Ugrás a tartalomhoz

Apatin

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Apatin (Апатин / Apatin)
A városháza
A városháza
Apatin címere
Apatin címere
Közigazgatás
Ország Szerbia
TartományVajdaság
KörzetNyugat-bácskai
KözségApatin
Rangvárosi jellegű település
PolgármesterŽivorad Smiljanić
Irányítószám25260
Körzethívószám+381 25
RendszámSO
Népesség
Teljes népesség17 411 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség149 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság85 m
Terület116,4 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 40′, k. h. 18° 59′45.666667°N 18.983333°EKoordináták: é. sz. 45° 40′, k. h. 18° 59′45.666667°N 18.983333°E
Apatin weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Apatin témájú médiaállományokat.

Apatin (szerbül Апатин / Apatin, németül Abthausen) város és község Szerbiában, a Vajdaságban, a Nyugat-bácskai körzetben.

Fekvése

[szerkesztés]

Zombortól 15 km-re délnyugatra, a Duna bal partján fekszik.

A község települései

[szerkesztés]

A községhez Apatinon kívül még négy település tartozik (zárójelben a szerb nevük szerepel):

Nevének eredete

[szerkesztés]

Neve a magyar apáti (= apát birtoka) szóból származik.

Története

[szerkesztés]

Apatin helyén a 11. században egy nagyobb birtoktest volt, melyet Dávid herceg 1090 körül a tihanyi apátságnak adott 5 háznéppel, 3 eke földdel és 5 halastóval együtt.

1337-ben a birtoktest egy másik részét, azt, „ahol a nagy árok végződött” I. László király a bátai apátságnak adta, ekkor Apatti néven említik.

Apatin északi részén egy nemes falu alakult ki Aranyán néven, mely a Csemely nemzetség tagjainak birtoka volt, míg a déli Apossal szomszédos része 1401-től Aposaranyán néven szerepelt. Aranyán egy részén besenyők lakhattak, ezért egy időben Aranyánt Besenyőnek nevezték.

Ez a jelentékeny helység a fennmaradt határleírás szerint a Nagyárok, Papi, Apos, a Duna és a bátai apátság földje között feküdt, tehát a mai Apatin területén.

Határában kezdődik a Bácsföldvárig húzódó római sánc. Egykori várát 1453-tól említik, ekkor a kalocsai érsekségé volt. A vár a török időkben pusztult el, nyoma sem maradt. A török időkben elnéptelenedett települést a 18. században württembergi németekkel telepítették be.

1910-ben 13 136 lakosából 11 661 német és 1067 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Apatini járásának volt a székhelye.

1941-ben visszakerült Magyarországhoz. A várost a szerb partizánok 1944. október 24-én bevették, majd az év végén onnan 2400 személyt hurcoltak szovjet munkatáborokba. 1945. március 11-én a város csaknem egész lakosságát, mintegy 8000 embert a gádori és a körtési szerb haláltáborba hajtották, ahol sokan éhen haltak. Azután likai szerbeket költöztettek a kitelepített németek helyébe.

Népesség

[szerkesztés]

Demográfiai változások

[szerkesztés]
Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
13 195 14 465 17 191 17 565 18 320 18 389 19 320[2] 17 411[1]

Etnikai összetétel (2011)

[szerkesztés]
Nemzetiség Szám %
szerbek 12 830 73,69
románok 1013 5,82
magyarok 732 4,20
horvátok 557 3,20
cigányok 405 2,33
németek 163 0,94
jugoszlávok 126 0,72
montenegróiak 64 0,37
macedónok 29 0,17
bunyevácok 26 0,15
szlovákok 20 0,11
muzulmánok 17 0,10
albánok 13 0,07
szlovének 8 0,05
oroszok 5 0,03
ruszinok 5 0,03
goránok 3 0,02
bosnyákok 3 0,02
ukránok 2 0,01
bolgárok 1 0,01
vlachok 1 0,01
egyéb 49 0,28
nem nyilatkozott 976 5,61
régióbeli hovatartozás 184 1,06
ismeretlen 179 1,03[3]

Híres szülöttei

[szerkesztés]

Képek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 Hozzáférés: 2017. október 9. (szerbül és angolul)  
  2. Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9  
  3. 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 Hozzáférés: 2017. október 9. (szerbül és angolul)  

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]