Ugrás a tartalomhoz

Uperoleia rugosa

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Uperoleia rugosa
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Myobatrachidae
Nem: Uperoleia
Gray, 1841
Faj: U. rugosa
Tudományos név
Uperoleia rugosa
(Andersson, 1916)
Szinonimák

  • Pseudophryne rugosa Andersson, 1916
  • Pseudophryne fimbrianus Parker, 1926
  • Uperoleia marmorata rugosaLoveridge, 1935
  • Uperoleia fimbrianusTyler, Davies & Martin, 1981
  • Uperoleia rugosa — Tyler, Davies & Martin, 1981
  • Prohartia fimbrianusWells & Wellington, 1985
  • Prohartia rugosa — Wells & Wellington, 1985

Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Uperoleia rugosa témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Uperoleia rugosa témájú kategóriát.

Az Uperoleia rugosa a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül az Uperoleia nembe tartozó faj.

Előfordulása

[szerkesztés]

Ausztrália endemikus faja. Az ország keleti területein, Queensland állam délkeleti részén, Új-Dél-Wales északkeleti és középső részeinek partmenti és a Nagy-Vízválasztó-hegységtől nyugatra eső szárazföldi területeien honos. Elterjedési területének mérete nagyjából 963 500 km².[1][2][3]

Megjelenése

[szerkesztés]
Combjának mintázata

Kis termetű békafaj, testhossza elérheti a 3 cm-t.[3] Háta barna vagy szürke, a hát alsó részén és a vállakon sötétbarna foltokkal. A szemek között néha egy V alakú jelölés található. A hasa középen világos szürke, a karok és lábak alsó felszíne közelében halvány rózsaszínű, apró fehér pöttyökkel borítva. A hímek torka sötétszürke, majdnem fekete. A karok és a combok alsó felülete halvány rózsaszínű. Pupillája rombusz alakú, a szivárványhártya aranyszínű. Az ágyék és a combok elülső és hátsó része élénk vörös. Ujjai között úszóhártya van, ujjai végén nincsenek korongok. A vállakon lévő parotoid mirigyek gyakran két barna vagy homokszínű foltnak tűnnek.[3]

Életmódja

[szerkesztés]

Tavasztól őszig szaporodik. A petéket egyenként rakja le a növényzetre, a tó vízfelszíne alá, valamint a füves területeken és az utak közelében lévő, ideiglenesen elöntött árkokba. Az ebihalak hossza elérheti a 3,5 cm-t, sötétbarna színűek. Gyakran a víztestek alján maradnak, és körülbelül két hónapig tart, amíg békává fejlődnek.[3][1]

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. Populációja csökkenő, nem fragmentált, több természetvédelmi területen is megtalálható.[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]