Ezek azonban sokszor szociális demagógiába csapnak át, ami a baloldali típusú jelszavak hangoztatása közbeni szélsőjobboldali tevékenységek gyakorlását jelenti. Különösen vitatott a szélsőséges, soviniszta irányzatok (például: fasiszta, nemzetiszocialista és neonáci) elnevezése. A vélt vagy valós „fasiszta” vagy „nemzetiszocialista” nézetekkel szimpatizáló személyeket általában egyszerűen szélsőjobboldalnak nevezi a média. Ezt a nézetet sok jobboldali párt ellenzi, mivel a „szélsőséges” elnevezést lényegében mindenkire használni szokták a napi politikában, és objektív tartalmát szinte teljesen elveszítette.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Johnson, Paul: Right-wing, rightist. A Politics Glossary. Auburn University website, 2005. [2014. augusztus 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 23.)
  2. ↑ Left and Right: The Significance of a Political Distinction. Chicago: University of Chicago Press, 51, 62. o. (1996. július 20.). ISBN 978-0-226-06246-4 
  3. ↑ An Introduction to Sociology, Third, Cambridge: Cambridge University Press, 156. o. (1985. július 20.). ISBN 978-0-521-24545-6 
  4. ↑ Bobbio, Norberto and Allan Cameron,Left and Right: The Significance of a Political Distinction. University of Chicago Press, 1997, p. 51, 62. ISBN 978-0-226-06246-4
  5. ↑ Rodney P. Carlisle. Encyclopedia of politics: the left and the right, Volume 2. University of Michigan; Sage Reference, 2005. Pp.693, 721. ISBN 1-4129-0409-9
  6. ↑ (2019) „Center-right political parties in advanced democracies 2019”. Annual Review of Political Science 22, 23. o. DOI:10.1146/annurev-polisci-090717-092750.  
  7. ↑ Scruton, Roger "A Dictionary of Political Thought" "Defined by contrast to (or perhaps more accurately conflict with) the left the term right does not even have the respectability of a history. As now used it denotes several connected and also conflicting ideas (including) 1)conservative, and perhaps authoritarian, doctrines concerning the nature of civil society, with emphasis on custom, tradition, and allegiance as social bonds ... 8) belief in free enterprise free markets and a capitalist economy as the only mode of production compatible with human freedom and suited to the temporary nature of human aspirations ..." pp. 281–2, Macmillan, 1996
  8. ↑ An Introduction to Sociology, 3rd, Cambridge: Cambridge University Press, 156. o. (1985. július 20.). ISBN 978-0-521-24545-6 „"There are ... those who accept inequality as natural, normal, and even desirable. Two main lines of thought converge on the Right or conservative side...the truly Conservative view is that there is a natural hierarchy of skills and talents in which some people are born leaders, whether by heredity or family tradition. ... now ... the more usual right-wing view, which may be called 'liberal-conservative', is that unequal rewards are right and desirable so long as the competition for wealth and power is a fair one."” 
  9. ↑ J. E. Goldthorpe: An Introduction to Sociology. Cambridge UK / Oakleigh (Melbourne) / New York NY, ISBN 0-521-24545-1, S. 156.
  10. ↑ Donoso Cortés, par Guy Augé, 2022. május 11.(franciául)
  11. ↑ What is Classical Conservatism?, 2017. augusztus 17.
  12. ↑ The Right-wing Press in the French Revolution, William J. Murray, 1789-92 Royal Historical Society, 1986 ISBN 0-86193-201-3, 9780861932016
  13. ↑ Gerhard Linski, Current Issues and Research in Macrosociology, Brill Archive, 1984, pg; 59
  14. ↑ Barry Clark, Political Economy: A Comparative Approach, Praeger Paperback, 1998, pgs; 33-34.
  15. ↑ Ball, T. and R. Bellamy, eds., The Cambridge History of Twentieth-Century Political Thought, pp. 610–12.
  16. ↑ Alan S. Kahan. Mind Vs. Money: The War Between Intellectuals and Capitalism. New Brunswick, New Jersey: Transaction Publishers, 2010. p. 88.
  17. ↑ Ian Adams. Political Ideology Today. Manchester, England, UK; New York, New York, US: Manchester University Press, 2001. p. 57.
  18. ↑ Deák István, "Hungary" in Hans Roger and Egon Weber, eds., The European right: A historical profile (1963) p 364-407 quoting p. 364.
  19. ↑ "Right-wing". Concise Encyclopedia Britannica. Published in 2006.
  20. ↑ The Concise Oxford Dictionary of Politics, 3rd, Oxford: Oxford University Press, 465. o. (2008. július 20.). ISBN 9780199205165 
  21. ↑ Eatwell, Roger. 1999. "Conclusion: The 'End of Ideology'." In Contemporary Political Ideologies, edited by R. Eatwell and A. Wright. Continuum International Publishing Group. ISBN 0-8264-5173-X, ISBN 9780826451736, p. 284.
  22. ↑ Jobboldal Archiválva 2006. július 8-i dátummal a Wayback Machine-ben a Magyar Virtuális Enciklopédiában
  23. ↑ Berlet, Chip. 2006. "When Alienation turns Right." In The Evolution of Alienation: Trauma, Promise, and the Millennium, edited by Langman, Lauren, and Kalekin-Fishman. Lanham, MD: Rowman & Littlefield. ISBN 0-7425-1835-3, ISBN 978-0-7425-1835-3, p. 117.
  24. ↑ The national conservatism movement just began—does it have a future?. The Daily Dot , 2019. augusztus 11.
  25. ↑ Bar-On, Tamir (2018). "The Radical Right and Nationalism". The Oxford Handbook of the Radical Right. Jens Rydgren (ed.). Oxford: Oxford University Press. pp. 17–41. ISBN 9780190644185.
  26. ↑ „Is Hungary run by the radical right?”, Washington Post, 2021. december 7. (Hozzáférés: 2024. július 17.) (amerikai angol nyelvű) „Last month, Viktor Orbán gave the most significant radical right speech in Europe of the past decades. To those unfamiliar with European politics, this statement may not mean much, while those more or less familiar with European politics may be confused by it. After all, Orbán is the prime minister of Hungary and the leader of the Hungarian Civic Party, or Fidesz, a party considered “conservative” rather than “radical right” by the vast majority of academics and pundits. In fact, the latter label is almost exclusively used for another party in the country, the Movement for a Better Hungary (Jobbik).. Orbán’s speech raises two important questions about our understanding of radical right politics. First, what makes a political party radical right? Second, are radical right politics limited to radical right parties? .. Many commentators argue that Orbán uses radical right statements for electoral purposes..” 
  27. ↑ Strickland, Patrick: Everything you need to know about Hungary’s far right (angol nyelven). Al Jazeera. (Hozzáférés: 2024. július 14.)
  28. ↑ Zerofsky, Elisabeth. „Viktor Orbán’s Far-Right Vision for Europe”, The New Yorker, 2019. január 7. (Hozzáférés: 2024. július 14.) (amerikai angol nyelvű) 
  29. ↑ Viktor Orbán has not arrived on the far right just now by his ‘mixed race’ comment], 2022 „The rhetoric of Orbán has then, year after year, increasingly sought to blur the boundary between the right and the far right... This was dictated by a political strategy aimed at dominating the right as a whole. This process really came to fruition in 2015, when the political exploitation of the refugee crisis pushed Fidesz to the far right, and it essentially swapped places with the far-right Jobbik, which was moving to the centre of the political spectrum... Viktor Orbán, as a leading politician, consistently uses ideas, words and theories that have been taken over from the far right, making them widely accepted. And in cases where this has already provoked politically risky criticism at home or abroad, there is the routine explanation that the Prime Minister did not use these concepts in the same sense as the far right or that he simply expressed them in an ambiguous way. However, most people will only be able to read the original speech and the primary news reports on it, with subsequent clarifications reaching the ears of a much narrower audience... As can be seen from the quoted speeches, Orbán’s ideology is no longer simply based on xenophobia, nationalism or ethnicism but a more comprehensive worldview. In a study published by Political Capital in 2020, we detailed how the conspiracy theory known as the “grand remplacement”, originated from France, has, in line with international trends on the far right, strongly influenced the narrative of Fidesz and the domestic right-wing extremist organisations, which are intertwined with the governing party at the level of individuals as well. According to this theory, well-organised external ‘immigration’ (e.g. Muslim immigrants) and internal enemies (e.g. liberals, gays) threaten the dwindling white European ‘race’ and civilisation based on traditional values. The internationalisation of far-right ideology is, therefore, one of the reasons why, in addition to ethnic origin (“I am Hungarian”), the question of culture and identity (“I am Christian-European”) and race (“I am white”) is increasingly at the centre of politics in this area.”
  30. ↑ Orbán’s Fidesz forming new far-right alliance with Austrian, Czech parties]. politico.eu, 2024 „Hungarian Prime Minister Victor Orbán and his far-right Fidesz party are forming a new political alliance with Austria’s Freedom Party (FPÖ) and the Czech Action of Dissatisfied Citizens (ANO) Movement”
  31. ↑ Davies, Peter. The Routledge Companion to Fascism and the Far Right. Psychology Press (2002). ISBN 978-0-415-21495-7. Hozzáférés ideje: 2010. május 13. „far right.” 
  32. ↑ Durham, Martin. The Christian Right, the Far Right and the Boundaries of American Conservatism. Manchester University Press (2000). ISBN 978-0-7190-5486-0. Hozzáférés ideje: 2010. május 13. 
  33. ↑ Merkl, Peter H.. Right-wing Extremism in the Twenty-first Century. Psychology Press (2000. június 30.). ISBN 978-0-7146-5182-8. Hozzáférés ideje: 2010. május 13. 
  34. ↑ Eatwell, Roger. Western Democracies and the New Extreme Right Challenge. Taylor & Francis (2004). ISBN 978-0-415-36971-8. Hozzáférés ideje: 2010. május 13. 
  35. ↑ „Pim Fortuyn: The far-right Dutch maverick”, BBC News, 2002. március 7. (Hozzáférés: 2012. június 1.) 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jobboldal&oldid=27298220”