Ugrás a tartalomhoz

Veliskovce

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Veliskovce (Veliškovci)
Veliskovce központja
Veliskovce központja
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeEszék-Baranya
KözségBelistye
Jogállásfalu
Irányítószám31554
Körzethívószám+385 031
Népesség
Teljes népesség561 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság94 m
Terület10,73 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 40′ 60″, k. h. 18° 19′ 00″45.683300°N 18.316700°EKoordináták: é. sz. 45° 40′ 60″, k. h. 18° 19′ 00″45.683300°N 18.316700°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Veliskovce témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Veliskovce (horvátul: Veliškovci) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Belistyéhez tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Eszéktől légvonalban 31, közúton 36 km-re északnyugatra, Alsómiholjáctól légvonalban 14, közúton 15 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 6, közúton 7 km-re nyugatra, a Szlavóniai-síkság szélén, a Karasica jobb partja közelében fekszik.

Története

[szerkesztés]

Belistye város hivatalos oldala szerint Veliskovce első írásos említése a 15. század közepén történt, amikor a Marótiak birtokaként a valpói uradalom része volt. 1543-ban Valpó várával egyidejűleg foglalta el a török. A török uralom idején kálvinista magyarok lakták. Szpáhibirtok volt, utolsó ura egy Ahmed nevű valpói szpáhi volt. 1687-ben szabadult fel a török uralom alól. A valpói uradalom részeként kamarai birtok volt, majd 1721. december 31-én III. Károly az uradalommal együtt Hilleprand von Prandau Péter bárónak adományozta. A Prandau család a 19. század elején a környező erdők és földek megművelésére Bácskából és Bánátból németeket telepített ide, akik kialakították a település mai arculatát.

Az első katonai felmérés térképén „Velishkovcze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Veliskovcze” néven szerepel. [2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Veliskovcze” néven 90 házzal, 542 katolikus vallású lakossal találjuk.[3]

A római katolikus plébániát 1840-ben alapították, a mai templomot 1902-ben építették. A településnek 1857-ben 546, 1910-ben 621 lakosa volt. Verőce vármegye Eszéki járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 54%-a német, 42%-a horvát anyanyelvű volt. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a német lakosságot a partizánok elüldözték. Akik nem menekültek el időben, azokat korra és nemre való tekintet nélkül háborús bűnössé nyilvánították és 1945 májusában a valpói fogolytáborba hurcolták. A fogolytábort túlélő németeket Ausztriába és Németországba deportálták. Helyükre a szocialista Jugoszlávia megalakulása után a Zagorje vidékéről horvátok érkeztek a településre. Néhány család Boszniából is érkezett. 1991-ben lakosságának 96%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 685 lakosa volt. A falu központjában a plébániatemplom a legrégibb épület, mellette építették fel a horvát házat. Ugyanebben az épületben alakították ki a tűzoltószerházat és rajta kívül még egy üzlet és egy családi gyógyszertár is található itt. Az épület felső részén a kulturális és művészeti egyesület helyiségei lettek elhelyezve. A legfiatalabb lakosok rendelkezésére áll még három jól felszerelt játszótér, egy nyolcosztályos általános iskola és egy tornaterem.

Lakossága

[szerkesztés]
Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
546 602 562 595 603 621 596 607 852 876 850 886 833 785 717 685

Gazdaság

[szerkesztés]

A faluban sikeres mezőgazdasági központ működik, ezen kívül öt kézműves műhely és harminc családi gazdaság található itt. A gazdaságok tulajdonosai állattenyésztéssel, üvegházi növénytermesztéssel, zöldségtermesztéssel, juhtenyésztéssel és egyéb tevékenységekkel foglalkoznak.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Szent Rókus tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1902-ben épült a neves horvát származású, soproni születésű építész Vancás József tervei szerint. Három oltára van, melyek közül kiemelkedik a főoltár, melynek Szent Rókus oltárképe Mato Celestin Medović híres horvát festőművész alkotása. A plébániát 1840-ben alapították, Gát és Tiborjánc falvak tartoznak még hozzá.
  • A faluban három védett népi építészeti műemlék is található.

Kultúra

[szerkesztés]

A KUD „Ante Evetović Miroljub” Veliskovce, Gát és Tiborjánc kulturális és művészeti egyesület 1990-ben alakult. Jelenleg mintegy 80 aktív tagot számlál, akik tamburazenekar, énekkar és színjátszó csoportokban tevékenykednek. A Slavonska grana énekkart 2013-ban alapították. Az énekkarnak 20 tagja van, eredeti, régi szlavóniai dalokat adnak elő zenekari kíséret nélkül. Az egyesület keretében működik a „Divani” csoport is, mely a szlavóniai néppel kapcsolatos verseket, monológokat, sokác népi játékokat ad elő.

Oktatás

[szerkesztés]

A falu első iskoláját 1842-ben alapították. A mai iskolaépületet 2004-ben építették, majd 2011-ben tornatermet építettek hozzá. A nyolcosztályos iskola ma a belistyei Ivan Kukuljević általános iskola területi iskolája.

Az NK Croatia Veliškovci labdarúgóklubot 1946-ban alapították. A csapat a megyei 2. ligában szerepel.

Egyesületek

[szerkesztés]

A település önkéntes tűzoltó egyesületét 1926-ban alapították.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]