Ugrás a tartalomhoz

U–190

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
U–190
HajótípusTengeralattjáró
ÜzemeltetőKriegsmarine
HajóosztályIXC/40 típus
Pályafutása
ÉpítőAG Wesser, Bréma
Megrendelés1940. november 4.
Építés kezdete1941. október 7.
Vízre bocsátás1942. június 8.
Szolgálatba állítás1942. augusztus 5.
Szolgálat vége1945. május 14.
Honi kikötő
SorsaMegadta magát[1]
Általános jellemzők
Vízkiszorítás1120 T felszínen
1232 T víz alatt
Hossz76,76 m
Szélesség6,86 m
Merülés4,67 m
Maximális merülési mélység230 m
HajtóműMAN M9V40/46 kompresszoros 9 hengeres dízelmotor 2 db
SSW GU345/34 elektromos motor 2 db
Sebesség19 csomó felszínen
7,3 csomó víz alatt
Hatótávolság25 620 km felszínen
117 km víz alatt
Fegyverzet6 torpedócső, 22 torpedó (53,3 cm)
Egy fedélzeti ágyú (Utof 105/45)

Legénység48-56[2]
A Wikimédia Commons tartalmaz U–190 témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Az U–190 tengeralattjárót a német haditengerészet rendelte a brémai AG Wessertől 1940. november 4-én. A hajót 1942. június 8-án vették hadrendbe. Hat harci küldetése volt, ezek során egy kereskedelmi és egy hadihajót küldött a tenger fenekére.[1]

Pályafutása

[szerkesztés]

Első hadi küldetésére 1943. február 20-án futott ki Max Wintermeyer kapitány irányításával. Az Atlanti-óceán északi részén sikeresen megtorpedózta a 7805 tonna fagyasztott és általános árut szállító brit Empire Lakelandet, amely leszakadt az SC–121-es konvojtól. A brit hajó fedélzeten tartózkodó 64 ember meghalt.[3] Második járőrszolgálata során az amerikai keleti part előtt cserkészett, nagyjából Philadelphia és Miami között. Nem sikerült elsüllyesztenie egy hajót sem, de május 28-án egy amerikai B–24 Liberator bombát dobott rá, és a búvárhajó megsérült.[4]

1943. október 7-én Brestből indult Brazília partjai elé, de kénytelen volt eredmény nélkül visszatérni Lorient-ba. Az út során a USS Turner romboló megpróbálta elsüllyeszteni.[5] Szintén sikertelenül végződött következő harci feladata is, amikor Kelet-Afrika partjainál keresett zsákmányt, egészen Ghánáig.[6] Következő, 49 napos útján Lorient-ból indulva megkerülte a brit szigeteket, és a németországi Flensburgban kötött ki.[7]

Utolsó járőrútjára a norvégiai Hortenből indult 1945. február 19-én. Április 16-án Új-Skócia partjainál megtorpedózta a kanadai HMCS Esquimalt aknaszedőt. A 70 tengerészből 44 elesett.[8][9]

A tengeralattjáró legénysége 1945. május 14-én az új-fundlandi Bay of Bullsnál megadta magát. Júniusban az U–190-et St. John's-ba, majd Halifaxbe vontatták. Teszteket végeztek rajta, majd 1947. október 21-én kanadai hadihajók és repülőgépek Új-Skócia partjainál hullámsírba küldték.[1]

Kapitányok

[szerkesztés]
Név Kezdőnap Zárónap
Max Wintermeyer 1942. szeptember 24. 1944. július 5.
Hans-Erwin Reith 1944. július 6. 1945. május 14.

Őrjáratok

[szerkesztés]
Indulás Indulónap Érkezés Zárónap
Kiel 1943. február 20. Lorient 1943. március 30.
Lorient 1943. május 1. Lorient 1943. augusztus 19.
Brest 1943. szeptember 30. Lorient 1944. január 15.
Lorient 1943. március 16. Lorient 1943. június 20.
Lorient 1944. augusztus 17. Flensburg 1944. október 4.
Horten 1945. február 19. Bay of Bulls 1945. május 14.

Elsüllyesztett hajók

[szerkesztés]
Dátum Hajó neve Nemzetisége Brt Konvoj
1943. március 8. Empire Lakeland  Egyesült Királyság 7015 SC–121
1945. április 16. HMCS Esquimalt*  Kanada 590

* Hadihajó

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]