Ugrás a tartalomhoz

Ranchera

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ranchera

Stíluseredetlakodalmi zene
Kulturális eredetMexikó, Európa
HangszerekGitárok, vihuela, trombita, hegedű
Népszerűség1930-tól napjainkig
Társműfajok
Huapango, bolero ranchero, corrido

A ranchera (a spanyol música ranchera „lakodalmi zene”, a rancho ’lakoma’ vagy ’tanya’ jelentésű szóból) mexikói népzenei stílus. Eredetileg a 19. századból származik, viszont valójában az 1910-es forradalom utáni időszak nacionalista színházában fejlődött ki, és Mexikó nemzeti zenei jelképévé vált. Az 1940-es, 1950-es és 1960-as évtizedekben – különösképpen a mexikói filmművészetnek köszönhetően – számos latin-amerikai országban elterjedt, és óriási sikereket aratott. (A földrajzi közelsége okán a műfaj az északról határos területeken hasonlóan népszerű country music-kal rokonítható. Európában hasonló kultúrák pl. az osztrák sramli, a magyar cigány-zene, a spanyol flamenco, a portugál fado stb.).

A mariachi zenekar

[szerkesztés]
mexikói vihuela
mexikói guitarrón

A ranchera előadói a mariachi zenészekből („lakodalmi muzsikusokból”) álló zenekar, amelynek tagjai a hangszerek kezelésén kívül – egyenként, kisebb csoportban előlépve vagy éppen kórusban – énekükkel is kísérik előadásukat.[1] Mexikóban a mariachi zenekarok hangja tölti be az utcákat az állami és egyházi ünnepeken, de a családi eseményeken – lakodalomban, keresztelőn, temetésen – vagy bármilyen táncmulatságon, iskolai-vállalati rendezvényeken játsszák a talpalávalót, s az éjjeli zenéhez is szolgáltatnak kíséretet (ilyenkor a trombiták csendben vannak). Magának a mariachi illetve mariachis szónak az eredetét a zenetudósok még nem tudták tisztázni. Egyik elmélet szerint a francia mariage (=lakodalom, esküvő, házasság) szó spanyol akcentussal elferdített változata. Egy másik teória azt vallja, hogy egy többnyelvű (náhuatl-spanyol-latin) zeneszámuk kezdő sora: María che son – volt a forrás. Az sem eldöntött, hogy a szó a zenekart vagy annak tagjait jelöli-e.

2011. novemberében az UNESCO a mariachi(wd) zenekarok által húros hangszereken játszott népzenét a az emberiség szellemi kulturális örökségének ismerte el.

Fejlődésük

[szerkesztés]

A mai, trombitákat is használó marichi-zene a hagyományos, kizárólag húros hangszereket – esetleg csak hegedűt – használó hagyományos együttesekből (mariachi tradicional) fejlődött ki a 19. sz. elején. A kultúrájuk a Mexikó nyugati partjain fekvő Jalisco, Colima és Nayarit államok területén elterjedt folklórban gyökerezik. A napjainkban működő hivatásos együttesek létszáma általában 7–12 fő, de lehetnek sokkal többen is. Ezek jellemző hangszerei a hegedűk mellett a trombiták, gitárok, illetve a domború testű mexikói öthúrú gitár (vihuela mexicana), a hathúrú basszusgitár (guitara doble) és a guitarrón (E két utóbbi csak az ütemet adja). Emellett lehet még a zenekarban hárfa, fuvola, pánsíp, gombos harmonika acordeon stb. is. A rancherát játszhatják akár szimfonikus zenekarok is.

Jellegzetességeik

[szerkesztés]
  • A dalaik általában rendkívül érzelemdúsak. Az utolsó sor vagy versszak végét díszesen cifrázva elnyújtják. Előadási stílusuk elmaradhatatlan tartozékai a fejhangú betétek (jódli?) és az ugyancsak magas hangú rikoltások. A szövegek eleinte a mexikói forradalomhoz köthető népi történeteken alapultak, amelyek a falusi életről, lovakról, családról, kocsmákról, szerelmi bánatról szóltak. Később a szerelmi, házassági témákra koncentráltak, de a stílus nemzetközivé válásával a repertoár szélesedett: gyakran hallani előadásaikon más kultúrák népszerű dalait – főleg, de nem kizárólagosan a spanyol nyelvterületekről.[2]
  • Az együttesek tagjai jellegzetes nemzeti viseletben lépnek fel: kissé emelt sarkú csizma, feszes nadrág széles aranyozott lampasszal, ugyancsak feszes és csillogó zsinorozású zeke, valamint az elmaradhatatlan, traktorkerék nagyságú kalap, a sombrero. Az öltözék színe változatos, de az ünnepi alkalommal a fekete szín dominál.
  • Zenéjük metrikája változatos. A 2/4-es, a 3/4-es, a 4/4-es, a 6/8-os ritmus a megfelelő táncok velejárója, de nem ritka a kombinálciójuk egy számon belül.
  • Jarabe tapatío[3]
  • Nemcsak a táncmulatságokon, de nyilvános fellépéseiken is kísérnek táncosokat. Ennek megfelelően repertoárjuk elmaradhatatlan részét képezik a latin-amerikai táncok.[4]

A ranchera mai helyzete

[szerkesztés]

Mára a ranchera a latin zene egyik legnagyobb jelképévé vált, megállja a helyét mind a lokálokban és a nemzetközi pódiumokon, mind a mexikói és egyéb latin-amerikai népi szórakozóhelyeken. Népszerű, világhírű énekesek (Plácido Domingo,[5] José Cura, José Carreras stb.) szívesen vesznek részt mariachi együttesek műsorában és saját szórakoztató koncertjeiken más latin-dalok mellett előadnak eredeti ranchera számokat is.

Néhány slágerük

[szerkesztés]

A műfaj neves képviselői

[szerkesztés]

Veteránok

[szerkesztés]
  • Antonio Aguilar
  • Javier Solís
  • Jorge Negrete
  • José Alfredo Jiménez
  • Juan Gabriel
  • Miguel Aceves Mejía
  • Pedro Fernández
  • Pedro Infante
  • Pepe Aguilar
  • Tito Guízar
  • Vicente és Alejandro Fernández

Mások

[szerkesztés]
  • Amalia Mendoza „la Tariácuri”
  • Lola Beltrán
  • Lucha Reyes
  • Lucha Villa
  • Flor Silvestre
  • María de Lourdes
  • Rocío Dúrcal

Jegyzetek

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Ranchera című spanyol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. Ez a szócikk részben vagy egészben a Mariachi című spanyol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.