Ugrás a tartalomhoz

Podbablje

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Podbablje
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
Jogállásközség
PolgármesterMario Ujević
Irányítószám21262
Körzethívószám(+385) 21
Népesség
Teljes népesség4035 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Terület41,76 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 25′ 01″, k. h. 17° 10′ 34″43.416900°N 17.176100°EKoordináták: é. sz. 43° 25′ 01″, k. h. 17° 10′ 34″43.416900°N 17.176100°E
Podbablje weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Podbablje témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Podbablje község Horvátországban Split-Dalmácia megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

Splittől légvonalban 61, közúton 83 km-re keletre, Makarskától légvonalban 16, közúton 36 km-re északkeletre, a dalmát Zagora területén, Imotska krajina középső részén, Imotski városával szemben, az Imotski-mező déli oldalán fekszik.

A község települései

[szerkesztés]

Közigazgatásilag Drum (községközpont), Grubine, Hršćevani, Ivanbegovina, Kamenmost, Krivodol, Podbablje Gornje és Poljica.települések tartoznak hozzá.

Története

[szerkesztés]

Podbabje nevét a felette emelkedő Baba-hegyről kapta, lefordítva azt jelenti, hogy a „Baba alatti hely”. Területe már a történelem előtti időben is lakott volt. A térség első ismert népe az illírek voltak. Jelenlétüket igazolják az ókorból fennmaradt halomsírok és várak maradványai. Az illír háborúk végeztével az 1. század elején e terület is Dalmácia római tartomány része lett. A békésebb idők gazdasági felvirágzást hoztak e vidék számára is. A római jelenlétet főként a Kamenmost területén előkerült régészeti leletek bizonyítják. A kereszténység már az első századokban elterjedt ezen a területen, erről mesélnek a szomszédos Zmijavcin talált ókeresztény bazilika maradványai, melyek a 6. századból származnak. A horvátok ősei a 7. században vándoroltak be erre a vidékre. A középkori horvát állam közigazgatásában ez a terület Fehér-Horvátországhoz, azon belül az Imoti zsupánsághoz tartozott. A bencés atyák a 11. században Proložachoz tartozó Opačacnál a Vrljika-folyó forrásánál építették fel kolostorukat, innen végezték a térség lakóinak keresztény hitre térítését. A 14. századtól a hívek lelki gondozását a ferencesek vették át, akik az elpusztult kolostort újjáépítették. A török 1463-ban meghódította a közeli Boszniát, majd 1493-re már ez a terület is uralmuk alá került. Az 1699-es karlócai béke török kézen hagyta. Végleges felszabadulása csak az újabb velencei-török háborút lezáró pozsareváci békével 1718-ban történt meg. Ezután 1797-ig a Velencei Köztársaság fennhatósága alá tartozott. A török uralom teljes ideje alatt a hívek lelki gondozását a vrljikai ferencesek látták el, kolostoruk a 17. századtól már a Prološko blato kis Manastir nevű szigetén működött. A 16. század második felében a rend Kamenmoston is letelepedett, ahol saját rendházuk és kápolnájuk is volt. 1747-ben Blašković püspök Poljicát Krivodollal együtt leválasztotta Podbabljéról, majd 1764-ben Runovićot is Zmijavcihoz csatolta. A plébániát kezdetben a ferences atyák vezették, akik 1735-ig laktak Kamenmoston, ezután építették fel az új plébániaházat a plébánia központjában. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, 1809-ben az Illír tartományok része lett, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A községnek 1857-ben 3277, 1910-ben 5158 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszláv Királyság része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. A lakosság elvándorlása az 1970-es évektől vette kezdetét, azóta lakossága folyamatosan csökkent. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a községnek 4680 lakosa volt.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
3.277 3.445 3.366 3.855 4.795 5.158 5.470 5.693 5.693 6.003 6.127 6.480 6.060 5.884 4.904 4.680

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Szent Lukács evangélista tiszteletére szentelt plébániatemploma Kamenmoston a főút mellett áll. Ezen a helyen már a török érkezése előtt is templom állott, melyet a korabeli források 1562-ben említenek először. 1624-ben a ferencesek IV. Murád szultántól kértek engedélyt az újjáépítésére. A főbejárat feletti tábla szerint 1705-ben megújították. A templomon ma is látszanak a második építési fázis nyomai, melynek alsó része széttört sírkövekből, a felső rész pedig faragott kövekből épült. A templom mai formáját 1772-ben nyerte el. Bejárata felett hatágú rozetta látható, a homlokzat feletti harangtoronyban két harang található. Az épületet utoljára 1971-ben renoválták. Körülötte temető található.
  • A Szent Antal templom Donje Podbabljén, a plébánia központját képező Drumon áll. Építése már 1898-ban felmerült, mivel a Szent Lukács plébániatemplom túl kicsinek bizonyult a két és félezer lakos számára és ráadásul a plébánia szélén épült. Az építésre azonban a hívek közötti nézeteltérések és a közbejött háború miatt sokat kellett várni. Az építési munkák 1927-ben kezdődtek, de az épület csak 1941-ben került tető alá. Az építés befejezése 1977-ben Petar Janković plébános nevéhez fűződik. Felszentelése 1977. június 29-én történt Szent Péter tiszteletére, de később a hívek mégis úgy döntöttek, hogy az eredeti elképzelés szerint Szent Antal tiszteletére szenteljék. Háromhajós szép neoromán stílusú épület, homlokzata felett piramisban végződő karcsú harangtoronnyal, melyet a harangok szintjén biforámás ablakok díszítenek. Építéséhez az 1966-ban lebontott Szent Antal kápolnából nyerték, mely a plébános házi kápolnája volt. A templom szentélyében nagyméretű kereszt és ezüst ajtószárnyakkal díszített tabernákulum látható. A Szent Pétert ábrázoló oltárkép Branko Lovrić šibeniki festőművész munkája. A templomhajóban Szűz Mária és Szent Antal szobrai láthatók.
  • Történelem előtti halomsírok találhatók Glavica kod Novaka, Lepende, Šeminovac, Čujići, Žužuli településrészeken.
  • Történelem előtti várak maradványai Brkića gradina, Gradina (Popićtól nyugatra), Barabanova gradina, Piljevača, Čapina, Šućura nevű helyeken és a Baba-hegyen.
  • Római utak maradványai a kamenmosti Hršćevani, valamint Krivodol területén, ahol késő középkori sírok is előkerültek.
  • Marcus Aurelius császár emléktáblája a 2. századból.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]
  • Strategija razvoja općine Podbablje 2015-2020. Podbablje,2015. - Podbablje község fejlesztési stratégiája (horvátul)